Tobber életblogja

...ülsz az abszurd közepén, csapkodnak a villámok, közben ki kéne elemeznünk(!), miért nem boldog a dolgozónk.

De közben ne te legyél a megmondóember, mert azt itten tilos ugyebár.

Mosolyogj tovább kedvesen.

Tényleg nem értik meg, hogy amíg valaki elégedetlenkedik, mert javítani akar, addig maradni akar, csak javítani. Majd ha már nem hőzöng, akkor elengedte a témát. És lelép az első lehetőségnél. Ezt látjuk.

---

Magyarázzák megbeszélésen hozzá nem értő kisvezető, hogy ha nincs ráhatásod valamire, az ne is érdekeljen. Jesszus, attól még rám hathat! Nyilván nem leszek depressziós, hogy esni fog, de érdekel, mert vízálló cipőt/esőkabátot veszek. Meg hogy ne foglalkozzunk a politikával, mert csak idegeskedünk rajta. Nem is érti, mi a különbség: foglalkoztat valami vagy stresszel. Dehát itt ugye tilos kijavítani. Ülünk tovább cinkosan egymásra nézve, magunkban fogalmazva a monológunkat. :D

Szép birkákat nevel ki a világ Fogják őt még meglepetések érni. Úgy érzem magamat, mint a vicces mémben, ahol a tárgyalóból az igazságot megmondó fiú repül ki az ablakon. :D

---

Tegnap egy mítingen totál véletlenül derült ki, hogy vidéken mindenki tudja, van egy nagy feladatom. Nekem senki egy szót nem szólt. Rákérdezek vezetőnél: hát még ezt is neki kell elmondania? Mondtam, hogy valakinek csak nem ártana szólni, hogy teendőm van, ha várják a megoldást... Hmmm...

---

Én aztán tudok röhögni az abszurdon, de kezdem nagyon unni ez a hangnem nem az én világom.

Jé, ez a 8-8,5 óra alvás már első nap megváltoztatja a közérzetet.

Igaz, a gyomrom szombat óta szórakozik velem, de rég volt ilyen, hogy nem fáj a fejem. (Ki a fszt érdekel? :D)

Nyomasztanak a céges gondok.

Elakadtam a konyhapakolással, megint szelektálnom kell, hogy minden elférjen. De nincs kedvem munka után.

Hétfőn úgy remegtem a biopsziák után (aminél lehet, háromból egy sem sikerült), hogy taxival mentem haza. Pedig én aztán nem vagyok egy dokinál hisztizős fajta.

Tegnap meg bekucorodtam a kanapéra az almáspitémmel, macska a lábamhoz kuporodott, elolvastam egy fél Forbes-ot, hallgattam némi zongoraklasszikust, végigröhögtem a trashműsor kommentjeit, rég volt ilyen nyugi.

Már csak egy kis friss dió hiányzott, de füvet nyírtak a kertben, gondolom, eltették.

Nemsokára lesz egy cimboránk meglepibulija, kész az új (még újabb) szemüvegem, aztán mindenféle hormon-, meg terheléses vizsgálat, endokrinológus, fogorvos, jön az asztalos cicateraszt újralazúrozni, aztán négy nap Róma, kezdődnek a kvízek, a táncok, kondi, jön az ősz, a kertváros egy giccs-csoda, lesem az új havazós videókat az Alpokból, ezt vártam már március óta...

Celebspottingoltam Berki Krisztiánt, aki aláírást gyűjtött a HÉV végállomásán (értsd: a fele utazóközönség nem is budapesti). Pacsizgatott két naív tinilánnyal, kérdezgette, hány évesek. Tizenhat. Hát, őket még hiába győzködöd.

Szombat reggel elugrottam Bével Véék új helyét megnézni, pezsgőzni bruncholni és gyorsan lefixálni a római út részleteit, lefoglaltuk a neten a főbb belépőket, ne kelljen sorbanállni, érzem, hogy kevés lesz az idő mindennek a tizedére is, Vé kikérdezett Judós3-ról, jé, még itt tart, pedig szabad a srác. :D

Aztán futás az eső elől, gyorsan be az ikeába, ami nettó öngyilkosság szombat délben esős időben, de kellettek a fiókrendezők, hogy be tudjam fejezni a pakolást.

Kicsi a világ összefutottam két kollégával nagy örömködve, aztán t.kigázva haza, mert jött Kócos.

Próbáltam kedvesebb lenni a szokásos önmagamnál, de olyan gyomorgörcsöm volt fél éjjel, hogy inkább hagytam a hálóban aludni és a kanapén fetrengtem az éjszakai nagyvad kismacskám örömére. Megszokta, hogy otthon vagyok, úgyhogy most bújósabb.

Kócos is bújós és ha én irányítok, tökéletes a keksz, nagyon el vagyok kényeztetve.

Vasárnap délben elkapott a kísértés, hogy visszafekszem aludni, de inkább írtam egy 10 pontos to do listát a hétre (Bé: kockás papírra!!), amiből hetet estig teljesítettem.

Így lett készen a nappali 7/8-a, olyan, mint egy skandináv bemutatószoba, csak a dekor hiányzik, bár a saját festményemet felakasztottam már. (Meg a szőnyeg és függönyök, de azok továbbra sem lesznek, mert pollen, meg macska, meg könnyebb takarítás, meg úgysem látnak be.)

Közben betettem egy zablisztes almás pitét is sülni, úgyhogy a tiszta és rendezett lakásban fahéj és vanília illata terjengett, áááá, de finom!

Marad a konyha újragondolása és átrendezése, meg pár kidobásra ítélt cucctól szomorú szívvel megválás.

Látszik, hogy az ősz/tél/hideg az én világom, egészen felpörögtem a nyári punnyadás után.

A macska még kering, mint a gólyf.s, jelölgeti, felfedezgeti az új helyeket, áttolt dzsungelét, bútorait, de láthatólag megtalálja a helyét. A kanapém közepén, méteresre nyúlva, nehogy odaférjek...

Hihetetlenül jó érzés a rendezett lakásban létezni.

Fáradtan beültem egy kád langyos vízbe, a bőröm szétvakarom, nem mertem melegbe, aztán hátradőlve végigolvastam Sixx aktuális hogyvolt-ját az új trashrealityről, és nagyon hangosan röhögtem.

(Igen, továbbra is kiválasztok évi 1-2 trash álrealityt, amiről ír a hogyvolt blog ÉS bugyuta, de bikinis lányokkal van teli ÉS neten elérhető így tévé híján, aztán örülök, hogy nincsen tévém a posztokon remekül elszórakozom.)

Szinte jól is lennék, ha az armageddon vihar miatt nem lettem volna fent egyig.

És ma nem biopsziára mennék...