Tobber életblogja

Na jó, tegnap csak 4,75 órát táncoltam, mert a bemelegítés helyett TCsV lelkesen végigmutogatta az összes népviseletüket, beöltöztetett, meg hímzéseket elemezgettünk rajtuk.
És hogy bizonyítsam lelkesedésemet, amikor a többiek ittak és pihentek két percet, akkor is a tükör előtt gyakorolgattam, úgy látszik, ez tetszik neki.
(Így is sikerült zenebeállítások között összesen egy liter(!) vizet meginnom.)

Viszont sztem nem volt egy diplomatikus lépés, hogy a felzárkóztató első órában a nekem már alakuló bonyolult lépésnél mellémállította az egyik már egy éve ott táncolót, hogy én mutassam tovább neki, meg számoljak segítségül, mert a lánykának nem megy. Sztem ez tök megalázó a lánynak, hogy az egy hónapja ott bukdácsolóról kell leolvassa a lépést.

Holnap hímzünk.

A számok kíméletlenek. A mérlegemen.
Innen köszönöm az elfogult bókot Békától, aki szerint 38-asnak néz ki a nadrágom. (Vagy arra célzott, hogy nagyon kibuggyantam belőle...)

Nem értem, miért nem fogyok.

Tegnap pl. 3 óra nagyonkemény táncpróba után még lementem két órát táncházazni. Nem vacsoráztam.

Hogyan lehet tovább fogyni, ha heti min. 12 óra mozgással (erre a hétre 16-18 óra táncot tervezek) és nem vacsorával, és diétás ebédet rendelve meg sem mozdul a súlyom?

A hízásom nagyrészt hormonális volt, de aszittem az már rendbejött. Gyanúm, hogy mégsem.

Tegnap félálomban gondolkoztam el azon, hogy mennyire nincs elvárásom egy szeretővel szemben (igaz, abból minőségieket fogok ki, ma már duruzsolt Illető a fülembe), viszont pasikkal szemben nagyon is sok.
Amiből persze mindig le kell adjak, mert ott más a kínálat. De miért?

...és az egész napos táncpróba után egy kilóval több vagyok, mint előtte...

Eleve meg vagyok hízva, fogalmam sincs, mitől, ha heti hat óra kemény aerobicnak beillő próbám van, a maradék estéken pedig min. 2x 3-4 órát táncolok, idő hiányában nem vacsorázom.

72 kg fölött vagyok. :(

Fáradt vagyok, menzeszgörcsökkel fáj végigugrálni a táncpróbát, nem is úgy megy, ahogy én akarom, utálok a töküres lakásba hazaérni, szervezésbe kezdeni, ha kekszet akarok.
Miért akarok én a legjobb táncos lenni, miért akarok jobb pasit, mint akik jelentkeznek (akik nem maximalista szemmel is defekthegyek)?

És nem mellesleg nem kellek annak a pasinak, aki régóta tetszik, talán egyedül ő igazán évek óta.

Szeretném helyretenni a dolgokat a tiszta képlátás, és jövőbéli visszaolvasásaim miatt:
A munkahelyemen alapból szeretek dolgozni és kedvelnek az emberek. (Ebben sokat segít az, amit vasárnap este művelek férfikollégákkal.)
Ma a főnököm viccelődött a lila ruhám és a lilahagymafogyasztásom miatti távolságtartás közti összefüggésekkel, a másik örömmel konstatálta, hogy az új irodájából pont engem nézhet, Kollegina minden rejtett titkát megosztja, amivel nem élek vissza, sőt a múlt héten négy helyről hallottam az ugye tudsz titkot tartani kezdetű mondatot, amit nyilván azért folytattak, mert tudok.
Segítőkész vagyok, ezért ők is velem, egy nem, de neki kekszgondjai lehetnek már ránézésre annak én sem segítettem ma.
A nyolc szintet járó kollégák szerint nálunk mindig jó a hangulat és jó velünk dolgozni, most jófejségből csinálok meg a fél folyosónak valamit, mert úgyis van rá időm.

Szal jó ott dolgozni!