Némi túlóra után hazaestem, a nyugodt este érdekében szeretkeztünk egyet, intéztem vacsorát, elindítottuk a mosógépet a pecaházban összeszedett párnákkal, takarókkal, majd én az új kemény ágymatracomon, Judós3 pedig a terasz kanapéján nekiálltunk tanulni.
Megírtam a leckét, próbálom felfogni a spanyol nyelvtant, magolni a rendhagyó igeragozásokat, öt nap múlva szintugró vizsgám lesz, ő pedig az anatómia vizsgájára készül, kell az edzői papírhoz.
Namost ő diszlexiás. Baromi nehezen tanul olvasva. Viszont remek a memóriája. Ha hallja a dolgokat.
Szóval amikor este tízkor úgy éreztem, hogy kiesik az agyam a helyéről (gyenge kapacitású műszer szegényke), nekiállhattam kikérdezni. Csak az ment neki, amit átvettünk tegnapelőtt. Mert azt hallotta is. Szóval inkább felolvastam neki az anatómiakönyvet, így már rögzült. Nade kinek van kedve hulla álmosan pl. a kis rombuszizmok eredési helyéről (VI-VII. nyakcsigolya tövisnyúlványán, bocs) felolvasni másfél órát?
Hát nekem semennyi nem volt. Egy hős vagyok. :D
