Tobber életblogja

Szeretnék örökbefogadni egy könyvespolcot, első látásra érzem, hogy jól meglennénk együtt.

Remek csajos este, színészszpotting és finom ételek, szoba közepén lebegő slaughtering shark, még két társasos délután/éjjel, szocializálódós sütős evés, két nyaralás betárazva, uszodába nem jutok el, nem gyógyultam meg, ma lesz anyák napja, nincsen nadrágom, amit felvegyek, szoknyában hideg lesz, holnaptól munka.

A testem hagy csak cserben, fáj a hátam, a térdem, a hasam, a torkom és a gyomrom durván, számoltam, két nap alatt tizenkét marok hajat szedtem össze párna-padló-kád területen, úgy hullik. A nem fixen rögzült rutinok, úgymint parkolóból kitolatás totálisan elfeledve, mennyi autós hülye újra eszembe vésve, az utak minden irányban Albánia, de nem igaz, jártam Albániában, ott nem ilyen gáz a helyzet, nem hittem, hogy lehet fokozni a kátyúkat, felbontásokat, béna eltereléseket, eldugult csatornáktól teljes útszélességű pocsolyákat és idióta légi bemutatókat a városon keresztben.

Tegnap hazafelé vezettem, esett az eső, a rádióban Schubert szólt, előttem a troli áramszedő csillagszórót szikrázott, nem volt kedvem hazaérni.

(http://benkleppinger.wordpress.com/2011/04/05/a-dark-rainy-drive-on-nicholasville-road/)

A világ leghíresebb, legnívósabb dadaképzője a Norland College, Vilmos és Katalin is itt végzett dadát választott.

A lenti az egyenruhájuk, ez egy végzős csapat.

Szerintem ha ennyire igénytelen egy ruha összeállítása, és a viselője is, hogy nem fejti fel azonnal azt az oldalvarrást, varrja újra össze a szoknyarészt és vasalja le becsülettel kb. negyed óra alatt, hogy ne legyen ilyen slendrián a viselet, akkor önmagáról állít ki bizonyítványt. Ilyen igénytelen varrásvonalat még amatőr diy oldalakon sem nagyon látni.

Vagy csak túl sokat varrtam éjjel, hogy ez tűnik fel? Biztosan, a siker mindent elsöprő, remekül sült el és már megvan a következő terv.

Családi buli ismét kacagós-játékos-kajálós, három hónap után végre vezettem az autót és még mindig szerelem. Most alszom kicsit.

(dailymail.co.uk)

Az elmúlt napokban két bankszámlámat szüntettem meg.
Kollegina jött át három órát szórakoztatni.
Aztán vissza a nagylányával.
Őszhalánték jött át órákat szórakoztatni, végre volt időnk egymásra.
Járt itt unokatesó keresztgyerekkel, majd csak a másik gyerkőccel.
Ma volt nagy ikea bevásárlás, végre nem magamnak vettem növényeket.
Megjöttek a neten rendelt növényeim is.
Főztem minden nap újakat és kikísérleteztem pár 20 perces kaját rohanós hétköznapokra.
Jártam a dokinál, 2-3 nap múlva mehetek úszni végre, új úszószemüveg és -sapka már vár.
Szoliztam.
Sikerült vennem két maxiruhát, egy szoknyát, egy rohangálósnadrágot, sálakat, ékszereket, nyilván.
Szerváltam három színházjegyet Anyu ötyéjének és ígéretet jegyre saját érdeklődésemnek.
Már kétszer be tudtam ülni kávézni.
Leszerveztem egy limonádézást.
Ma még monstre varrás, ötletem sincsen, hogyan fejezzem be, amit holnapra készítek.
Holnap szűkcsaládi (10-12 fős) buli, persze az egész város lezárva, Bessenyei elmehetne például hegyet mászni, azt nem a várost keresztben lezárva csinálná.
Arra még sütnöm is kell (nem a repülésbemutatóra, a zsúrra).
Aztán lesz a négyesünnepben társasjáték buli.
Aztán TCsV megtanít egy specialitására, amit csak ő tud finoman megsütni.
Aztán lesz még egy éttermezés, nyaralástervezés, vasárnap Anyák napjázás és még minimum két uszodának bele kéne férni valahová. Meg hajfestésnek (mert bejelentkeztem fodrászhoz vágásra, szóval mégis illene), főzésnek, tonna levél megválaszolásának, hétfő estéről lerázott Té és Pé kiengesztelésének, vasárnapról lerázott Szomi kiengesztelésének, készíteni neki tetsző varrást egy csajszinak, aki nem akar pénzt elfogadni egy cuccért, és jó lenne újra megtalálni a kedvenc farmeromat a méretemben.

(Na itt valahol este hatkor beájultam, aztán órákkal később sokkolt, hogy még millió dolgom van holnapra, igazi királyság lesz. lásd majd fb!)

Hétfőn végetér a majd' két hónapos táppénz, erről írtam a bentieknek, amire vérmérséklettől függő örömködős válaszok jöttek vissza (illetve kedvenc kolléganőm meggyőződése szerint egész nap Rabszolgasorsot néztem és mindent el kell meséljem (nem) ).

Ide nekem a káoszt és a folyamatosan változó feladatokat, elvárásokat, soktucat kollégát és vééégre felöltözhetek szépen, sminkelhetek és bár a legnagyobb élmény a két hónapban az volt, hogy nem kellett melltartót hordanom, még azt is elviselem, csak legyen már egy kis élet!

...mantrázom, hogy jót akar. Én meg jó akarok lenni.

Egyébként minden oké, csak ne kéne hajnalban kelni, az nem megy, a legutóbbi fizikailag sem ment.

Volt egy időszak, amikor nem úgy éltem, mint aki a végre vár, egyelőre nem látom, mikor fogok eljárni mozogni. És ez nehezebb, mint gondoltam.