Tobber életblogja

A retróételek az emlékük által válnak finommá.
De én akkor is el akarom készíteni a gesztenyés alagutat, amit Újlipótvárosban még lehet kapni - ha jól emlékszem - Fischeréknék...

Majd készítek valami grafikont (azokat úgyis szeretem), hogy kötődik-e évszakhoz a rossz passzom, szerintem igen. Pedig imádom ezt a telet, de álomkór van rajtam, idegesít Ba vénkisasszony jelleme, amin alapból átlépnék és csak kifiguráznám.
De vásárolgatni sem voltam egy hónapja, tegnap sikerült beesni egy hervisbe, merthogy kifogyódott az összes sícuccom, vettem pár dolgot. Például az igazán bejáratott, ám már nem vízálló túrabakancsomat is lecseréltem végre.

http://index.hu/kultur/klassz/2009/12/08/marabu_interju/

:D

Hihető, hogy egy tánccsoport összes lánya egy időben menstruál? Így van.

Sosem fogom megérteni ezt a jelenséget, de tényleg harmonizálódik a lányok között. De hogyan működik???

Tánc közben megroppant a térdem, jó lesz ez így síelés előtt! :(

Tegnap kialvatlan és agyonizzadt fejjel feküdtem a kanapé előtt a földön (nyújtottam a földön fekve, fejem fölött a kanapéra tett lábbal), tréningnadrágban, közben Ba hozott egy kis jégert, mellémtette, a tévét bekapcsolta, azt próbáltam nézni kifacsart testhelyzetben, amikoris Ba megjegyezte, hogy ha bárki megkérdi tőle, mit csinál a nője otthon esténként, akkor nem fogja neki elmesélni, hogy a nője vörös fejjel tréningben a földön fetreng, miközben iszik és tévézik.

Csipet-csapat síelni megy.

Ba-t is egy ilyen síelésről ismerem még bő két évvel ezelőttről, csak aztán még várt némi időt az udvarlással.

Most az egyik pár rá sem ér.
A másik egész télen csak és kizárólag a holnaptól vasárnapig időpontot bírja megjelölni, pedig azon sírnak, hogy nem járnak el sehová, munkájuk is engedné.
Nekem meg pénteken van fellépésem, és előre szóltam, hogy ez az egyetlen időpont nem lesz jó.
De ugye Tobber, lehet hogy lemarad?
Nem.
Azért is ekkorra szervezték.
Mi meg megyünk utánuk Ba-val szombaton, tehát egy estét leszünk együtt a többiekkel.

A szállásokat fikázták, amiket találtam múlt héten, bár pályaszállás és jó áron.
Rájukhagytam a szervezést, elmentem busózni.

Nos, ők holnap hajnalban indulnak, ezért most sikerült átküldeni az egyetlen megtalált hotelt, 17 km-re van a pályától, tehát sem a ház elől nem lehet lesíelni, sem átgyalogolni egy falut. Így én nem tehetem meg, hogy alszom délig, majd utánukcsúszok.

És méregdrága.

De nincs más opció, mert indulás van nekik.

Bazmeg.

Nők Lapja Café, Lux Elvira reagálása, hogy a pár menjen-e svingerklubba.

"Én még sosem voltam swingerklubban, sőt anélkül öregedtem meg, hogy tudnám, mi az. Így fogalmam sincs, hogyan kell ott viselkedni… De tőlem mindenki úgy teszi tönkre az életét, ahogyan ahhoz kedve van. Ha mégis engem kérdez: mindig elítéltem a hűtlenséget, a promiszkuitást. Az én erkölcsi kódexemből ezek a fogalmak és cselekvések hiányoznak.
Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy például akik csoportszexre vállalkoznak – azt tudom, mit jelent –, azoknak előbb-utóbb kétségtelenül tönkremegy a párkapcsolatuk. De ha Maguknak megéri a kockázatot, akkor rajta!
Ha viszont értékes a kapcsolatuk, jó lesz vigyázni! Akik már hét év után ráuntak egymásra, azoknak nem biztos, hogy lesz aranylakodalmuk. Inkább szakítsanak, és próbálkozzanak új partnerrel, akiről feltételezik, hogy vele túlélik a kritikus hetedik évet.
Utolsó kérdésükre a válaszom: nem normális, ha két felnőtt ember ilyen helyre jár. Azt kérdezi: lehet-e rossz élményük egy ilyen helyen? Mit várnak? Jót? Ugye ezt Önök sem gondolják komolyan? Ha így lenne, nem kértek volna tőlem tanácsot. „Két felnőtt ember” szerintem nem lehet ilyen gyermekded – ha mégis az, akkor előbb talán fel kellene nőniük ahhoz, hogy helyes döntéseket hozzanak.
Üdvözlettel:
Lux Elvira"

Nem kommentálom.

Gyönyörű ez a tél, nem emlékszem hasonló szépségűre. Imádom a fehér utcákat, a hókupacokat, a narancssárga kis pontokat, ahogy a főkefések söprik a várost.

Pénteken elmentem táncolni, ahol aztán nem is éreztem jól magamat, pedig egy fél évet vártunk rájuk. Aztán többen elmondták, hogy milyen horrorisztikus lesz a Busójárás, mert hideg (szeretem), tömeg (békávézom, nem tud megijeszteni), bekormoznak, megütnek, mittomén.
Ba értemjött (ő is vitt), de inkább hallgattam a rémhírekről, neki anélkül is az volt az elképzelése, hogy ő a hétvégi programomhoz csak sofőr lesz és a kocsiban megvár, amíg én egész nap táncolok.
Szombat délelőtt elment ugye gitárórára, ami szent, aztán kettőkor el is indulhattunk a hóátfúvásos, fél Dunántúl lezárva hírű útra. A táj gyönyörűség volt, végeláthatatlan hómezők, fehér dűnék és hullámok, rajta a lemenő nap árnyalataival. Lefotózhatatlan és nagyon giccsesen szép.
A fehérséget tarkították az árokban landolt autók, trélerek, tényleg jeges volt az út.
Még a sztrádán mi is megláttunk egy külső sávba belógó totálkáros autót, megálltunk, a srác jól volt, autómentőt épp hívta, mi meg szóltunk az autópályakezelőnek, hogy a jeges utat egy kis olajfolt is nehezíti.
A pocsék útviszonyok miatt előbb a szállást foglaltuk le egy közeli faluban. A pincér panaszkodott is, hogy ítéletidő, délután még áram sem volt.
(Aki ismer, az itt felröhög.)
A helyi finomságok elfogyasztása alatt kisegítettük a szomszéd asztalnál ülőket lázcsillapítóval, a pincér végig traktált minket, hogy ne merjünk Mohácsra indulni, mert ottragadunk, mínusz tíz fok és jég és hófalak és talán csak a zombi szó nem hangzott el, minden más elrettentő igen, és bár odafelé is azon az úton jöttünk, inkább Pécsre mentünk be havas várost nézni, romantikusat sétálni.
És láttunk dóm bejáratát védő hókutyát:

Ez még szebb, mint az én hómadaram. <--link

Visszaérve jól kibélelt rumos forró csokit ittunk, már nem fáztunk.
Este elővalentin-napi ajándékot is kapott Ba tőlem, nem ecsetelném... Ja, kapott csokit is. Én meg tőle az egész hétvégét szállásostul, ételestül.
Éjjel egykor ébredtünk az exe smsére, ahol sok boldogságot kíván valentin-napra, próbáltam nem kiakadni, csak felhívni Ba figyelmét, hogy a szakítás után évekkel és a szeretői státusz abbahagyása után fél évvel, rólam tudván hajnali egykor a szerelem ünnepén ez elég szánalmas, miért nem keres valaki mást, majd átölelkezve elaludtunk.

Másnap tartalmas reggeli után átrohantunk (a tökszáraz úton) Mohácsra, egy órát táncoltam a főtéren remek zenére, sok-sok emberrel, csak úgy párologtunk a hidegben, de a nap sütött, jókedv egész nap.
Aztán minden sarkon népzene, percenként 3-4 busó felbukkanása, akik barátságosak, fotóztatják magukat, meg pikáns gesztusokat tesznek, volt aki a kezében lévő fa eszközökkel, volt, aki simogatott, ölelni akart, simulni, volt aki hamuval szórt le, valaki lespriccelt, összekócolt, de vidámság, kereplés, kolompolás, finom halételek, édességek, mindig program valahol, lejártuk a lábunkat és nagyokat nevettünk egész nap, meglestük az átkelést, a koporsó vízbedobását (képzelem, hogy unhatják a délvidéki halászok, hogy minden évben leküldünk nekik egy koporsót), megvártuk a máglyagyújtást, nem kellett altatót bevenni este.

(Nem, ez a lányka nem én vagyok.)