Tobber életblogja

Rendeztem a meleg felsőimet, igazán szép őszi színűek:

Nálam urbánusabb ember a bolygón nincs, ezért szerettem olvasni a valahai jurtalakó Boldogszer Réka blogját, mi a franc szórakoztató a természetközeli életben erre titkosítja.

---

Végül megszólalt a vészharang, letettem a sok programról, ha már egyszer a nyugit határoztam el.

Pénteken Génél spontán házibuli alakult, mindenki beesett valahonnan, TCsV-vel nem léptünk le kulturálódni mi sem.

Reggel átjött a friss szerzemény Okosfiú szórakoztatni, majd gyönyörűen átaludtam a fél napot. Kézimunkáztam, olvastam, főztem, sütöttem, csetelgettem, nem táncoltam csőrikés pólóban és trópiusi mintás minisortban a Flash Dance-re a nappali közepén SEMMI érdemlegessel nem foglalkoztam.

Ma nekihasaltam a ruhásszekrényeknek, cipőknek, elpakoltam, ami biztosan nem kell fél évig, összerendeztem az őszi/téli holmikat az első polcokra, vasaltam, mostam kézzel, géppel, mosogattam kézzel, géppel, konyhát rendberaktam, mosógépet kisuvickoltam, kiszanáltam a takarítószereket, régi dobozokat, újságokat, iratokat, húztam ágyneműt és takarítottam, még pár góc van a listáról, már az irodában is nekihasaltam feldolgozni a sok nyakamon maradt feladatot. Jut eszembe, a Játékos hagyott itt bort, egy puncsot is összedobok vacsira. Az éjszakai programom a fiú elfoglaltsága miatt hiúsul meg végül, babalátogatásra meg senki más nem ért rá, egyedül meg nem bírok (angolul) annyit újszülött témában csacsogni...

Én nem osztottam el 31 napra, mert nagyon nyomaszt, ha valami hosszabb ideje nincs elintézve:

Most jó.

Ha úgy indulsz neki a hétvégének, hogy nyugis lesz, akkor az ivászat és előadás mellé még egy tánc, egy babalátogatás, két fiú és egy hobbi táblázódik be.

Majd meglátjuk, mi változik még addig.

Kezd visszaállni a világrend, bár még nem vagyok száz.

Szerdán lementem és elejétől végéig táncoltam, tegnap végre újra randiztunk a Jogászhallgatóval, és nagyon örültünk egymásnak, ma iszogatás cimbikkel, majd talán egy előadás, talán mozgás. Hétvégén a kötelező nyugi, talán hobbizni elmegyek, még meglátom.

A lelkem sokkal jobb így.

Annyi minden történik, miközben semmi.

Gyógyulok, de nem vagyok száz.

Van ez a párizsi szörnyűség, ami sorban a sokadik megdöbbentő esemény.

Van az, hogy utálom a pozitív megkülönböztetést, mert igazságtalan, legyen egyenlő bánásmód, meg felzárkóztatás.

Bár ez épp a Fölszállott a páva nézése közben ugrott be. Irtó cukik a gyerekek.

Kijutott a magyar focicsapat az EB-re, így még kevesebb figyelem és pénz jut a többi, valódi eredményeket hozó sportra. Azért hajrá, fiúk!

A főváros már most káosz a karácsonyi shoppingok miatt, egy pláza és egy óriás lakberáruház mellett élve non-stop dugót kerülgetek. November közepén.

Tele a tinder norvégokkal.

Másfél napig megállás nélkül takaróba burkolózva gyógyultam, horgoltam, sorozatot néztem, a Bonest egyszer már kaszáltam a nyolcadik évad körül, most kapott még egy esélyt.

Ma a világ legszebb szemű pasija kívánt jó étvágyat a konyhánkban, sosem láttuk. Biztos odaképzeltem.

Még van két nap az antibiotikumból, ezek szerint lehet, hogy nem baktérium okozza a bajomat.

Pasikák jegelve, vasárnap este persze egyik sem írt, azóta megint az összes, nem tudom kezelni, úgyhogy sodródom. Úgyis szarul vagyok, nincs más dolgom.

A hobbim is jegelve, a legutóbb megismert szimpi pasi csábított pedig nagyon.

Korcsolyatanácsadást tartok cseten.

Új épületbe költözünk majd, megnézhetem az építkezést, kikönyörögtem, megérte nagyon helyes huszonéves srác haverkodott velem végig.

Rákérdeztem, miért nem nálam van egy jogosultság, amikor a jelenleginél nem is lehetne. Persze a jelenlegi ezen behisztizett (harmincas férfi).

Apám normális volt telefonban. Ezt fel kell jegyeznem.

Most, hogy tököm tele rendkívül ambivalens érzéseim vannak a munkahelyemmel kapcsolatban, megkapom egy sikeresen elvégzett 10 perces feladat után, hogy „Köszönöm szépen! Azt látom rajtad, hogy a munkád a szenvedélyed!”

Hiiiiihihi, hát nem helyesek? Én meg jól játszom. Mondjuk őket kedvelem.

Ma még rendrakós-takarítós este, pihi, holnap lemerészkedem megmozdulni, ha fizikailag lehetséges szélesebben mint magasan.