Tobber életblogja

Csak munkába megyek be, egyébként fekszem. Felkeléskor felveszem a monstrum szerkezetet, vicces eltakarni.

Van időm kézimunkázni, aludni, telefonálgatni (éééén?), leveleket megválaszolni, szortírozgatni, listákat írni, nosztalgiázni. Van időm, de még véletlenül sem válogatom ki a régi cipőket, nem pakolok ki több polcot, ennyi épp elég volt.

Nem hiányzik a minden esti 1-2-3 program, nem hiányzik a soktucat ember.

És bajban tényleg látszik, kire lehet számítani. Ahogy Szomi, vagy TáncosGé, vagy TCsV, vagy sokan felhívnak, hogy itt-ott vannak, hozzanak-e valamit, én meg nem is értem. A kollégák hoznak inni, enni, megcsinálnak bármi rohangálóst, a főnökeim felváltva kérdezik, hogy nem megyek-e táppénzre, hisz egy kolléganő ezzel hét hétig táppénzelt, két hétig fekve.

Nem. Fáj, de baromira. Kellemetlen, főleg hogy itt az utált nyár, és ezzel a cuccal igazán meleg bejárni. De nem bírnám itthon, egyedül.

És így annyi szeretetet érzek, mint még soha talán.

Belekerültem az egészségügybe és fizikai képességeimhez mérten el is rohantam onnan. A puccos zuglói felújított kórházban a falak szépek. Az emberi hozzáállás, az orvos tahósága, az, hogy hazaküldenek jegelni, amikor magánorvosnál kiderül, hogy baj van, annyi apró, pénzbe nem kerülő figyelmesség hiányzik, ami ijesztő. És én még egy érdekeimet elég határozottan védeni képes nő vagyok, mit tesznek egy halk hangúval, vagy idősebb emberrel?

Komolyan megsajnáltam őket. :(

És akkor ne beszéljünk arról, hogy mennyi tb-t fizetünk.

Hat éves a blogom. A hat a kedvenc számom.

Talán életemben először találtam jó indokot a ruhavásárlásra, mert vagy kilátszik vagy nem fér bele: két vászongatya, kb. 2 számmal nagyobb, de dereka összehúzható, 2 maxiruha, imádom, már most ezer ruhadarabommal sikerült fejben összeraknom, ehhez nem szorosan kötődően vettem egy táskát és egy cipőt, a válltáskát, hogy jobban egyensúlyozzak a szabadon maradó kezekkel, a cipő meg nagyon kényelmes.

Ezren írtak emailt, facebookon üzentek, sokan hívtak, unokatesómmal rájöttünk, hogy a részeges szó miért illik a helyzetre, Szomi hívott, mit tud segíteni, az összes kolléga hoz enni, inni, kávét, Kollegina ma fél órát szkennelt helyettem, egy srác visszacipelt valamit helyettem, tényleg hálás vagyok a segítségekért.

És már megint elérzékenyülök, hogy ennyien szerettek!!!! :)

Ezt csúnyán beszptam.

Leállított a sors, vagy Jóisten, most lesz min. 4 hetem pihenni, utána vagy műtét, vagy további pihenés.

Felírtak napi két fájdalomcsillapítót, akkor biztos jogos a fájás, bár eddig hősködtem, hogy kibírom anélkül.

És 6 hét múlva bizonyíthatnék.

És itt nagyon szeretném megköszönni Müzlinek, hogy leállított, hogy fél éve megírta a saját történetét, hogy én ne essek ebbe a csapdába. Nem fontosabb egy pünkösdi királyság az egészségnél.

Megyek, bőgök kicsit, mert fáj. (És nem vettem be gyógyszert.) És mert tehetetlen vagyok.