Tényleg nem volt még véleményszavazás a Velveten arról, melyik kellemetlenebb:
o kontaktlencsében aludni marhasokat
o merevítős melltartóban aludni marhasokat
Mindkettő hosszú órákkal később is nyomot hagy a testen.
De a szempillám tökéletes. Allergiás-könnyezős-proof.
Képtelen voltam ébrenmaradni, a tévé távirányítója is a nappaliban maradt, úgyhogy csak a médiaboxot némítottam le.
Durva.
Annyira ciki, ha nem magyar anyanyelvű haverunk olyan magyar szavakat ismer, amiket mi legtöbben sosem hallottunk!
De az sem jobb, ha elmegyek táncolni, mert hajnalig tuti megfájdul a térdem, belebonyolódok olyanba, amibe egy harmadik sodort, és nem tudok most vele mit kezdeni, pedig kellene.
És fáj a fejem, aludtam kontaktlencsében és sminkben, amit sosem szoktam, de azt 15-16 órán át, ha valakit érdekel, ezzel jócskán sikerült tesztelni egy szempillaspirált, tényleg nem kenődik el (aminél nem sok gusztustalanabb van a sminkelésben)... :)
És remek listám van, milyen jó kis programokat hagytam ki így, hogy szarul vagyok.
És gondolom, nem a válasz, de erotikázott már valaki úgy, hogy nem volt benne biztos, partnere az ő nemére bukik-e?
Ezt tanítani kellene. Munka után hazaájulok, kontaktlencse ki, gyorsan pár dolgot lejegyzetelek, lerajzolok, megválaszolok, kiválogatom az anyagokat a tanfolyamra, beveszek még egy Saridont, mosok.
Visszateszem a kontaktlencsét, felfrissítem a sminket, kifésülöm a hajam, elpakolom a csatokat, igazolványt, kocsikulcsot, felveszek egy kényelmes szettet, két sál, dzseki nyakig behúz, visszajövök pénzért, háromnegyed kilenckor elindulok a lépcsőn. Az udvaron hideg van és sötét, sietek az autó felé, ami deresre fagyott ablakokkal pihen.
Aztán lassulnak a lépteim.
Hát tényleg át akarok én autózni náthásan a város egész másik végébe, hogy táncoljak egy órát, közben esetleg összeszedjek valami újabb cseppfertőzést, a lábam sem heverte még ki a roppanást, a fejem is sajog?
Úgyhogy az autó mellett hátraarc és visszajöttem a meleg lakásba, hajatmosok, varrok, összedobok egy kis kaját és lefekszem olvasgatni.
Tankönyvbeillő feladás.
Családnak szétküldtem a képeket és lementettem a mástól kapottakat, megszerkesztgettem valamit, válaszoltam reményeim szerint minden levélre az elmúlt napokból, hogy ne junioroskodjak (forrás: Bé), kivéve Tének, aki ha gyorsan válaszolok, hajlamos hülyeségekkel nyúzni, ill. facebookon nem válaszoltam jaj hogy is hívtuk itt 4-5 évvel ezelőtti szeretőmet, hz-t, help valaki!!, na ő hivogat ebédelni, meg Szap is, rá sem érek rá, mert bent káosz van, összeomlott a rendszer, amit már ősszel megjósoltunk, ugye, mindenki hülye (az összes felhasználó kollégám bicskája beletört eddig) csak a fejlesztők és oktatók nem, idézném: ilyen hiba nincsen. Két típusú kollégám van, aki meg akarja oldani és addig balhézik, amíg beleőszül, de akkor sem megy, meg aki napi egy óra próbálkozás után feladja (-helló, hibát ír a rendszer, mi a teendő? -javítsad ki és akkor nem fog, ez mai párbeszédünk, nyilván ha hibát ír ki, előbb javítom, de nem hibáztam, értsd az igazgatóm nem jogosult gazdasági tranzakcióra a program szerint), és most én is szépen hivatkozom arra, hogy ha nem kapnak jó adatokat, akkor előbb oldják meg a sw gondokat és akkor kapni fognak.
Aztán a héten két dolgot sóztak végleg rám, ami nem dolgom és nem felelősségem, aztán határidők vannak, tegnap négyen mondták a folyosón, hogy elegük van és a felmondást latolgatják. A multi nem igazán a lélekről szól.
Ma elugrottam éves céges alkalmassági vizsgálatra, azzal fogadtak, hogy akkor új belépő vagyok januártól. November de bő hat éve, apróság.
A magánklinika ajtaja nehéz és olyan széles fém küszöbe van, ami az eső miatt csúszott, hogy az ajtót tolva szépen megroppant és kibicsaklott a rossz térdem, anyukátok.
Kint van az allergiám nem tom mire és torokgyulladásom van és Keanu beteg és ettől függetlenül komolyan mondom, minden okés.
És akkor az úgy van, hogy az életben rendkívül nagy számú 15-25 közötti srác talál meg ajánlatokkal (36 vagyok, csak úgy említem), most már a neten is, ma épp kettő. Nem tudom, ki terjeszti nekik, hogy akár havernak is csípem a korosztályukat, de jól tudják.
Azért a generációmban is van próbálkozó, ma a múltszombati randim (nevezzük mondjuk Keanunak) tesója járt próbán, és egyik táncostársa csörgött pont abban az időben. Gondoltam, terjed az infó a szünetükben és rá akar kérdezni.
De nem terjed, csak kitalálta, hogy én magánban tanítsam őt főzögetni*. Hát, ez egyedi variációja a felmehetek-e hozzád témakörnek...
*Pont én, aki azt sem tudta, hogy amikor konfitál, azt konfitálásnak hívják, nagyanyáim még nem nevezték azt másképp mint sütés.
Jó, mondjuk főzni pár dolgot főzök.
