Soha, senkinek nem vagyok képes elmagyarázni, mi vonz annyira a barkácsáruházakban, hogy a foursquare-n min. havi 2-3x becsekkolok.
Csudára élvezem.
Nem, nem pasizok ott, az kb. 6-7 éve volt vicces még Bével...
Jobban élvezem mint a kreatív boltokat, azok olyan... olyan gyerekjátékok. A nagy és erős szerszámok, eszközök, alkatrészek, hozzávalók a barkácsboltokban vannak.
A tegnapi napnak különleges atmoszférája volt.
A délelőttre rányomta a bélyegét a nagy vihar előtti párás hőség, légkondis kocsiban is izzadt fehérnemű fél óra alatt.
Anyuval átmentünk Nagyihoz anyáknapjázni. Nagyikám 94+ évesen irtó éleseszű, okos nő, és egyedi a humorérzéke. Az ott töltött két óra alatt állandóan megnevettetett.
Nem akarok megöregedni! Utálnám, hogy öregnek kezelnek, amikor huszonéves az agyam, utálnám, hogy romlik a hallásom, utálnám, hogy azért kellene abbahagynom az olvasást mert féltem a szemem világát, hogy fáj a kezem süteményt gyúrni, hogy szellemileg untat az öregség légyzümmögése.
Nagyi agya unatkozik. Hiradót néz, 1-2 unoka, egy fia mindig ott táborozik, úgyhogy legalább vannak történések. Napirend szerint él, amiben a napi 30 perc fel-alá sétálás is benne van, nem adja lejjebb, nem hagyja el magát. Úgy számol fejben mint én a számokhoz kapcsolódó diplomáimmal nem, emlékszik mindenre, de csak a szépről sztorizik.
De agatakrisztit azért letenni, mert nem akar megvakulni? :(
Francba, én nem leszek öreg! De ha igen, akkor talán így valahogy.
Aztán Anyu feldobta az ötletet, hogy egy vendéglő teraszán ebédeljünk, mindketten diétázva, kb. a 3/4-ét csomagoltattuk...
Este jött a vihar. Addigra már visszamentem a városba egy koncertre. És amíg egy templomban gyönyörködve hallgattuk országunk két legtehetségesebb cigányzenészét, a templom ólomüveg ablakai mögött viharban rángó fák árnyéka szűrődött át. Varázslatos volt...
A vihar a koncert végére le is csendesedett.
Nyugis nap...
A héten jártam még két táncházban, bandáztunk, TCsV-t ajándékoztuk, szokásos három gyógytorna, masszázs, semmi extra, olyan pörgésmentes volt az egész hét...
A fejemben sok blogbejegyzés íródik, csak nem jutok gépközelbe. Ha igen, akkor próbálok szervezni, meg rámomló magánéleti emaileket lekezelni.
Az elmúlt hetek tanulsága:
Ne dőlj be huszonéves flörtjének, mert bár tökéletes teste van, de 18 éves extrémsportolókkal barátkozik és már a ballagási buli elnevezésének hallatán nagyinak érzed magadat alig 35 évesen.
Volt a héten kiborulás a fiatalabbik főnököm miatt, aki hogy írjam szépen... nem szavatartó és igazságtalan és még nem is velem a legdurvább. Három miatta való bőgést kellett a héten vigasztalnom, három vezető kollégából váltotta ki az elmúlt időszakban a tökéletes leszarom hozzáállást.
Úgyhogy aznap TCsV és kompánia kávézása, majd sármos kolléga fagyimeghívása kompenzált csak kicsit.
Fagyiztam még TáncosTével, szigorúan ebédidőben, napsütésben.
Mert ugye azt meséltem, hogy mióta kitalálták, hogy a monstre multink értelmezhetetlenül nagy forgalmú magyar vállalatát az menti meg a csődtől, hogy a mi harmincas osztályunktól megvonják az ingyenkávét, azóta bizony néha még 20 percre is kimegyek ebédidőben és nem a monitor mellett eszem, és elfogyott az ingyentúlórám is, úgyis előbb járok be, néha már a munka idő vége után 10 perccel is lelépek. Öt évig rendszeresen napi 1-1,5 órát túlóráztam ingyen.
Egy napfénytelen, levegőtlen irodában szédelegve, amin a kávé segített. Eddig. Most az segít, ha én is így állok a céghez.
Ettől eddig még nem ment csődbe.
Sóztak ránk már sok nem hozzánk tartozó munkát, vettek el már tőlünk elég sok mindent.
De a filléres kávé megvonása dacot szül.
