Vagy a net.
Sok éve az nlc egyik hangjadóját én vittem le táncolni, most is ott volt.
Egy másik táncosról nyílt titok, hogy a női egyenjogúság témában (félig egoblogként) működő oldalon állandó kommentelő.
Épp lenyújtok, amikor odamegy a lányhoz egy ötvenes pasi, hadd mutatkozzon már be: ő az ottani egyetlen pasikommentelő.
Akiket minden reggel olvasok.
Átnéztem a hűtőt, mit kellene hamarosan felhasználni*. Ahhoz kerestem recepteket, amiket átalakítottam saját ízlés szerint, anyja nem ismerne rá.
TCsV, a főzőguru elkérte a receptet.
Apám elkérte a receptet.
Felraktam tizenezres közönségű speciális receptoldalunkra a sütivel együtt.
A csoportfőnök megjegyezte, hogy ma csupa szakácskönyvbe valót főztem. :)
*Ugyanitt fél üveg bor, fél tejszín elvihető.
Ősz a természetben, ősz a fiatalságunkban.
Héja-nász az avaron.
Gyilkolni tudnánk egymást. De úgy tűnik, működik. Amíg infarktust nem kapunk.
Ma is egymásnakestünk, és szégyellem, de élveztem, mert lehetetlen alak, de iszonyat éles esze van, élmény vele vitatkozni. Pedig nem szeretek.
Aztán egy remek érvem után kikacsintottam, észrevette. És felröhögött, hogy milyen okosan és tudatosan vitázom vele.
Ja. Csak kibírhatatlanul idegesítő. :D
Úgy érzem, ideje bevallanom, van valakim.
Ideje, tegnap a trolin mélyen a szemembe nézett és szerelmet vallott. Az emberek elmosolyodtak körülöttünk.
Azt akarta, hogy nála aludjak, ő készít nekem reggelit, akár még rántottát is.
Az anyjával él, de jóban vagyok vele is, egy kedves kolléganőm. És ha ő nem tiltakozik, hogy a fia hazavisz egy harminc évvel idősebb nőt...
Megvannak az új emberek a kirúgottak helyébe. Most őket szokjuk.
A szuperpozíciót az én Kisfőnököm kapta meg, lelép fölülem.
Új szelek fújnak ismét.
Erre sétált egyik ritkán látott kolléganőnk. És magától elkezdte szidni a pénteken bunkón viselkedő csajt. Én hallgattam. És pontosan azt tette vele is, mint velem, hogy nem reagált kérdésekre, miközben az ember dolgozna, rohanna, folytatná, benne van az ügyben, ő bamba tekintettel kiment és elsétált reakció nélkül többször egy nap, elég fárasztó így dolgozni. Csak tőle azóta sem kért elnézést.
És nem érti, hogy másnál egy vezetőnek van három embere, én meg két vezetőt simán viszek a hátamon, mennyit lustulhatnak ők. Vagy mennyit bírok dolgozni, ugye.
Nekem nem szoktak normális napjaim lenni, ezért nagyon értékeltem a csütörtököt.
A nagy táncolás után remekül aludtam, a cégnél igaz, kirúgtak pár fontos embert, de nincs befolyásunk az eseményekre, ezért már nem tudunk aggódni, csak szomorkodni miatta.
Én alapból egy ablaktalan, neonfényes helyen dolgozom, használt légkondis levegőben, de kikéredzkedtem főnökeimtől délután, hogy D-vel összefussak két munkahelye közti rohanásban. Kiültünk az őszi napsütésben a felújított térre, néztük a Dunát, napoztunk, kávéztunk. Imádtam, hogy látom a napot hétközben!
Munka után a céges torna, amit, úgy érzem, érdemes megszerveznem hetente, mert tehetséges a nő.
Aztán celebspotting, Hirtling István és két politikus, majd leárazott drága liszt és finom salátaalap, séta és nyugi.
Hazaérve lement egy adag mosás, kitakarítottam a hűtőt, rendetraktam, összepakoltam a hétvégére, megnéztem a főzősversenyt valós időben, kicsit bütyköltem és szépültem, tízkor aludtam.
Szerintem évek óta nem volt ennyire normális napom.
Aztán másnap egy parasztpixánk háromszor ment el úgy mellettem, hogy beszéltem hozzá és le sem szarta, rám sem nézett, én ilyet nem nagyon láttam még, nem bántottam meg sosem, sőt, épp neki segítettem valamiben, amiben vártam a válaszát. Majd negyedjére is megállítottam, akkor kiakadt valami követhetetlenen, akkor már nálam is szakadt a cérna, úgy gondoltam, ezt már nem oldhatom meg asszertíve, mert nem is figyel.
Valakinek (=nem én) nagyon d.gnia kellene már.
Egész este hivogatott, hogy elnézést kérjen, írt, meg másnap fél órát hallgattam, hogy szégyelli magát. Leszarom. Én meg végigbőgtem a péntek délutánt és hezitáltam, menjek-e egyáltalán a kollégákkal szervezett hétvégézésre.
Amit Csinikolléga sunyiban visszamondott, jobb is volt nélküle, aki tudja az előzményeket, bólogat, velem ne kezdjen ki ott ismét, mert koppan.
Fárasztanak ezek a pasik, T is idetartozik, még ebben a hónapban el akar menni wellnesshétvégézni. Hát nekem hozzá sincs kedvem, pedig a fejét nagyon bírom, de nem fogok liezonba kezdeni.
Helyette kollégák, Balaton, cuki gyerekek, sütés, bogrács, társas és pálinka, gyönyörű ősz és finom sütik, már amit ehetek.
Tegnap délután meg D-vel lófráltunk, sütögettünk, erkélyen napoztunk és virágokat vettünk oda, jobban örülnék, ha kevésbé lenne hullámzó a környezetem.
---
A maradék levest lefagyasztottam, tropa a gyomrom, most már végképp nem tudom, mitől. Ma a minimál grillezett csirkemell mellé viszont jócskán megpakoltam a dobozkámat reggel, a csicseriborsókrém mellé készítettem egy salit fejes káposztából, radicchio salátából, endíviából, sárgarépából, paradicsomból, kukoricából, erős paprikából, szezámmagból, olivaolajjal, még 2-3 összetevőt akartam, de az talán már tényleg túlzás lett volna.
---
Kolléga megkérdezte, hogy mitől lesznek olyan szép formájúak a sütidekorációim. Kinyomóforma, pogácsaszaggató, mézeskalácsfigurák, derelyevágó? Nincs titkom, de profin nézhet ki, mert Kisfőnök feleségének kínáltam, hogy én készítettem és megkérdezte: összeragasztottam két kekszet? Nem, én készítettem a kekszet is.
---
Kicsi a világ, amiben régi hobbicsoportom vezetője vezet másik csoportot: D annak tagja. Meséli, hogy lesz esküvő: tudom, egy kolléganőm is tag, mesélte.
---
Azt meséltem, hogy O kolléganőjével egy házban élek?
