Tobber életblogja

Múlt héten otthonról kergettem unatkozásommal őrületbe az ismerőseimet, most pénteken táncon cseteltem inkább bánatos képpel. Talán ha egy órát ugráltam összeadva. Se. Fáradt vagyok a cég miatt.

Meg eléggé unom, hogy mivel hiszek az élni és élni hagyni elvben, ezért meg szoktam hallgatni a hülyéket, ha hülyeségeket beszélnek, és csak bólogatok, hol érint, hogy barom. Éééés akkor rámszállnak, hogy majd tanítanak. Merthogy ugye én nem tudom bizonyára, hisz nem beszélek. És akkor egy étkezési zavaros az arcombamászva belekezdett a mit és hogyan kell és milyen ideál csak az ideális, és így rutinos ex étkezési zavarosként és a téma értőjeként ez kicsit már sok volt, főleg hogy nem bírtam leállítani. Ismeritek, az a fajta, aki ha udvariasan máshoz fordulsz, vagy úgy csinálsz, mintha valami felkeltette a figyelmedet, akkor hangosabban mantráz, hogy ne hagyd ott. Ez pms-sel, pénteki fáradtsággal, hetek (évek) óta tartó munkahelyi idegbajjal kicsit sok volt. De befogtam.

Csak mert tudtam, hogy rá évek óta nem fanyalodott pasi, rám meg ugye.

Az ő öccse is.

Vagy pont ez zavarja?

Az éjfél körüli bulit inkább passzoltam, fel is hívott a hét totálrészeg lány, hogy menjek. Valahogy nem volt kedvem! :D

Meg fuvarozgatni sem...

Szombaton adtam a hedonizmusnak és régi, kézi technikákat kaptam elő, gombok felerősítve, befejeztem, megvarrtam, lehorgoltam pár dolgot, elkezdtem társaságban végezhetőt.

Aztán elmentem társaságba, ahol ezt végeztem, négy bőbeszédű pasival egy szobában bennem a legtöbb tesztoszteronnal ruhákat, frizurákat elemeztünk, aztán átmentünk egy koncertre, ha már elígérkeztünk, ott bővítettük a csapatot és visszamentünk szobára.

Hajnalban még fuvaroztam, kihívón néző szexi új fiú van az éjjel-nappaliban, aztán hajnali fél kettőkor találkoztam egy hellóra a szüleimmel, akik valami táncos buliból jöttek hazafelé, aztán mára csak egy tánc marad, itt már mozogni is szeretnék.

Meg pihenni, ha frok Szomi nem 8:10-kor kezdi el búgatni a zajos gépét a hálóm falánál, amiről tudja, hogy mennyire áthallatszik. Pedig ő szokott pampogni a hétvégén tíz előtt zajongók miatt, házirend, blabla.

Most a gyerek zongorázik alattunk, ő általában 3 órát gyakorol egy nap, egy idő után idegesen csapkodva.

Csak nem szoktam otthon lenni, nem izgat, de pont pihenni maradnék itthon.

A fűnyírós kertvárosi idillt és a flexes szembeszomszédot inkább hagyjuk is...

"Mikor a prefrontális lebenyed nem elég a boldogsághoz, a promiszkuitás több dopaminnal kecsegtet."

(When your pre-frontal cortex fails to make you happy, promiscuity rewards you with the needed flood of Dopamine.)

Tbbt s5e1

@$#!! üzengessen a szerkesztőfelület, hogy béna vagyok és használjak

Ctrl+ gombkombinációkat.

Mobilról.

Nahát, gépközelben, nyugalomban, csak 6 mai feladat elvégezetlenül, de ma még színház, tánc, egy találka lesz, és lehet, hogy holnap reggel egy másik, mindegy is.

Kisfőnökben az vicces, hogy elmeséltem neki egy róla keringő abszurd pletykát, és imádja továbbfejleszteni, már más igazgatóknak is építjük az imázst vele.

Volt itt az elmúlt hetekben szerelem és ármány, izgalmak és morális felvetések.

Munka. Gáz. Mármint alapból nem a gáz rész a gáz, csak a hiba, de a Nagyfőnököm egy hibánál is már elveszíti a bizalmat és kétkedve tekint a hibázók további tevékenykedésére. Úgyhogy hezitáltam, kikértem a véleményeket, aztán amit senki nem tanácsolt, megtettem. Nem azért, mert nem adnék a véleményükre. Majd kiderül két hét múlva, mi lesz.

Van tavaszi zsongás visszatérte és kétségek, vannak együtt töltött fél napok és együtt átaludt félnapok.

Van tesójával összefutás a szoliban és őőő mit is mondjunk.

Van nyári ifjonti liezon szüleivel összefutás (tudnak mindent) és ezeréves cimbiként haverkodnak velem, meglepetésre. Próbáltam leplezni zavaromat apóspajtinál, aki megdicsérte a fiát, na jól van!

Úgy tűnik, már nem vagyok olyan fenyegető a fiú családtagokra nézve mint néztek rám exanyósaim, hogy kapná be a legtöbb a sok kavarás és szomorúság miatt.

Van sok tánc, egyre többet fájó láb, forgó, derék.

Vannak barátok, akikkel végigbandázunk egy programot az előtérben kint.

Van össznépi buli hajnali zárásig irtó édes 23évessel (új tag az életemben, a csoportban, előbbiben semmi extra, na).

Van egy hely, ahol az ötszáz ember tudja, ki vagyok, mit tettem le az asztalra. Már csak megkopott fényemből élek.

Van pár percre megtáltosodott TáncosTé, de aztán mint Algernon, visszahullik a mélybe.

Van, hogy TCsV átugrik, én meg takarítok és előkészítem a kávét, majd fél órát a naplementében csevegünk a ház előtt és elfelejtem felhívni a lakásra.

Van, hogy Béká háza előtt állunk, ő felhív, múltjából porosodó kávéfőzők bukkannak fel.

Van, hogy hat táncot tudok továbbfejleszteni két óra alatt. Van, hogy aztán a ház előtt cigizve lemondunk az Anyuhoz-21éveshez csatlakozásról az utóbbi anyjával. Én őt hazadobom, másik páros egymással mulat.

Van, hogy Anyut viszem le táncolni, és ha csodálkoznak, ott mit keresek, csak Anyut hoztam a nyugdíjastornájára. Anyu szereti a humoromat, vagy engem, mert nevet nagyon.

Van, hogy sűrűsödnek a színházak, Katonák és Csákányi jutalomjátéka, sokat kell ülni, ront az élményen. Pedig örülök, hogy... fel tudtál jönni?

Tanfolyam befejeződött, lendületből megyünk a következőre, már együtt, csapatban egyeztetve.

Van egy hely, ahol mindenki tudja a nevemet. Nem a Cheers, egy bolt. Javítok, kettő.

Van, hogy kolléganőkkel szórakozunk, mert végre van egy tökös, magabiztos, értelmes réteg, akivel öröm itt beszélgetni és ha az örökbefogadás mellett érvelek, akkor NEM az az ellenvélemény, hogy de ők szeretik egymást!

(Nem, ezt azóta sem értem.)

Nem értem a sggbuta szolis kislányokat sem, de szerintem ez kölcsönös és mindketten azt gondoljuk, a másik a hülye. Ők tévednek.

Vannak terveim, de ilyenre nincs türelmem, csak félőrült, gyesen nemráérő unokatesómnak van havonta hasonló kirohanása. Én meg döbbenek. Annyira, de annyira kreatív a családom! Átküldöm nekik inspirációnak.

Eddig is kicsit egysíkúak voltak a színházi darabválasztásaink, de hogy tíz napon belül három olyan darabot néz(t)ünk meg, ami két órás, szünet nélkül, az új választási szempontunk lehet...

http://divany.hu/eletmod/2013/10/21/4_ok_amiert_nincs_eredmenye_az_edzesenek/

Én tudom! Például hogy hétvégén, 2,5 nap alatt megettem három tábla csokit (én!), egy 10 dkg-os vajat, egy kisebb rúd csípőskolbászt, öt zsemlét, fél túróscsuszát, egy szelet csokitortát (én!), jópár tönkölylisztes magospogit, szőlőt, tejeskávét, cukros limonádét (irtóra kívántam tánc után, csak ezért bementem az éjjelnappaliba alkatrészekért!).

Ehhez akármennyit táncolok, tornázom, sosem lesz kockahasam. :D

És fordítva. Ha nem eszem ennyit, sosem bírok ennyit ugrálni.

Egyébként este óta vinnyogósan fájnak az izületeim, szal gyulladáscsökkentő megint befigyel sajna, hízás közeleg.

Tobber: A kócos it-s három hét szabin van, de xy helyettesíti.

Kisfőnököm: Az jó, ő nagyon ért hozzá!

Tobber: És nagyon szép bicepsze van.

Kisfőnököm: Na jól van, akkor őt hívd légyszi, biztos megoldja a gondomat... és ezekszerint lehet, hogy a tiédet is...

:D

Kodály Zoltán 23 évesen jött össze a nála 19 évvel idősebb,

akkor még férjezett későbbi első feleségével.

Csak úgy...