Tobber életblogja

Hárman terhesek a környezetemben, vigyázzatok, bevonzom (eh)!

Keresztanyám szerint majd én is.

Nem hiszem, hogy a leendő apuka örülne jelen helyzetben, úgyhogy inkább vigyázok.

Undorítóan giccsesen gyönyörű lett a teraszom.

Vidékről hazaérve nekiálltam, kidobáltam nagy zsáknyi szemetet, 25 virágot ültettem el és át, plusz ugye még akad néhány, átrendeztem világítást, cserepeket, díszeket, mindent.

Eltakarítottam, majd jó érzéssel lehuppantam a nyugszékbe feketerigót hallgatni és figyeltem, hogyan köröz az égen egy denevér, amikor teljes erőből eleredt az eső.

Nem érdekel, kintmaradtam.

Itt még elázni is imádok. :)

Sokszor felteszik még mindig a kérdést, miért a fiatalokat választom. Ide már írtam erről.

Hangsúlyozom, ezek a saját tapasztalataim, benyomásaim!

Mert sokkal jobban szocializáltak. Mert a korombéliek sorra meghökkentően taplók, akármennyire kedves, lelkes vagy.

Valami szerepet próbálgatnak, amiben a nő elhiszi, ő a fontos, az izgalmas, a jövő. Mint kiderül, csak a saját egójukat építik vele. Aztán eltűnnek.

Mint Gével teszi egy ismerősünk tíz éve.

Zé, a Legutóbbi Pasi A Korosztályomból Akivel Randiztam pl. válófélben volt, sok volt a harc köztük, én meg kértem, hogy hadd maradjak ki, és kezdjük el rendesen pár hónap múlva, amikor ő már túl van a házassága balhéin, amikor nem fél órákat morog az exre nekem. Megbeszéltük, szomorkodtunk, de így lesz a jó, ne zavarjak bele gyerekelhelyezésekbe, ne orroljon meg az exfeleség, de amint nyugi lesz, felhív. Szuperul megbeszéltük.

Aztán szó nélkül törölt az ismerősei közül. Rákérdeztem, begorombult és mintha előtte nem beszéltünk volna át mindent, hibáztatott.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban nálam. Késő harmincas mind csinált valami hasonlót, Dé a szuperprof agyával sem fogta fel, ha vasárnapi közös programot beszélünk meg, akkor ne tízkor szóljon, hogy délután kettőre jön, de oké, majd három után ír, hogy már a bkv-n, majd öt körül esik be, tehát a bkv-n sem volt még akkor, én meg várok otthon glédában, majd ledől nálam, hogy ő fáradt és szórakoztassam. És nem az első eset volt.

Kidobtam.

Vagy Illető, akit akkor dobtam, amikor sokadszor vártam rá fél óra-órákat akár utcán is, mert nem jelent meg időben, de nem írt volt három szót, majd egyik este órák óta vártam, rátelefonáltam, hogy él-e még: ja, berakja a mosógépet, majd kipakolja és indul bkv-val.

És akkor nem beszélek a feleségük mellől kalandozókról, akik übergáz megjátsszák, hogy szerelmet keresnek, azt meg is találják, csak a nőt nem tájékoztatják, hogy ettől ők még nem válnak el, mert így kényelmes nekik, itt figyelem és egofényezés, ott tiszta ruha, megvan a kaland és még talán belefér egy harmadik is valahová.

Klasszikus járásnál eltűnnek idilli több hónap után, egyszercsak nem hívnak. Vagy hazudozni kezdenek, lebegtetni, állandóan lemondani.

Tisztelet a kivételnek.

Nem erkölcsi ítéleteket akarok hozni, nincs jogom. Nem, egyáltalán nem gyűlölöm a férfiakat, sőt. De ne hülyítsenek másokat.

Kihalt az őszinte beszéd? Nehéz vállalni a döntése következményét? Jobb valaki önértékelését a mélybetaposni, mert nincs képe egyenesen megbeszélni?

Ilyen okok miatt jártam Drpr-hez többek között tizenéve. És randiztam akkoriban egy pszichológuspasival. Akivel elkezdett komolyodni. Aztán eltűnt örökre. Na, mily meglepő, pont abban a rendelőben rendelt, cidriztem a váróban, nehogy találkozzak vele, mert még a végén nekem ciki.

Érzékeny vagyok a témára, mert apám hazudozik ezerrel Anyunak kb. mindenben, és ha le is bukik, szemünkbehazudik tovább. Ott áll az ember lánya, szembesíti az igazsággal, és lehülyéz. Anyunak durvábbakat is mond, nem kicsit. Miközben tudjuk, hogy nem mond igazat, de ő kiemelkedő erkölcsűnek érzi magát, hisz elmegy a kdnp-vel koszorúzni. Ja!

Nagyapám is így bánt Nagyival.

Én meg 11 év együttélés(ek) után ezeket eluntam, engem ne hülyítsenek.

Biztos van kedves, önálló és egyenes harmincas, aki konfliktusban, vagy bocsánatkérésnél is őszinte, nem akarok mindenkit vádolni, csak a széles környezetemben nem ezt látom.

Szóval röviden: jól elvagyok az egyetemista társadalommal, ők nyomulnak ezerrel, lelkesek, vidámak, visszajeleznek, és ha valamiért (általában becsajozás miatt) nem jönnének többé vagy inkább csak egy ideig, akkor azt őszintén megírják szomorkodva. Amint hiányzom, írnak és nem kínos nekik a visszatérés sem, mert gerincesen léptek le előtte.

Nézem a környezetem okos, önálló, humoros és szép szingli lányainak vergődését pont ugyanilyen esetekkel.

Áh, úgy felhúztam magamat a négygyerekes Böbe férjének lelépésén is, miközben a nőnek természetes, hogy a lelkét is kihajtja, addig a pasi megcsalja és lelép. Mert ő inkább élni akar. Négy gyerek mellől.

Aztán most itt van egy bloggerlány, úgy lekiabálnám a fejét annak a pasasnak! :(
http://azapillanat.blogspot.de/2016/04/akar-vicces-is-lehetne.html

Sokat vitázunk: szerintem nagyon ciki lenne, ha én írnék először Tinderen a pasiknak és kész. Tök szánalmasnak érezném magamat, pláne így, hogy huszonévesekkel mecselek. De másnak bevált, ha rájukírt, állítólag úgy sokkal több randi szerveződik.

Hát, így sem bírom a szelektálást.

Feltettem a kérdést, miért lesz ismét vidéken a családi buli, amikor mindenki budapesti. Hat(!) autóval megyünk le egy hideg házba, benzin, matrica, elbaszott órák az utazás miatt. Az egyetlen szabadnapom minden héten a vasárnap, akkor is a családdal megy el az egész nap. Mosni, takarítani, főzni, epilálni szeretnék, vagy barátnőzni, sétálni a városban, vásárolni, tanulni, cimborákkal lógni. Vagy csak olvasni végre pár órát!!!!
Nem, elcseszik az egész napot.

Nem mellesleg a pollenszezonban, arra a környékre.

Kedvesen megjegyeztem, hogy ez szerintem nem túl okos döntés, ha egy házban leszünk, lehetnénk akár Pesten is, mire a válasz, hogy akkor menjek vonattal. Mi vaaan?

Amikor a válaszoló el sem olvassa a kérdést.

Ilyenkor szokott még elhangozni a „miattad tettük vasárnapra”, amikor senki nem kérdezett, „miattad tettük 11-re, hogy ne keljél korán”, amikor úgyis korán kelek, mert 6-tól csapkodják az ajtót, „miattad sütöttük édesítővel, mert rossz a gyomrod”, ami biztosan jobb lesz a híresen hasgörcsösítő xillittől, bakker. Naponta több csetet váltunk minden hülyeségről, ezt eldöntik helyettem.

Egy ideig csendben tűrtem, most már jelzem, de így sincsen foganatja.

Érzem, hogy nem vagyok fontos tényező a családban, de hát pl. a szüleimet, akik rendszerint abban a faluban lógnak, konkrétan meg sem hívták. Na ez a bántó.

Maradok 1,5 órát, mert szeretem a legtöbbjüket,és letojom, ha én leszek a bunkó.

Ja, a csoporttársam, aki imádta a flow-mat spanyolon (akármit is jelent ez Izraelben angolul), tényleg mellém ült legutóbbi óráinkon, kitúrva a nem olyan pörgős fiút.

A másik padtársam meg a világ legdrágább műalkotásait tapizza. Felajánlotta, hogy bemehetek hozzá, de nincs pofám munkahelyen zavarni.

---

Tegnap lementem kicsit táncolni. Aha. Éjjel másztam haza, négy óra alvás után mentem munka előtti szűrővizsgálatokra. Bizony, belépek a mammográfia-korba.

---

A Kommandóst ne Van Damménak képzeljük ám el kinézetre!

Egy 190 cm magas, szőke, jóalakú, gyönyörű baba, majomkodó kölyök. Annyira nyitott, vidám, hatalmas feltöltődés volt vele kedden!

---

Ugye ha valami jól megy, akkor nem lehet hátradőlni.

Jogászhallgatóval ideális lett: becsajozott.

De azonnal hív majd, ha mégse jönne össze.

15 percre rá írt Műegyetemista, hogy végleg szakított a lánnyal, folytatná velem.

Hát, ez várható volt. És örülök.