Nos, lecsupaszítottam a programokat az alábbi minimum igényszintemre.
Tamaris bolt, cipő leárazás.
Kócos egész estés-éjszakás szórakoztató társasága.
Konditerem.
Hobbifőzés.
Hajfestés.
Jégkorongmeccs.
Tulajdonképpen ennyivel bármeddig jól elszórakoznék.
Most már hónapok óta nagyon fájnak az izmaim, főleg, ha sokat állok, vagy ülök. Mintha betontömb lennék. Rohadtul fáj az egész lábam, fenekem.
---
És fosok a biopsziától, jó lenne, ha elkerülhetnénk.
---
Visszatértem a munkába (pedagógusrinyálás már megy ezerrel, figyeltétek? :D Fárasztó 1/6 év pihi után egy hete dolgozni. Szemét vagyok, de akkor is), és a cég egészét felforgatják, nagyon komolyan. Ha az egyéni félelmektől eltekintünk, hihetetlenül izgalmas és összetett közgazdász feladat egy ekkora vállalatnál!
Egyelőre a megnövekedő feladattömegre koncentrálok, a jövő másodlagos.
---
A cica 1-2 hete teljesen kerge, kitágult pupillákkal, kiabálva veti rá magát minden árnyékra és bogárra, ami rém idegesítő ám húszpercenként. De főleg aggódtam. Aztán tegnapra bújós kiskedvenccé vált, na ez még aggasztóbb! Maugli nem szokott egész este a lábamnál tisztálkodni, szunyókálni.
Különben meg egy édes kis önálló fazon nagyon határozott elképzelésekkel (macska, nyilván), bohókás lököttséggel. Imádom!
---
Spanyol 90%, hogy nem. Nincs lelkierőm.
---
Kondizni sem sok. :D
Bével felfedeztük a lakóhelyünket. Nyakunkba kaptuk Budapestet, meglestük a szép helyeit. Maradt bőven hosszabb hétvégékre a listánkról, első körben négy napot szántunk erre lazán, későn kelősen, ráérősen, sétálgatva, nagyokat beszélgetve.
Szerencsés időnk volt, igazi 30 fokos, napsütéses nyár.
Első nap a Pagony Kertben kezdtünk, én persze kézműves hamburgerrel.
Ez egy, a Gellért Fürdő régi gyerekmedencéiből kialakított kerthelyiség, délelőtt szinte forgalom nélkül. Kilátással a hegyre, a Szabadság-szoborra, szerencsés napon az On the spot készítőinek fotózására.
Lesétáltunk a BKV-hajóhoz, ami hétközben a bérlettel használható, felhajókáztunk a Kossuth-térre, lelkesen fotózgattuk a hidakat és integettünk Bé kedves ismerősének, irtó menő. Ott a Szamos kávézóban kötöttünk ki egy sütire, aztán összefutottunk az említett kedves emberrel, aki kinyomtatta a belépőinket másnapra.
És persze kellett a parlamenti szuvenírboltból a néptáncos-huszáros magyarklisés pénztárca!
A Bazilikában felmentünk a kupolát körbejárni, élveztük a csodás kilátást, az egymásra találó orosz turistákat, please take a photo of me, I am lonely...
Aztán átvezetett minket a londíner (boy?) az Ária Hotel elképesztően elegáns hallján, tele szép külföldiekkel és zongorázó néger énekessel. Elegáns és udvarias hosztok, hoszteszek fogadtak minket a tetőn lévő rooftop bárban. A város fölött, elképesztő kilátással a Bazilikára, kényelmes fotelok, a kávés koktéljuk kihagyhatatlan, a szappan a mosdóban bergamotos Molton Brown.
Aztán Bé nagy örömére felültünk az Óriáskerékre. Remek fotók készültek.
Zárásként némi H&M Home párnaárnyalat összehasonlítás és besemmerekmenni táskaboltlátogatás.
A második napot az Á la maisonban kezdtük pezsgős koktélos, eggs benedictes brunch-csal. (Nemsokára már házhoz is szállítanak!)
Igen, elég nyilvánvaló, hogy a rafinált tojásételek és a kézműves hamburgerek a két gyengém. Meg a súlyom az előbbiek miatt. (Az omlett is finom ott a közelben a Liberté Hüttéjében a Szabadság téri park közepén, ott reggeliztem az MR-em után egy bailey'ses fagyis kávé kísérettel pár nappal később. Kellett a pozitív töltet, féltem.)
Utánaolvastunk az épületek történelmének, örömködtünk a felújított csodagyönyörű épületeken.
Elsétáltunk a Parlamentbe, ahol körbevezettek minket az épületben, meséltek a koronáról, és a biztonsági őr privátvezetést tartott saját sztorikkal. Aztán elugrottunk fogorvoshoz, nincs is vidítóbb egy fülledt pesti délután!
A harmadik napon kézműveskedtem ismerősék boltjában, aztán elugrottam Béért és felmentünk a Hármashatárhegyre a kilátóból is megszemlélni szépséges városunkat.
A közeli Hangár bisztróban üdítőztünk, majd átautókáztunk a Római partra és a fövenynél kirakott asztalok egyikénél madulás-rizstejes jegeskávézgattunk, végignéztük egy frissházas páros jegyes (vagy mi) fotózását, bénázását a nadrágtartóval.
Végü meglepetééés egy hamburgerezőben fejeztük be a napot a Burger's Bar teraszán Óbuda csendes sétálóutcájában. Bé pirított velőset evett, nyami.
Kicsit izgultunk, hogy a szakácsfiúk túléljék a darázstámadásokat.
Negyedik napon a Czakó kert étterem télikertjében ebédeltünk, ahol kikérik maguknak a coke kérést, csak biokólájuk van. (Finom.)
Csavarogtunk a Gellért-hegy kis erdei ösvényein, ki-kibukkanó kilátással a várra, Dunára, forgatagra, a Filozófusok kertjében, a Szent Gellért szobornál a vízesés tetején, aztán elkerültük a Mesterségek ünnepe-tüzijáték tömeget a belvárosban és órákat sétáltunk a Fiumei úti sírkertben.
Csodálatos hely. Többtucat hektáros gondozott liget, felújított mauzóleumok, hosszú virágágyások, értelmes tájékoztató anyagok és főleg talán tíz embert láttunk összesen.
Filóztunk még kicsit a lét kérdéseiről és messziről tippeltük, kié lehet az új síremlék a tér közepén. Beletrafáltam, Horn Gyula. Megcsodáltunk síremlékeket, kihagytuk néhány író, költő sírját, még visszatérünk.
Négy nap itthon, luxusban...
(Fotók nem sajátok, google találatok)
