Tobber életblogja

Létra izgul, nehogy meglássák, honnan jön ki, mert rájönnek, hogy a toyboyom. :)

Jogászhallgató most írta, hogy szomorú lenne, ha nem ismerne. :3

A becsajozott Műegyetemista pénteken egész nap csetelt, tegnap már fél órát telefonáltunk. Dilemmázik.

Azért mégis szuper, hogy a kollégáim egy karakán nőnek tartanak, aki kimondja a véleményét, sokszor hajlamos vagyok nünükézni, erőt kell venni magamon, amikor ki akarok állni magamért.

Három pasikolléga megdicsért, hogy komoly marketinggépezet hetek munkájával sem tud úgy megsemmisíteni három embert, mint én őket egyetlen mondatommal. Jaj, az vicces volt, majd elmesélem irl.

Új épületbe költözünk és úgy tűnik a hr és a kommunikáció bírhat, mert bár nincs jogom hozzá, de idejöttek, hogy ha kedvem tartja, menjek megnézni az építkezést, 7-8 fő mehet. Ez már nem az első alkalom. Annyira kedvesek!

Hát ez milyen cukiság már!

Ősszel Újszerzemény azzal keresett meg Tinderen, hogy ő még AZT nem csinálta. Egyébként mindenfélét, de ő szívesen tanulna egy 18 évvel idősebb nőtől. Engem szórakoztatott, ő irtó lelkes volt, remekül elvoltunk legalább gyakoroltam az angolt.

Január végén hazatért a hazájába, összebarátkozott egy lánnyal. Büszkén írja, hogy azzal a módszerrel, ahogyan tanítottam neki, sikerült a csúcsra juttatnia a csajszit, a lány életében először érezte ezt pasival. Hát nem édes? :3 :)

Most kicsit hencegve meséli, hogy eddig a lánnyal mit bénáztak az exei, ő milyen profi volt, hihi. Valamiért a pasikban rögzült egy béna technika, amivel véleményem szerint szinte képtelenség, pedig vannak jól bevált módok is. Csak meg kéne kérdezzenek erről egy nőt.

A tapasztalatomat kamatoztatja a fiatal generáció, büszke vagyok. :D

Tegnap kb. 5 dkg natúr halat ebédeltem egy marok salátával, mert irtó egészséges vagyok és mert szeretem.

Aztán Ba exem este átjött szerelni, közben rágtam a fülét, hogy hagyja a kereskedelmet és csinálja ezt, mert nála precízebb embert sosem láttam.

Direkt nem is kérdeztem rá, mi újság vele/velük, így is annyit beszélt, hogy utána kénytelen voltam egy pizzát rendelni magamnak.

A futárt megkérdeztem, milyen az agyonhirdetett hamburgerük. Rácsap a hasára, ő azt nem tudja, ő pörköltös típus!

Hát jó. Nekiállok. Csörög a kaputelefon.

A futár az: ha szeretem a húst, akkor inkább a sajtos-sonkás akármilyen csodahusijukat egyem, na AZ nagyon finom, majd még hosszan ecsetelte a házam elől.

---

Tegnap fura beszélgetéseim voltak, Gé a mosdóban beszélgetett velem sminkelés közben a p.nciszőrtelenítés részleteiről.

---

Ma reggel a mozgólépcsőnél régi főnököm lökött félre. Direkt visszalöktem, mekkora bunkó már (és különbenis, két embert vett fel a helyemre utánam!), majd rámosolyogtam és kikérdeztem, mizu a cégével, kik vannak még ott, hogy vannak a gyerekek, feleség.

Míg felértünk, nem bírta megkérdezni, hogy és velem mi van, hogy/hol vagyok.

Szerintem nem ismert fel!

Négy évig voltam az irodavezetője tizenpár éve egy tíz fős cégnél. Igaz, 55 kg-osan és fekete nagyon rövid hajjal.

Azóta azon gondolkozhat, ki a fene voltam…

A setboxom elkezdte felvenni a Friends első évadát. Ha visszautazhatnék az időben, bedörzsölném a lányok frizuráját Mythic oillal, vagy bármi hajolajjal, szörnyű töredezett haj volt a divat(?).

---

A nyelvtanárunk olvashatja a blogomat. Szombaton elővette a dalt, amiből csak a francia részt értettem, és végigvettük. Nem én szóltam neki.

---

Végtelen hullámokban tör rám a nagyon jó és a nagyon rossz hangulat.

Hétfőn Jogászhallgatóval az eddigi legkellemesebb esténk volt.

Péntek este(!) Létrával úgyszintén.

De a héten kétszer bőgtem remegve a cégnél. Az egyik a fél vezetésünk előtt sikerült.

---

Közben Építészhallgató irogat, hogy nagyon gyönyörű és formás és feszes a testem (nem az) és hogy ezt a fenomenális látványt(!) szívesen nézné akár minden nap. Oh. Diplomata azt mondta, még gyönyörűbb vagyok, mint legutóbb. Jó, mondjuk ő diplomata. Létra látta egy céges fotómat és meglepődött, bent milyen visszafogottan öltözöm. Mit gondolt, ott is valami csipkeizében lófrálok, mint otthon?

Az új csipkeizémben készült néhány fotó rólam (szigorúan az én telefonommal), és meglepően jól sikerültek.

--

Aztán újabb mélyhullám a mensim, hajnali négytől félájultam ültem a mosdóban, nem ecsetelem.

---

Vettem virágokat a teraszra, már majdnem kész a katalógusterasz. Tánc után kiültem cigizni egyet, néztem a csillagokat, a város sárga fényeit. Ültetni nem lehetett, akkora szélvihar volt hétvégén mindkét nap, megpróbáltam, szemem tele földdel abbahagytam.

---

Szomorú embereket hallgattam meg, de nehéz sorsok vannak! :(

---

Kicsi a világ, fodrász felé a buszra felszálltak szüleim régi szomszédai, a fodrásznál megjelent egyik kolléganőm.

---

Múlt héten minden elmaradt. A szerdai táncra nem volt erőm lemászni. A csütörtöki koncertet, amire együtt mentünk volna, mindenki lemondta, majd Té persze a kezdés előtt fél órával rákérdezett, hogy megyünk-e. Pénteken én lógtam el Illető és egy kollegina búcsúpartijáról, Illetőtől külön elbúcsúztam, amikor elment a cégtől, Jóképűújkolléga önfelajánlását meg el akartam kerülni. A pénteki táncot, ahol külön az én kéréseimet is szokták teljesíteni, lemondtam a zenészeknél nagy sajnálkozva. Szombaton a Papírkutyák mondták le rendkívül izgi nyugdíjasprogramomat, mert jobban szeretnek tangában köztéren mutatkozni, az újhobbit meg én mondtam le. Elmaradt a kiselőadásom az egyik tartományról, mert hárman csináltuk meg a leckét a csoportban. Pedig úgy izgultam! Vasárnap annyira szédültem és izzadtam, mintha klimaxom lenne, úgyhogy a célnál leparkolva komolyan elgondolkoztam, hogy inkább odahívom a cimbiket és a kocsiban beszélgessünk, ne táncoljunk már, de csak erőt vettem magamon. Egy hős voltam. Mensi második nap soha többé.