A cégnél beállt a teljes káosz, iszonyat sok a munka, de sok az egyperces holtidő, amikor pörögnél, de másra vársz 6-8 ügyben és hiába a hatékonyság, ha más tojik rá, mindezt egy kocsmahangulat közepén kell végezni és agyfogyatkozott kollégák pofázása közben.
Valahol ezt az életet vágytam, sok programmal, kultúrával, mozgással, izgalmas, változatos, egyedi hobbikkal, kapcsolatokkal, élénk és mindig frissülő kontaktusokkal.
De a munkám, a zajos körülmények, a ránksózott embernyi feladatok, a minden folyamatváltoztatással nehezedő és bonyolódó munkával, amit állítólag a mi könnyebbségünkre hoznak és lassan ellehetetlenítik a feladatok befejezését. Elvárni persze elvárják. Az új folyamatokról nem egyben kapunk ám értesítést, hanem vagy egy sosem látogatott (több száz van!) intranet oldalon dugják el szó nélkül, vagy három hónapja tartó köremailezésben taglalják és módosítgatják és a fejlesztés összekap a sokadik levélben, hogy jó-e úgy, ember legyen a talpán, aki ebben a kapkodásban követni bírja mindet. Aztán balhé van, ha hibázunk. Jön levél, hogy mindenkinek oké, Tobber majd megoldja valahogy, nekem meg ég a pofám, mert a főnököm előtt csinálok sggt a számból miatta. A kedvünkért átszerveznek valamit, ami sokkal trébb lesz úgy, és én leszek a hibás. Tiltakozást és okosabb ötletet cégünknél sosem hallgatnak meg. Tegnap másik cégünk vezetője vádolt meg minket alaptalanul, az infó forrását nyomozzuk, szvsz bugyuta asszisztense sunyiskodik, fáradt vagyok megvédeni magunkat az alaptalan vádaktól, pedig csak pár kimutatást kellene leszűrni a rendszerből, de minek is. Minden multi ennyire durva?
Az a legkevesebb, hogy kollegina az irodai ollóval vagdossa a körmét vagy tökmagot roppantgat és csámcsogja mellettem órák óta.
Annyira elszívja ez az erőmet, hogy csak sikítani akarok és egy buzinagy lexikonnal verni a saját fejemet estére.
Szüleimtől át kellett volna vennem egy külföldi városnézést, de inkább meggyőztem őket, hogy szervezzék át tavaszra maguknak, nem akarom tovább vonszolni magamat, nem élvezném.
Tegnap élmény után táncolni is elmentem, szünetben rákérdeztem T-re, hogy akkor fix-e a lebeszélt három napos wellnessezésünk jövő héten: hááát, nem teljesen, de tervezzem azért, majd még megbeszéljük.
Ki tippeli meg, milyen szavak futottak végig a fejemen??!
Ha valakinek felszabadulna a 23-25. közötti időszak, akkor inkább lemondok T igazán megnyugtató és szórakoztató társaságáról és mennék biztos programra bárhová. Akik itt olvastok, titeket bírlak legalább annyira.
Különbenis, semmi energiám arra, hogy ennyi programnál mindenkivel egyeztetek, hogy megfeleljen nekik, mindenki bizonytalan, késős, kötözködős, eljön DE úgyis tudja hogy nem lesz jó, vagy ha X jön, akkor ő nem, miért nem lehet egy programra annyit mondani, hogy oké, menjünk, csak egy órával később és aztán el is megyünk?
Na, elhúzok színházba. TCsV exkollegina már jelezte, hogy 18:55-re ér oda. Általában minimum(!) 15-20 percet szokott késni. Szép lesz.
