Csak?
Holnapra Schilling napot tervezek, KG remek reklámot csinált a Krétakörnek.
Régen a KG rövidítést egy kedves színészre használtuk, az egyik legjobb színházunk mellőzött Pistijére. :(
Hallgassunk kellemes hangulatú zenét, mert akkor is éltek emberek, amikor mi még nem:
Lehet ezt is, mai hangulat:
Írtam egy hosszút a szüleim fojtogató kontrollmániájáról és hogy hülyének tartanak az önálló élethez, bár húsz éve önállóan élek*, de vázlatban tartottam, az eső előtt inkább lementem sétálni lehiggadni, épp visszaértem, és csöpögni kezdett.
Közben cset Békával, közben láttam fbookon a telómon, hogy önmagát irtó sportosnak tartó és erre beképzelt egyedülálló Csinikolléga (40, férfi) percre ugyanannyi idő alatt nyomta le a félmaratont, mint a szerényen posztoló 45 kg-os exKollegina (36, nő), aki két gyerek nevelése/háztartás/munka mellett is fel tudott készülni.
Na és emberek jönnek-mennek magyar zászlóval a nyakukban, pedig a hoki messze van innen, aztán szembejött az a nőci, akivel én szoktam hokimeccsre járni, és zászló volt a kezében, úgyhogy jeleztem neki, hogy rajtakaptam, de a pasijára mutatott, hogy ő szerezte a jegyeket, így megbocsátom a félrelépést.
Beugrottam a boltba diétás fagyiért is, jó hányingerre jegeskávéba, ott ketten lézengtek, az egyik egy táncostársam, mert kicsi a világ. Mondta, hogy gyanús volt, hogy az éves eseményen nem látott, majd mondtam, hogy a térdműtét óta a gerincemet is, végignézett rajtam, hogy ügyes vagyok: nem táncolok és mégsem híztam, milyen csinos maradtam! Majdnem a nyakábaugrottam.
Végülis a nadrágomba beleférek, a melltartóm szűk csak. Lehetne irigykedni, de mindennek van határa!
A mai negyven perc világlátásom, és kb. húsz embernyi találkozásom alatt csak ennyi élményt gyűjtöttem be, hallgatom tovább a rigót, aki kicsit debil, de nem veszi észre, hogy ázik az esőben.
*Ez a mondat arculcsapott:
"...ha kétségbe vonod az érzéseimet, azok jogosságát, az a szakember szerint súlyos személyiségzavarhoz vezethet. Mondjuk ahhoz 5 éves kor előtt kell csinálni, de az ember sose lehet elég óvatos."
Nekem mindig is kétségbevonták, család, de férfiak is. Óvódásan is, felnőttként is. Bővebben, majd ha megszűröm az első ingerültséget a szövegben.
Addig olvasgassatok:
http://isolde.blog.hu/2014/04/09/feltik_tolunk_a_sajat_gyerekunket#comment-form
Szerintem csak a bohócok látják, ha egy bohóc szomorú.
Kurva nehéz gyűszűvel érintőképernyőt kezelni.
Kurva nehéz megtalálni a féllakásnyi kreatív cucc között azt az egy centis szilikonosat, hatszor felforgatásnál jobban megéri vetetni egy újat.
Most akkor az elidegenedés, ha a szomszédommal smsezek ide 3 méterre, vagy közel hoz minket a technika?
Szerintem a második, különben ilyenkor biztos nem kommunikálnánk. Aggódóknak: jól van, valami ajándékot hozott nekem, azt akarta odaadni, mire reagáltam az smsére, hogy itthon vagyok-e, addigra kikapcsolt, én meg izgultam, nem segítséget akart-e kérni Szomi.
Hát ennyi, meg Békától és tőlem el kéne venni ezeket az eszközöket, mert helyette őőő megmenthetnénk a világot, és Péfia menjen a kis pajtásaival játszani, ne az apja havernőjével, és őőőő kábé százezer levéllel lógok, és lusta vagyok írni. :(
Cserébe főzök minden nap (jó, ez túlzás, kb. 15-20 perc alatt elkészítem), meg eljárok sétálni, mert ragyogó idő van.
Recepteket keresgélek, meg valami táplálkozási irányt, most megvan a csapás, haladok is rajta negyed éve, jobb is, de az nem fogyaszt. Bár irtó finom és egészséges.
Ja és kéne egy jó fotó rólam, amin nincs golyófejem (photoshop nélkül, hajrá!), meg selfiekkel bénán állok, még ha jó ügy érdekében is.
Namost vagy én vagyok irtó régóta agymosott, vagy a mai politikának fingja nincsen arról, mi érték. Szerintem a második. Hisz mitől félnek, a művészet sem mozdíthatja ki őket a hatalomból, amilyen felfogóképessége van ennek a népnek, szánalmas barmok. Mármint a kulturális vezetés. Na jó, a nép is kicsit
