Tobber életblogja

Volt mélypont, remélem, volt.

Éjjeli sírások, két hosszú öngyilkosságonagyalás, de már jobb.

Voltam csütörtökön egy kollégát búcsúztatni, sörözni, Illetőt végighallgatni. Azért válnak, mert "még terápián sem vert ki egy állandó sérelmet a nej a fejéből". Én ugyanezért a sérelemért dobtam 2 hónap után. Tíz év alatt sem látta be  a pasi a hibáját.

Pénteken elmentünk Judós3-mal a lovira valami gasztroizére, ettünk, ittunk, ottragadtunk a galopp- és agárversenyekre. Szerintem állatkínzás mindkettő, rabságban tartják, szaporítják, felszerelve kirángatják őket 1-1 sprintre 40 fokban is az ember hülye hobbija miatt. De én az állatkerteket is rühellem, nemhogy a cirkuszt pl. Pedig nem is bírom a lovakat, de sajnálom őket.

De vicces volt a gyerekkoromról nosztalgiázni ott, meg a fogadóablakos néni lecsapott ránk, elmagyarázott mindent, adott ingyen anyagokat, nyertünk is. Judós3 imádta.

Nyertünk két drága bort is, élveztük a nyári estét, ránkfér egy kis romantika!

---

Ellentétek vagyunk, ő az egyetlen ismerősöm, aki nem csak hazudja, hogy nyárimádó, 40 fokban simán üldögél órákat a napon hosszúnadrágban is. Én meg nyárutáló vagyok nemcsak a kánikulában, de már márciustól gyűlölöm, hogy közeleg.

Na mindegy, a változtathatatlanból kihozzuk a legjobbat.

Judós3 imádja Hofit (én hátborzongok tőle).

Megmutattam hát neki egy Kazal László rövidet, megemlítettem Salamon Bélát, Brachfeld Siegfriedet, a kis Kabost, A Latabár testvéreket, Kibédi Ervint, Kellér Dezsőt.

Várja, hogy megmutogassam majd mindegyiket. :)

Pedig egyébként übercuki, figyelmes, megbeszélős, sz.xelős bújós párocska vagyunk az időnk 99%-ában, de arról minek írjak? :D

Vasárnap vett egy skandináv rejtvényt, Anyu meg nekem adott egy logikai rejtvényekkel teli újságot, mert kettőt vett a kedvencből, úgyhogy délután én látszólag színezgettem, ő pedig a fotelból kérdezett, ha valahol elakadt. Olyan kis öregesen-összeszokottan.

Rögzíteni kell a ritka nyugodt pillanatainkat.

Joeynak volt ez az álma:

Exszeretőm, Műegyetemista együtt edz Judós3-mal, én hoztam össze őket.

És elhívott minket a lakás(albérlet)avató bulijára.

Hát, megyünk, de azért mégis bizarr egy kicsit, nem? :O

Oké, az étkezéseket, italozásokat Judós3 fizette (utólag, egyben), enyém volt a többi, nyilván nagyobb hányad a nyaralásokból. De így sem jön jókor, hogy nem dolgozna.

Már interjún van, fel is vették, holnap megy egy másikra, az nekem jobban tetszik.

Közben kiderült, hogy még ebben a hónapban vizsgázhat, az edzőm ismerőse elintézte protekcióval, szuper!

De az még harmincezer, plusz könyvek, korrepetálás/kikérdezés, amikorra bemagolta velem (diszlexiás, semmit nem tud megjegyezni, ha olvassa, ergo én olvasom fel).

Hogymire nem marad energiám? A saját tanulásomra.

Szerencsére a tegnapi óra utsó percben le lett mondva, kis könnyebbség.

Tegnap Anyuval kávéztam ebédidőben, meg munka után is összefutottunk egy üdítőre, belefutottunk TCsV-be, párjába is.

Olyan feszült vagyok, utálom a bizonytalanságot, meg hogy megint tele a hétvégénk, hogy eljegyzési buli lesz, ami teli lesz 20 éves lányokkal, és egyébként is hivatalos vagyok, de nem is akarnám, hogy Judós3 egyedül menne oda. Ha ottalszunk berúgva az agglomerációban, reggel hogyan megyünk el a lufikért Anyunak? Vasárnap őt ünnepeljük. Ja, pénteken meg fesztiválra megyünk.

Ja, csütörtökön meg inni megyek a kollégáimal.

Szétrobbanok a bizonytalanságtól.

Judós3 telefonál, hogy elküldték próbaidő alatt, mert nem azonosult a termékekkel.

Tényleg nem az ő világa.

Így is szívás anyagilag az egy hónap alatt négy embernyi nyaralás kifizetése, nem fogom eltartani.

Frissítettem az önéletrajzát, egy perc. Átküldtem neki minden környékbeli hirdetést a szárnyasfejvadászról, még öt perc. Mindent, ami nem esti meló.

Ő lepapírozott, elment edzeni (mondtam, h.ne várjon be, elájulok), még találkozik Műegyetemistával.

És felhívta az erős embert kereső vállalkozót, holnap már interjúra megy. És el tudná vállalni a gyerek sporttábort, ahová hívták jópénzért.

Nem akarok ezen is tökölni, ne lógjon a strandon, amíg dolgozom (rá is)...

Hát, kicsit elegem van. Nem fog az agyam, fáradt vagyok, nem motivál, semmi kedvem leckéket írni, órára járni, rendhagyó igéket magolni minden időben, fogalmazásokat küldeni és ellenőrizni a javításokat.

Szerintem kicsit pihentetem. Most, hogy megszerveztem négyünknek az ismétlő tanfolyamot a régi tanárnőmmel. :D

Csak kicsit maximalista a csaj, sok-sok oldalt és linket felad leckének, ami egyrészt hurrá, másrészt meg néha hozzá sem kezdek, mert úgysem érnék a végére.

Neten, ha szembejön egy teszt, azt kitöltöm, elég jó eredményekkel, de ettől még megmukkanni nem tudok bőven alapfok fölötti tudással. :(

Már nem vagyok stréber...

A másik tanárunk szerint ezen a szinten már bőven elég 70-75%-osra megírni egy szintugró tesztet, ami nekem 84% lett, de engem a legkevésbé sem ösztönöz ez, sőt, demotivál, na!

O-ék megkértek minket, táncoljunk az esküvőjükön. Én kb. minden koreográfiát elfelejtettem már, de örömmel előkapom őszre a memóriám mélyéről!

A hétvége tényleg nyugisan telt: mert bekaptam a hasmenős-torokfájós-lázas vírust.

Pénteken takarítottam, pakoltam csili-vilire, szombaton ágy-mosdóközelben maradtam. Majd az edzései után Judós3 elefonja ki volt kapcsolva (töltőről vette le, nem lemerült!), fél órával az ígért dátum után SEM ért haza, és épp előző este regélt a szimpi recepcióslányról, aki nyomul rá, aki anno Műegyetemistára is. Mivel a srác párszor már megtette, hogy szimplán nem volt elérhető, amikor megcsalt, hát berágtam, elmentem az autót feltuningolni, virágokat venni, és ugyanúgy nem voltam otthon fél órát és nem vettem fel a közben már csörgő telefont, ahogy a fiú sem tette fél órát.

Na ezen ő kiakadt (én meg tűrjem?), úgyhogy hisztizett, amikor hazaértem fél órával utána.

Engem pont nem érdekel, ő viszont azt hitte, ki akarom dobni.

Tisztáztam vele: ha megcsalogat, nem zavar, de ha megtudom, akkor én is meg fogom mindenkivel, aki szembejön és nem fogom titkolni.

(Eléggé hendikeppel indul, engem naponta betalál 1-2-3 régi szerető.)

Vita vége, én aludtam, ő Jóbarátokat nézett, már régen el akarta kezdeni előről. Kívülről tudom magyarul és angolul is, de bármikor ismétlek örömmel.

Neki is Chandler a kedvence, hatalmasakat röhög rajta.

És igen, a Jóbarátok kezdetekor Judós3 még meg sem született. :O

Estére átjött végül egyetlen haverja, megnéztük a vesztes döntőt, ügyesen kitértünk a városban iszogató-bulizók meghívásai elől, és TCsV-nek is nemet mondtunk a strandolásra: pihennünk kellett, ha nem akarunk végleg kimerülni.

Vasárnap elmentünk reggeli/ebédelni a közeli kisétterembe, bevásároltunk joghurtból, átugrottunk Anyuhoz sajtos sütiért, az jó a fájós hasra, aztán megint szeretkeztünk, aludtunk, dárcdöntőt néztünk, pihi.

A fejem még szétrobban, a hasam fáj, de már gyógyulok.