Tobber életblogja

Bingo.

Beáztatva nem hagyta abba a pattogást, a fürdőajtót rázártam éjjelre.

Több volt ez 5 óránál, akárhogy számolom...

Szominak pechje van, kiszáradt a kéményen, nem kéredzkedem át zuhanyozni.

De ez nem az én napomnak indul. :)

Hatalmas élmény 5 óra tánc után csatakizzadtan hazamászni

hajnalban és a csapból jéghideg víz jön.

Gyors pncmosás után nem birtam rávenni magam 

zuhanyra, hajmosásra, áá!

Beázott a kémény fél óra esőtől, fűtésem sincs.

Fasza lesz az ősz, tél!

Vajon mit keres egy fazék ázó csicseriborsó a mosógépemen?

Jahú már az inboxot sem hozza be.

Junior témában újabb kincs a 60 éves Tokody Ilona tizensok évvel fiatalabb élettárssal 11 éve téma után. Ja, követem Nyáry Krisztánt:

A 39 éves Jászai Mari levele a 19 éves Weiss Mórnak, akit ő nevezett el Szomory Dezsőnek.

"Püspökfürdő, 1889. aug. 7.

Te, Egyetlenem, Drágám, Gyönyörűségem, Boldogságom!

Eleven Lótusz Virágom! Hogy imádlak! Te fülesbaglyom. Te Csacsim. Te; csak a kezem közé kerülj megint, megállj, úgy elverlek, mint egy „kutyá”-mat.

Mit beszélsz Te Ivánfi Grósz Emilről? Szegény kis Ivánfi; jó hogy eszembe juttatta, nem beszéltem még vele, meg fogom köszönni a „szép versét”!

Grósz Emil!? Ah – az egy gyönyörű, gyönyörű szép fiatalember, egy huszonkét éves, érdekes tudós, szemorvos, a legszebb fiúk egyike, akit valaha láttam!

Imádjuk egymást – beszéltem is már vele az életben talán kétszer Pesten, ahol lakik, ahol most is van, látogassa meg, a Sugárúton van a lakása, nézesse meg vele az édes, könnyen gyulladó szemeit, és egyúttal köszönje meg neki – nevemben, de komolyan – azt a remek koszorút, amelyet határtalan gyöngédséggel, csak mert ide való, nekem adott!

Te édes, Te Drága!

Most este kaptam itt kis leveledet, mikor éppen arról gondolkoztam, hogy sürgönyözök neked, hogy gyere, mert nem állom ki tovább nélküled … de nem bírnék nélküled itt maradni, oly sötét lenne nélküled itt, ha már egyszer besugaraztad volna ezt a helyet is, fényes, meleg napom. Te. Te Egy! Te páratlan tökéletesség!

Isten veled, Lelkem. 
Marid"

És egyébként is fasza napok, az SAP modulok is behalnak, de a benne végzett munkát elvárják, Újkollégát kirúgták, az elődömet az új pozijából kirúgták és az én főnökömhöz jön állásért én meg félhetek, aztán Csinikollégát kellett a gyászában vigasztalnom, tegnap beváltottam Kolleginának egy ötezrest a maradék aprómmal, ezért azt vittem este táncra, ahol alig tudott visszaadni a srác, a visszajárót nadrágbatettem, ma  meg persze kis feketében jöttem, ergo 50 Ft-tal a tárcámban, amivel a péknél szembesültem, ahol a lány odaadta hitelbe a biopogit és holnap megadom (nem én kértem, ő tukmálta), aztán a zöldségesnél az 50 Ft-ot szőlőre váltottam és a néni felajánlotta, hogy ad többet hitelbe és mindenki szeret, csak a barátaim hülyék, hurrá, aztán újjáélesztettek valakit a metrónál, majd lerobbantunk, majd cukibácsit nyugtattuk, láthatólag ritkán bkv-zik, aztán elütöttem a PIN-emet, a fél éve tartó építkezésen átbattyogva csupa kosz a csizmám, és ekkor még csak reggel kilenc óra volt. Aztán mindenki ma sírja el a bánatait, meg keres megoldást kéretlenül más gondjaira, és nem ebédeltem és kéne, mert éjjel érek haza és TCsV hülye, mert azért, mert ő otthonülős, nem válaszol egy hétig kérdésre, majd persze most SOS-ben kellene neki, amikor már nincs időm keresni, kimosni, vasalni és átvinni időben és legalább a tánc jó volt, ezért holnap, szombaton és vasárnap újrapróbálkozom. Lépcsőn nem tudok felmenni, diklofenák tartja a lelket, de nem érdekel...
És a jahú egy rakás xar.

A jahú annyira szar lett, hogy jelenleg használhatatlan a céges gépemen lévő böngészőkkel. (Közben az okostelefonappja is bedöglött, csak akkor frissít, ha törlöm belőle a címemet és újra betöltöm. Ez irtó gáz!)

Kicsit duruzsoltam az IT-s fiú fülébe (ez nem az, akitől a luxusbonbont kaptam múlt héten nemtommér), de nem jutottam előrébb.

Szóval ha a cégesemről kaptok levelet, válaszoljatok csak a jahúra, mert előzőt otthon-telefonon nem látom.

Vagy kontaktáljunk facebookon, de küldjünk sms-t róla a küldés gomb után.

Vagy visszafejlődünk és telexezzünk és kész.

...szar.

De óriási szar.

Megdöbbent, hogy két ilyen nagy cég hogyan képes ennyi hibával kiadni valamit, a yahoo egy felcsillámosított, ám lebutított felülettel, logikátlan és bonyolító kattintásokkal bosszantja a felhasználóját és lehetetleníti el a levelezést, illetve a régi verzióra visszaállva már nem lehet testreszabni rendesen, illetve felkínál böngészőfrissítéseket, remélem, hogy az a hiba forrása, de ezek a céges gépemen le vannak tiltva, ezért munkaidőben szinte képtelenség levelekre válaszolni.

Munka után meg ha lenne időm sincs épp wifim, tehát a gép falhozállítva zsinóron.

Levelekre ne számítsatok mostanában.

A yahoo meg várhat néhány ötletládát a folyosóira.

A másik a facebook, ami egyre pocsékabb appokat ad ki, minden frissítéssel rosszabb, bénább, hibásabb, eltökít levélértesítéseket, ami aztán már gépen nem látszik, néha rábukkanok 1-1 többnapos üzenetre, nem is hiszem el, hogy két ennyire alap funkciójú program ennyire béna.

Pedig naponta dolgozom több SAP modulban, saját multifejlesztésű programban, még azok sem ennyire bosszantóak. (De.)

...és utálom, amikor lánylelkű, álmodozó tininek megmaradt harmincas-negyvenes nők istenítik Radnóti és Fifi (bocs, Béká, ez most másik!) szerelmét.

Ja, az asszony egy évig kellett tűrje, hogy az ura félrekfél a barátnőjével, és nem is titkolta. Milyen romantikus, tényleg! Vajon fordított helyzetben a férj is így viselkedik?

Ezért tart itt ez az ország. Ja nem.

(Megj.: Radnóti költészetét kedvelem.)

Utálok hibázni, munkában, hobbiban. Szoktam, mert alkalmatlan vagyok precizitásra, de a cégnél ez az illúzió rólam, és baj, ha ez kopik.

És ma kétszer is. Nem értem, mi van velem, dühös vagyok magamra, de nagyon! :S