Tobber életblogja

A mozgólépcsőn sok-sok Mikulássapkás ember jött szembe. :)

---

Anyukámmal minden kedden és pénteken összefutok a villamosánál, megy sportolni. Utána öt perccel felhív ma:

-De hülye anyád van, a Mikuláscsomagod nálam maradt! :D

---

A laptopom tele volt Miku-csokikkal, mire beértem.

---

Este körbejártam a sötét open space-eket, kirakosgattam az én csokijaimat, összefutok egyik gyakornokunkkal:

-Csak nem te is Mikulás vagy? :)

---

Nagyon nyúztak, hogy este menjek el egy projektzáróra, amihez semmi közöm. Ha csiniben lettem volna, talán megyek is!

---

A projektben az egyik lánynak gyorsabb a gondolkodása nálam. Juj, de furi ez itt.

---

Az ablakaim nappali fényben úsznak, fent van a három fényfüggöny. Meg a függöny.

Székreállva szerelgettem, nyilván a macska is felkuporodott a lábamhoz, alig féltem, hogy rálépek! :D

Nagyon szép a szoba, imádom!

Csak pont egy órányi pakolás hiányzik a rendhez, de tegnap is későn értem haza, csak takarítani van erőm, hulla vagyok. Pont most, amikor bele kéne bent húzni, ezerrel!

Azaz gyanúm, hogy a két gyógyszer tompít le, de visszavettem az adagból. Hát, nem tudom...

Mi a fenétől fáj a fejem 4. heteeeeee????

Oké, a menzesztől lehet. Most legalább 24 napra jött meg a múltkori 19 helyett, úgy látszik, már ennek is örülni kell…

A főnököm nem ad választ, mikor mehetek szabira és home officeba (tegnap értékeltem volna, annyira csúszott, hogy húsz perc alatt totyogtam haza a metrótól a sötétben), meg több órát túlóráztam, meg ma is lesz, ez kb. rendszeres.

Feltettem a fényfüggönyt, de nem bírja a gyári kampója, mehetek negyedszer két hét alatt az ikeába.

Tizedikén monstre éves zárás minden területünkön, kapkodunk ezerrel. Indulnak az új projektek, dettó.

Főnököm tízből egy kérdésemre ad választ, de ha magam döntök, nem tetszik neki. Kommunikációs csapdában érzem magamat, mint apámmal. Pedig talán egyetlen jó tulajdonságom, hogy a legtöbb emberrel megtalálom a hangot. �

Tegnap puccos ünnepi kajáláson voltunk rég nem látott kollégákkal, összevitatkoztak, ki üljön mellém. � Hát, jobban esett, mint a gépem előtt szendvicset bedobni rég nevettem ennyit. Egyikük meg akart győzni, hogy árazzam be a kreatívkodásomat, mert pont olyan gyűrűt szeretne, ami rajta volt, csak más színekben. Nekem meg megfizethetetlen a szabadidőm, főleg, mióta fejfájni járok haza. Azóta nem megyek le kondizni, táncolni, kuvva idegesítő, de csak nézek ki a fejemből.

Ezer kreatív dolog vár, a spanyolra rá kéne feküdni százezerrel, újra lejárni mozogni, Hokist naponta lerázom, de két hétig levegőt venni sincs időm, pedig nagyon nyúz.

Mi a fenét csináltam az elmúlt 10 évben??? :D

Ha jól rémlik, életem első függönyét vásároltam meg. Nemkellfúrni karnissal, így bármikor nyom nélkül levehetem.

Ha albérletben laktam, már volt függöny, első lakásomhoz otthagyta a tulaj nekem, ha pasihoz költöztem, ők intézték, vagy ex-Pasinál szintén nem volt. 15 éve lakom itt, legfelső szint, kertváros, senki nem lát fel.

De olyan üres volt az ablak, akárhogyan dekoráltam. Most meg feltenném végre a fényfüggönyt, de nagyon csupasz magában.

.

Szerintem a macska meggyőződése, hogy ha a fátyolfüggöny mögé bújik, nem látom. Belemegyek a játékába, úgysincs sok tere játszani.

.

Este megint úgy ájultam be aludni, hogy nem bírtam felemelni a fejemet, aztán se kép, se hang. Nyitvamaradt az ajtó. Néha felébredtem, hogy a macsek nyávog egyet-egyet, de szerintem annyira élvezte, hogy az ágy mellett maradhatott éjszakára, hogy inkább hagyott aludni, minthogy kizárjam végül...