Mostanában nem sűrűn kreálgatok, általában ajándékba, vagy a technikát gyakorolgatni. Többre sem időm, sem hátam.
Néha megmutogatom, ha épp nálam van, facebookon fent van kb. a negyede.
Most felajánlották, hogy rendeznek nekem egy kiállítást, fotózást.
Szerintem elfogultak.
Hát én ezt hogy imádom! Általában a mindennapokat megkönnyítő eszközöket, persze, de ezt nagyon. Az emailcím, amire elküldve bármilyen fájlformátumot konvertál és két perc alatt átküldi wifin az olvasómra, a böngészőmre telepített gombot, ami a weboldal tartalmát áttölti az olvasómra és ha indulnom kell, csak folytatom a cikkolvasást a metrón. Imádom, hogy könnyű. Hogy kényelmes tartani. Hogy egy kezet foglal le, vagy annyit sem. Hogy nem kell féltenem, hogy foltos vagy gyűrött lesz. Hogy könnyen kezelhető. Hogy ott van a táskámban soktucat könyv kéttenyérnyi méretben. Hogy azért 2-300 magyar író mai szerzeménye is elérhető párszáz forintért, nem beszélve a százezernyi másikról. Imádom, hogy nem foglal el még több helyet a kétsorban teli könyvespolcomon és két teljes szakaszt a gardróbomban.
A városban shoppingolás* antiszabálya, hogy a legnagyobb tételt legelőször vegyük meg. Nekem sikerült. Aztán sétálgattam a belvárosban, kiültem a Hunyadi tér felújított (free wifi!!) parkjába szökőkutat hallgatni a csöpögő esőben, aztán átsétáltam a méteráruboltba, ahol ki volt fektetve egy anyag, rajta a vevő szabásmintájával:
Kicsi a világ, felismertem a szabásmintát, múlt heti tanfolyam anyaga, én is azt varrom, a lánnyal nagyot nevettünk, amikor felismertük egymást.
Tegnap fél nap szabin, olyan tanfolyamon, amit csak miattam tartottak meg, irigykedtem csoporttársra, akinek megvolt az a már hatvanas magyar színész**, aki évekig első helyen állt az ötös listámon szépségeset készítettünk, unokahúgnak megy névnapjára. Ott is azzal találtak meg, hogy mennyit fogytam. Soha többet nem járok csinos ruhákban, blúzban, a farmer-póló karcsúsít.
A tanár szerint nagyon szépen varrok.
*Kézimunka alapanyagok, a régi vágólapom dupláját megvettem, nagyon régen vágytam rá, hogy kényelmesebben, korlátok nélkül szabjak és most szuper áron volt, mert jó anyag nem csak a főzéshez kell, egy mini pink-indás profi ollócska, anyagok, ami kellenek a tegnapi befejezéséhez, szerdán kinézett és otthagyott lakástextil maradék 85 cm-e, mert az gondoltam, annyi minek, de mikor elhoztam, szólt a lány, hogyugye tudom, hogy ez 280 cm(!!!) széles, szóval így kijön egy kis szürke alapon lila baglyos táska unokahúgnak az új sulijához, meg Keresztfiamnak egy padlópárna, mert ott szokott vonatozni. Ez a hét híre, majdnem a lány nyakába ugrottam örömömben!
**Nem, nem Cseke Péter.
A nap, amikor nem csak a lányok unták a focimeccset.
Foci VB elődöntő, Argentina-Hollandia, mély unalom.
---
Kicsi a világ, amikor a város másik felében lévő fodrászomnál a szomszédasszonyom köszön rám.
Akkor is kicsi, amikor a belvárosi villamoson mellettem áll meg a szomszéd házban élő fiú és köszön rám, a más környezet miatt fel sem ismertem.
---
Ugyanazon jelenség a környezetemben ezt váltja ki: jé, levágattad a hajadat. Jé, de szép a sminked. Oh, de jól áll, hogy ma világosban jöttél. (Egy hete fehér felsőkben járok, ma szürkében.)
Egyébként egyik sem igaz: szemüvegben jöttem.
---
Napi bók, amikor a mozgáshiány és spéci étkezés miatt rajtam van kb. 10 kg felesleg, a fiúk megjegyezték, hogy kibeszéltek az erkélyen, milyen sokat fogytam.
Ezentúl kizárólag szűk farmerben, atlétában fogok emberek előtt mutatkozni.
---
Amikor azt papolják, hogy másfél kilónál többet nem emelhetek és örömmel konstatálom, hogy fel tudok cipelni kb. 15 kg sört, tejet, dinnyét, borsókonzervet, etcetc, akkor saját káromon tanulok, reggel nem bírtam felkelni, merev a hátam.
---
20 éves érettségitalálkozó. Húsz. Abban a bizonyos iskolában, amiről most a botrány szól.
Mit panaszkodsz mindig, szebben parkolsz, mint a férjem!
Annyiszor hívott már az elmúlt hetekben, hogy kénytelen voltam felvenni T-t.
Hosszasan elküldtem a piksába, ami talán hatásosabb lett volna, ha nem röhögjük el mindketten.
De tényleg haragszom rá, csak annyira hülye vagyok.
Ő meg vicces.
És tudja a fiúoldalt az Év Pletykájából.
Július, hőség, napsütés, Balaton, Velencei-tó, sok finomság a korlátozással is, jegeskávék, csárda, jámbor szürkemarha, vízpart, promenád, Kindle, táborban külsős bejáró, kreatívkodás, idősebb hölgyek elkerülése, Tihany, könnyű túraszerűség össz-vissz egyszer cserbenhagyó lábfejjel, ismét anyagok és ollók, vezetés, hangversenyen szakértő jelezte zenei motívum fülelése családom ifjabb generációjával, ha már a nyuggerbuliról lecsúsztunk, ajándék mentessüti, oktávugrásokról kvaterkázás főtér közepén a csodás nyárestében, telek, kenyérszalonna, kedvenc strand, kedvenc étterem, szülőkhöz beugrás, kulcs és gép lepasszolása, OBI, négy nap történés és mégis tökéletes pihenés.
Az alkotásokat majd befejezem idővel.
Ismétlés egy hónap múlva.
(Addig simítgatom a banda körüli érzelmi feszültségeket, illetve megerősítem magamban, hogy miért nem kezdünk csoporton belül senkivel.)
