Tobber életblogja

Már csütörtök hajnalban éreztem, hogy valami horrorisztikus közeleg. Végtelenül szédültem.

Reggelre lecsapott a hányós vírus magas lázzal, mirigyek bedurranva, nyelni nem bírok, de minek is, már attól kijött minden, ha pózt váltottam fetrengésemben.

Alapjáraton 3-4 liter folyadékot iszom naponta, ez kimaradt, ki is jött, láz is rátett ---> szétszakad a fejem!

A kaja már bennem marad. A láz is. Nem bírom levinni semmivel.

Anyut áthívtam, hozzon pár dolgot, mert lemenni nem bírok.

Kb. 4 percre laknak, apu kint parkolt, így 3,5 óra alatt át is ért. Jó, dehát hajat mosott, meg kiöltözött!

Épp ezt igényeltem, nem egy kis citromot.

Ha már itt volt, kihasználtam a kényszerességét és átnézettem vele a gyógyszeres fiókomat. Voltak 10 éve lejárt tabletták. Akkor lett gyanús az a fiók, amikor a Testnevelésiegyetemistának fájt a feje és egyetlen levéllel találtam, ami nem járt le.

Anyu szétpakolta három kupacba rendszerezve, lejárt, de nézzem át, mit pótoljak, lejárt, de használható (mullpólya, ragtapasz), jók.

Kipakolta a mosogatógépemet is, a műanyag tálkák a szivárvány színeinek sorrendjében egymáson.

Mindennek megadjuk a módját.

Küldözgettem magamról fotókat sokkolni, Anyu ezt látván a tizenezres koncertjegyét akarta lemondani, akad, aki szerint flamand festmény vagyok (nem bók), akad, aki szerint Olivia a Váratlan utazásból (nem bók).

Kispasik garmadája akar átjönni gyógyítani. Na épp az hiányzik! :D

Tényleg, de tényleg elképesztő az IT-nk.

6 hete nem bírok megcsinálni valamit, amiért csesztetnek a vezetőink, de nem kapok az IT-tól jogosultságot. Egy hónapja lezárták a ticketemet, hogy megoldották: leírták, mit kéne csinálnom.

Ha adtak volna rá engedélyt. Amit nem adtak meg.

Akkor balhéztam. Egy hónapig állt náluk, most engedélyt adtak, lezárták. De nem arra kaptam meg, bammeg.

És ez csak egy.

Komolyan dühítően ostoba az egész IT-s rendszerünk, nem tudunk dolgozni.

Szerintem egyáltalán nincsen értelme, hogy olyan dolgozó, aki tényleg mindent megtesz a cégért, a munkatársaiért, aki próbálja fejleszteni önmagát, hogy minél simulélkonyabb, alkalmazkodóbb, megalázkodóbb és megalázható lehessen, amivel már helyből szarul érzi magát, DE mosolyog és tűr, annak visszajelzéseket kell kapnia a fejlesztendő területeiről. Mert könnyen sértővé válhat a kritika.

Nyilván nem vagyok angyal, de nagyon figyelek, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, néha erőmön felül.

Csak az ÚjNagyfőnök feladatait kéne elvégeznem, ha kérek valamit, akkor az ő nevében teszem és übercukin. De tényleg. A többi 30-40 embernek szívességből teszek nem kevés dolgot, szó nélkül.

Nézem mások reakcióit hasonló poziban és mind taplóbbak Kolleginánál és nálam. Vagy szimplán lepasszolják, ha nem feladatuk egy kérés.

Jódolgukban nem tudják, mit mondjanak, ezért bár szinte maximumra felpontoznak, régebben ilyenekért levonnak egyet-egyet például, hogy nincs céges mobilunk. Kösz. Idén azt írta valaki, hogy nem kérek valamit elég szépen, mert hangulatember vagyok, és így késve fogja megcsinálni. (Akik lenézően beszélnek velem, azok nem hangulatemberek, merthogy mindig bunkók???)
Ha rosszkedvem van, ha begyógyszerezve, depressziósan húzom az igát túlterhelve, miközben csak a halálra tudok gondolni, akkor is hatszor megköszönök bármit, dicsérek, megalázkodom, de van s.ggfej, akit talán le is kéne szo.ni, hogy megtegye a feladatát nekem (=az igazgatónak)?

Jó, tudom, ennek a típusnak mindig lesz valami kötekednivalója, d.ghatna végre. Naszóval idén csak ez az egy negatívum volt, mások ódákat zengtek rólam, én mégsem tudtam aludni, ezen agyaltam, ki lehetett és mi a fene baja lehet velem.

Ja, látszik, hogy már nem szedek szorongásoldót.

Magam is meglepődtem, milyen hatékonyan működik a tinderen.

Kiírtam angolul, magyarul, hogy a nem nemet jelent. Azóta ha valaki nem is érti meg a szépen becsomagolt elutasítást (akár a személye kapcsán, akár valami elképzelésére, fotóküldésre) és újra leírok csakis ennyit, hogy nem, azonnal kezesbárány lesz és leszáll a témáról.

Régen kuncsorogtak, hogy mégis menjek bele, vagy magyarázzam el, hogy miért nem.

Nem.

És működik.

---

És ettől függetlenül leírom csak úgy megjegyzendő, hogy egy gyönyörű arcú, csodás alakú, ritka kellemes és vidám természetű, zseniokos, céltudatos, menő sportokat űző 21 éves jött át estére, ÚjM, és fantasztikus... És ma már kérte, hogy hétfőn ismét érjek rá. Jó.

---

Majd tanulok.

Ma azzal szórakoztattam magamat, hogy a legújabb problémát (nem a megoldást!!) hosszan magyarázó IT beállítottságú kolléga mondatait visszamondtam neki.

-Na, akkor érted?

-Egy szót sem, de bármit el tudok ismételni.

---

A konditeremben nagyokat nyögött a súlyokkal egy szép izomzatú srác, persze szigorúan magát bámulva a tükörben.

Odasomfordáltam elé, hogy kivegyek két kézisúlyzót magamnak, pont a négy kilósok hiányoztak. Hát nem azokkal nyögött a pasi? :D :D

Mindegy. Jó nekem az öt kilós is.

---

Este feltettem a farsangi jelmezemet a facebookra, érdekelt, hányan ismerik fel: reggelre 150 lájkom, szmájlim, meg szivecském lett az ismerőseimtől.

Örülök, hogy nem tájékozatlan hülyékkel vagyok körülvéve (mínusz munkahely).

---

Mondom, hogy Hokis rámkattant, tegnap is át akart jönni. Aztán lebeszéltük egymást, ő végigedzette a hétvégét, nekem szétment a fejem, a fél napot végigaludtam.

---

Kéne tanulni. Kéne. Kéne. Kéne. Kéne. És mondjuk nem blogolni. Meg tinderpasizni esténként.