Tobber életblogja

A legnehezebb koreográfián túl vagyok. Tegnap felléptünk, aztán hajnali egyig táncoltunk.
A Papírkutya Különítményt szórakoztattam a csípőfájdalmaimmal.

Tavasz van és egy hete fáj a fejem, émelygek és szédülök és a kávé egy óra nyugalmat ad és ha d.u. négyre kell éhgyomorra mennem a céges orvosi vizsgálatra, akkor üres kávéval is alig produkálok vérnyomást.

És az új főnök szereti a lelki terrort és eddig talán először nem voltam képben, hogy hány órakor mi és hogy is van lefoglalva (mivel egy vidéki kolléga csinálta és egy kanyi szóval nem szólt róla és továbbra sem tudok igazán gondolatot olvasni távolból), és akkor csak nézett feddően. És kikérem magamnak, ne nézzen, amikor más ilyen fejgörccsel már rég otthon/dokinál lenne.

A hat hét alatt megtanulandó 3 koreográfia is egy fullasztó teher, úgyhogy már a szombati próbán is összeomlottam és csak álltam, hogy hol is vagyok és mit is kéne táncolni, de ma, amikor azt állították, hogy ez megy nekem, amikor konkrétan álltam a csoport közepén és meg sem mozdultam, az sok volt, elbőgtem magamat. Ilyenkor nem kéne emberek között lennem, de most van fellépésszezon.

Elgondolkoztam, hogy kiállok a tánccsoportból, nekem az nem megfelelő szint, ha tőlem nem várják el a maximumot. Mert akkor nem is tudok maximumot teljesíteni. Úgy meg nem is kell nekem valami, ha az nem tökéletes.

Egyébként hullámzó a kedvem, naponta könnyesre nevetem magamat a kollégákon, vagy épp Békán, vagy meghat egy öthónapos kissrác, ahogy hozzámbújik. Furcsa, a kollégák talán észre sem veszik, hogy néha csak testben vagyok ott.

És tudom, hogy szeretnek az emberek és tudom, hogy nem vagyok egyedül, de ez az érzés szétszakít! :(

Kézimunkázni kéne, lógok Bének egy pink kulccsal ezüstdrótból, lógok Békának egy téli(!) táskával, még egy babának egy fityegősorral, olyannal, mint a másik kapott, a fejemben millió műbőr ötlet, amit sosem láttam másnál, kinyomtatva közel 300(!) oldalnyi kézimunkatrükk, amit el akarok sajátítani, a csipkekötéstől az organzaformáláson át a horgolt figurákig, ami technikákat elsajátítva jöhetnének az ötletek hozzá, hogy eredeti legyen. Lehet, hogy nem varrógépet kéne kérni szülinapra, mert akkor ezek száma csak nőni fog.
Babaruhák tervei a környéken született kisklampóknak, húsvéti dekók. Millió könyv, kinyomtatott cikk, sorban álló magazinok. Át nem ültetett növények. Meg nem sütött sütik.

És nincs egy nadrágom, amit felvegyek, viszont a harisnyához kezd meleg lenni, anélkül meg még hideg van.
És levágatom a hajam, mert a hátam közepéig ér, és hiába irigyek rá többen, mert tényleg nagyon szép, de képtelen vagyok ennyit reggelente kihúzni, a hullám meg kinyúlik már a súlya miatt. 25-30 cm-t levágatok belőle.

Nem megy minden egyszerre. A fogyókúrát lelassítottam, mert 3-400 kcal-ra csökkentettem le a kajaadagomat, vagy el is felejtettem enni, és nem akarok megint visszaesni. Ennem kell, min. 1200 kcalt. De akkor meg jön a másik véglet. Áh, sok ez most.

Hosszú és remek hétvége.
Pénteken összedobtam egy sütit ami sztem túl édes, de nekem minden az, aztán elrohantam TCsV-hez beöltözni a bolondok napi maszkabálba, onnan át a buliba, ahol remekül éreztük magunkat.
Reggel el is késtem a szombati különpróbáról, ahol elég hisztisen veszem tudomásul, hogy a kezdő csapatból kilógok, mert gyorsabban tanulok, ezért kezdő próbára nem hívnak, viszont a régiek már tudják, ezért nem is tudom, nekem honnan kell megtanulnom a most már hat hét alatt megtanulandó három koreográfiát. És csütörtökön(!) bejelentették, hogy szombat d.u. fellépek az egyikkel. Ez elég érzékenyen érintett, aztán még ki is tettek minket a próbateremből, így bosszúból a parkolóban próbáltunk tovább. :)
Aztán mivel spórolok a benzinnel és bkv-val járok napközben, át kellett volna bkv-zni a fellépés helyszínére és ott bekapni egy hamburgert az egész napos ugrálás örömére, de beugrott, hogy Anyuék szeretik a vendégeket, úgyhogy odaszóltunk, hogy nétív táncoslányunk kocsijával odaugrunk páran rántotthusozni, meg akkor már ott zuhanyozunk a szüleimnél.
És mielőtt bárki felhördül: komolyan örültek nekünk, apám végre angolozhatott, tárlatvezethetett, Anyu tyúkanyózott, jól elvoltak.
Aztán át fellépésre a tűző napon két másik tánccsoporttal, az öltözőben TáncosPével előadtuk a táncduónkat, ő alsóban, én bézs harisnyában-melltartóban, aztán ottragadtunk a többi csapattal órákat bandázni, fűben finomságokat enni és napozni, majd hála egy bombariadónak egy étterem teraszán folytattuk estig.
Másnap Békával kielemezhettem a dinnyetermesztés fortélyait, ülhettem formaegyes autó anyósülésén(!), elmentem táncházba, dalversenyre, szórakoztattak a tinédzserek és TáncosGé, megkaptam, hogy mennyire fotógén vagyok a múltkori anyagokon.
És lehet, hogy ennyi mozgás után sem kellett volna éjfélkor még 10 minipogácsát, fél liter kakaót ÉS fél liter tejet lenyomnom, mert nagyon rémálmodtam.
Most várom a következő napos délutánt, amikor véletlenül ráérek és beültethetem estikével, pillangóvirággal, porcsinrózsával az erkélyt, beültethetek apu telekről hozott sziklakerti szépségeivel és kollégám pampafüvével pár szép ládát.