Tobber életblogja

Véletlenül sem az a gondom, hogy másnapos vagyok, hogy totál kupi a lakásom a tegnapi buli után, ahol főztünk is és fény derült háztartásom hiányosságára*, ergo a konyha is romokban, bútorok a lakás másik részébe tolva és a fehér kanapémon csokissüti nyomok, hogy váratlanul izomlázam van egy szokott táncolástól második napja, hogy köhögök, vagy hogy ma totális karbantartásra lenne szükségem, mert a következő 1,5 hét kemény menet lesz:

hanem hogy a ruháim színe nem megy az új hajszínemhez.

Tegnap reggel elmentem egy ékszerkészítő workshopra, ott már próbáltam az új árnyalatokat belőni, megvan az út, az anyagi keret kevésbé.

Na jó, felkelek, teszek valami értelmeset.

*Még mindig nincs krumplipucolóm, mivel a krumplit utálom, az almát nem hámozom meg, a cukkinit sem mindig, nem is értem a funkcióját felnőtt embereknél, késsel nem egyszerűbb?

Van Gogh, nyilván

Van egy ilyen sztereotípia, hogy 30-as, 40-es nők azért kavarnak huszonévesekkel, hogy fiatalon tartsák magukat. Vagy hogy nem veszik észre magukat. Vagy hogy elkeseredetten vágynak arra, ami elmúlt.

Nem akarok más nevében nyilatkozni, nálam ez faxság.

Szeretem a koromat, az érettségemet, ősz hajszálakra van gyönyörű hajfestékem, ráncom meg nagyon kevés van, mert sok vizet iszom, zsírosat eszem.

A súlyom 50-90 kg között változik, mindig akad 3-4 lerázandó kolléga nem tűnik úgy, hogy az érdeklődés csökkenne irántam.

Én nem nyomulok rájuk, az szánalmas lenne, ők találnak meg.

Az ok, amiért huszonévesekkel kavarok:

- Nem csak velük kavarok. Őszhalánték 48 éves. Csini- és Jóképűújkolléga 40 körüli.

- Mert tapadnak rám. Ismerősök testvérei, gyerekei, táncos kölykök, utcán, Tinderen. A MILF kultúra virágzik.

- Mert vidámak, nyitottak, érdeklődőek, vállalkozó kedvűek

- Mert nem kombinálják túl, vonzó nő, tetszem, tetszenek, nincs veszítenivalójuk

- Mert tisztelik a nőket

- Mert a korosztályom nagy része vagy öntelt olvasatlan bunkó, vagy önteltséget megjátszó frusztrált alak. Még azok is, akik irtó kedvesnek és romantikusnak mondják magukat. Pár kivételt ismerek, kolléga, barát, úgyhogy nem zárkózom el, de magamnak, úgy tűnik, ritkán találok értelmes harmincas-negyvenest

- A fizikai különbségeket inkább hagyjuk is, na, az egyértelmű

Nagyon nem érdekel, mit gondol rólam más, akinek eddig előítélete volt ezzel kapcsolatosan, annak úgysem változtattam meg, viszont aki eddig nem gondolkozott el, talán most hiteles forrásból alkot képet.

És ez jó így nekünk.

Egyébként nem csak a hajammal foglalkozom és pasizgatok, elkezdődött a tánc, a színház, barátokkal bandázgatunk, kreatívkodom, új hobbimra készülök, olvasok és sorozatokat darálok a reggeli készülődés közben, tévére kötve, wellnesseztem, tréningeztem, sokat dolgozom, Anyunak segítek vásárolgatni kaját, őszi ruhákat, próbálom tisztán és rendben tartani a lakást és a virágokat kisebb-nagyobb sikerrel.

Valaki ajánljon már immunerősítőt, két hónapon belül másodszor pusztulok le, megint köhögök, fáj a torkom, miközben szétrobban az emésztésem ÉS menstruálok.

Ha éhesen megyek bevásárolni, felvásárolom a fél boltot. De annyit nem bírok megenni.

Most bespájzoltam pasikákból, de…

Koraősz, 20 fok, kellemes szél, sálba burkolózva kávézó teraszán végigdaráljuk a nyár eseményeit TCsVexkolleginával egy kakaó és egy jäger mellett.

Színházszezon hivatalos kezdés, a darab jó választás, a rendezés közepes.

És már négy embernek ajánlottam a fodrászomat, tegnap TCsVexkollegina folyamatosan dicsérte a hajamat, simogatta*, nézegette, hogy neki még sosem volt festve, de ha nekem így áll és ő ugyanez a színkarakter, akkor ez a haj neki is kell.

Szó se róla, én is imádom, ma épp Csinikolléga is dicsérgette. Mondjuk ő hetente ajánlgatja magát, úgyhogy nem hiteles. Ja, és Jóképűújkolléga ismét terveket sző, már csak szájhősnek hívom.

*Leszbikus kalandokba keveredek mostanában.

Nemsokára másik pozícióban leszek pár hónapig, hát elmentem a csapatukkal tréningezni két napra. Játékok, szakmaiság, tájékoztatás, pálinka és szerepjátékok után karaoke Nagyfőnököm szórakoztató bemutatása és egymás húzása, én támogattam az évszámokkal, ő azzal, hogy nálunk nincs szigorú bürokrácia.

Nagyon befogadóak, az elődöm egy mumus volt, ennyi pozitív visszajelzést én még egyik munkahelyemen sem kaptam kedvességemről, rugalmasságról*, intelligenciámról (hm?).

Nos. Pesten egy olyan utcában élek, amiről én sem hallottam 29 évig, pedig arrafelé nőttem fel. Átmenő forgalom nincs, egyik vége egy kvázi földútban végződik, ami nem nagyon vezet sehová, csak szép házakhoz.

Így kicsit meglepett, hogy hazafelé autózva az egyik srácról kiderült, hogy ott élt az utca elején gyerekkorában. Ők adták el egy építtetőnek, akiknél én is jártam 10 éve, de nem tetszett az épülő házuk.

Az még jobban meglepett, hogy a másik srác dettó, sőt, még most is ott él. Az én utcámban. Amin minden nap kétszer végiggyalogolok tíz éve és sosem láttam őt.

Ami pláne meglepett, hogy pár hónapja kitaláltam, nagyobb lakást vennék, ezért néztem egy félig kész lakást az utcámban, most kiderült: azt a srác anyja és nagybátyja árulja, akivel találkoztam is, sőt a fiú testvére lakott benne, az ő műalkotásain szörnyülködtem akkor.

A negyedik utas az autóban nem kötődik az utcámhoz.

*Ma a munkámat félretéve levetkőzött egy csaj előttem a mosdóban, felvarrtam a blúzgombját. Kaptam mindenmentes szupersütit cserébe.