Tobber életblogja

Majd mindenkinek azt mondom, hogy hosszas kísérletezések eredménye a holnapra készült három féle aprósüti, amiből az egyiknél az alapanyag pirult kicsit jobban és finom érett íze lett, a másik nem volt elég édes az édesítővel, így lekvárt nyomtam bele, a harmadik meg tényleg(!) finom lett, de borzasztóan unalmas, így feldobtam kicsit.

D aszonta, ő azt hitte, ilyen sütit csak a gyárakban gyártanak. Nem tudom, a bókok közé tehetem-e.

És kicsi a világ rovatunkban van a hatszáz, hobbinkban közös ismerősön túl is egy a múltunkból.

Szigorítottam a diétán (NEM fogyózom, csak nem eszek pár dolgot, ettől a zsír és sok gyümölcs még hizlal). Ehhez recepteket alakítok át, magamra főzök, ha enni akarok, a közétkeztetés nincs felkészítve problémásokra.

Szeretek főzni*, bár nem tudok, de mivel az ételek 80%-át nem szeretem, a maradék nagy részét nem ehetem, így nem kihívás.

Évekig nem volt tévém, aztán Ba-val együttélve lett és kiderült, micsoda csoda a felvevő doboz. Az éjjel, lehetetlen időben futó műsorokat rögzíti digitálisan, lehet sorozatokat beállítani. Ha érdekes, végignézem, ha nem, beletekerek, vagy törlöm. Engem a valódi szereplős-versenyes dolgok kötnek le, Éden Hotel, vagy most a félamatőr séfeket megmérető A konyhafőnök. A felvett műsorokat reggel, vasalás, sminkelés közben nézem meg (olyan sok jó műsor nincsen...), de most szabin vagyok, így élőben láttam a főzéseket takarítás közben.

A feléig.

Aztán nem bírtam tovább.

Körülnéztem a hűtőben és nekiálltam egy gyors főzésnek. Nem fogok kiférni az ajtón holnap.

*T-vel néha egész napot szánunk rá, hogy tanítsam.

*Apámnak kedvenc hobbija, úgy olvas szakácskönyvet, mint más regényt.

Ja nem, nem esküvőm lesz, a színei tetszettek, és arany székem sem lesz, sajnos azt giccsesnek tartja a társadalom és meghajlok a véleményük előtt.

Lakást rendezgetek. Nincsenek nagy igényeim, szerintem egy lakás legyen tiszta, könnyen tisztán tartható (semmi szőnyeg, függöny, rusztikus porfogó felületek), kényelmes ágy, kanapé és meleg (mármint a hőfoka, nem a hangulata). Jó, azért nem egy hippitanya.

Próbáltam pakolni éjjel háromig, de már megint kupi van. Nem értem, ma Őszhalánték járt csak itt, meg a papírokat kaptam elő, mert végre visszakaptam ma a kiskocsimat.

(A színpaletta google: color palette generator css. Elmentem az OBI-ba óarany festékért.)

Szabim eme remek novemberi ömlő esős napját hideg zuhannyal kezdtem, ha esik, nincs melegvizem.

Így mentem nőgyógyászhoz. Aki zavarbaejtően jóképű (nem PD, a cégeshez mentem, éves rákszűrés csak) és a mellemrenézve azonnal mondta, hogy 35 fölött azt is ultrahangozni kell. Tuti arra célzott, hogy ekkorákat képtelenség végigvizsgálni kézzel.

Aztán kérte, hogy félig vetkőzzek le. Mivel a vihart miatt kb. két órát aludtam éjjel* és egyébként sem briliáns az elmém, megkérdeztem, hogy akkor melyik félig, ugye, ha itt is, ott is meg akar uh-zni. Már röhögtünk.

(PD-vel is sokat röhögünk, vajon mit gondolnak a váróban, mit élvezünk annyira?)

Aztán összefutottam Anyuval, aki azzal köszöntött, hogy nem ismert meg messziről, mert ma nagyon csinos vagyok. Kösz.

Ő egyébként szerelmes az új okostelójába, olyan érzelmekkel mesél róla. Szerintem jobban szereti, mint engem. Tegnap a metrón kinézett egy olcsó utazást, lefoglalta rajta, ma befizette, a csekket lefotózta és elküldte mobilappon visszaigazolásként.

Szerintem találó ajándék volt.

Apám tegnap, a nagy sütés közepén ugrott fel hozzám, leült a kanapéra, hogy kávét kér. Magas a vérnyomása, cukros és különben is genya napom volt, úgyhogy lefőztem neki egy koffeinmentest, édesítőt tettem bele és laktózmentes tejet, ezekről nem tájékoztattam. Boldogan megitta és lelkesen dicsérte.

*Jó-jó, hajnali három felé végignéztem a nyilvánosságra került privát sztárfotókat, ciki, de érdekelt. És nincs mit szégyellniük, ha már ez a szemétség megesett.