Tobber életblogja

TCsV: - Nagyon örülök, hogy levadásztalak.
T: - Hagytam magamat levadászni.

Hetek óta nem győzünk bókolni egymásnak, nem tudom, ki érzi magát szerencsésebbnek, hogy ott táncolok.

Volt péntek este csokis táncház a fenti párbeszéddel, szombaton kávé, majd nemzetiségi táncok bámulása, majd fél várost kicipeltem 40 km-re táncolni, ahol hajnali 2 után jöttünk el. És ahol a vendéglátó együttes úgy fogadott, mint valami kis sztárvendégüket, pedig. És hogy két hete kihagytam egy táncházukat a heti rendszeresből, észrevették ám! Anyám, hozzájuk 2-300-an járnak!
Nagyjából mindenkit kikérdeztem a tánccsoportomról, ha azt mertem az enyémeknek mondani, hogy ti szépen táncoltatok, mindig kijavítottak, hogy mi, ami nem igaz, mert nem léptem fel, de akkor még bejelentkeznék a nemzeti balettbe is, hátha, aztán Ess is konszolidálta magát azok után, hogy az elmúlt héten megsértett azzal, hogy ne zárjam mögé a sort, hogy nem köszön, pénteken kiosztott, hogy miért is vagyok hülye (gondolom észrevetted, hogy hűvös vagyok hozzád, elmondom miért - dühítette, hogy nem érdekelt eddig, hogy mi a baja, most sem hallgattam sokáig a bugyuta vádaskodásait, úgyhogy elrohant és sms-ben folytatta a sértegetést, persze erre sem válaszoltam), amiért végül TCsV vigasztalt, de tegnapra Ess már mosolygott rám (ez még jobban megijeszt), majd két kedvenc táncomnál elkapott és együtt iskoláztuk a népet.

Mindenkit hazavittem, így hajnali négy után estem haza, ma d.u. háromig aludtam, habfürdőztem és visszafeküdtem, Szomi porszívózására ébredtem.

Ma vártam, hogy kiszálljanak a liftből, én meg beszállhassak. A liftben nem volt senki.

Ma ugyanebben a liftbe beszállt egy fiú, aki látván, hogy a hármast nyomtam meg, megkért, hogy a hármast is nyomjam meg. Ja nem, az a tiéd, egy ötöst inkább.

Ma dugdostam a kulcsomat a kertkapu felé, miközben hátrafelé csacsogtam. A kapu nyitva volt.

Ma összefutottam kedvenc exanyósommal, Dris anyukájával, aki bár rohan, de megkérdezte, hogy igaz-e az az iwiw-fotó, amin úgy tűnik, fogytam. Mosolyogva magamra mutattam, döntse el.

Ma esti utcai beszélgetésrészlet:
- ...és tudod még kik keresnek nagyon jól? Az orvosok. Először évekig ingyen tanulnak, aztán ez is...

//

Troliról meglestem azt a lakást, ahol felnőttem. Ugyanott tartják a tévét, ugyanonnan kéklett.

//

Jó-jó, végigugrálok három órát vadidegen mozdulatokra koncentrálva, de biztos, hogy az utolsó fél órában kell megtanulni az új koreográfia alapjait, amiben sokszor kell elismételnünk, hogy féltérdre ugrunk hirtelen és jó mélyen, mert a fiúk a karjaink fölött ugranak át?

(Külön felhívva a figyelmünket, hogy semmiképpen ne táncoljunk a szinpad széléig, ugye.)

Először is ha nagymellűekre terveznek méregdrága, nevében is jelzett tartó melltartót, akkor az 3 óra ugrálás után miért lazul meg annyira pántban, hogy huzogathatom vissza a mosdóban táncon? Varrjam össze? És különbenis, aki 80E-80F, az logikusan 195 cm magas? Mert a pánt a legrövidebb állásban is épphogy nem hosszú.

És nem, gőzöm nincs, hol van a főnököm levele, ha már az érkeztetőkhöz sem jött meg az épületben. Nem, nem tudom, hogy milyen úton kerül be egy nagymultihoz az összes levél és hogyan válogatják ki. Nem, nem ismerek senkit, aki tudná, de utánajárok. És nem, nem érzem magamat hülyének, ha a főnökeim naptárját bámulva a következő egy hétben csak egyetlen órát látok, ami közösen szabad mindkettőjüknek, és ha akkorra magánprogramot tervez az egyik, arról miért kéne tudnom, ha nem jelzi sosem. Ha meg felfogja mitugrászjuppink, hogy nem lehet megoldani a kérdést, akkor miért engem csesz le, hogy ez nem megoldás? Majd 17.00-kor csörög főnök, hogy az összes holnapi megbeszélését tegyem át másik városba videokonferenciára, kuncsorgok mindenkinek, hogy az utolsó pillanatban az eszközt tegyék szabaddá, majd amikor már kábé a fél IT-t megmozgattam és irodavezetőtől kuncsorgok szivességért meg visszahívásokért jön egy sms, hogy stornó, mégis Bp.
És becsszóra kedvelem a főnökeimet és kollégáim nagy részét.

ÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááááááá!! 

Ha más érezne így, azt tippelném róla, hogy rég izélt egy jóízűt.

(Btw: Őszhalánték nagyjából bérletet váltott hozzám, csak húzom az időt, mert nincs kedvem találkozni vele.)

Nincs témám. A maradék 4494 dolgozó, akivel itt jóban maradtam, elszórakoztat. Ha nem, akkor keresek magamnak, mint kollegina is, aki most azzal foglalja el magát fél napja, hogy olvassa a céges névlistát, amiben közzétették a munkásaink második keresztneveit is.
Tök csöndben ül, néha felvihog, hogy Jozefina! Margó! Marija!

Én ezen röhögök ismét:

Megbuheráltam a cirkómat, rendbehoztam a mosogatógépemet, egyedül hajlítok szöget, tulajdonképpen férfimentesíthető az életem.

De nem akarom. A magánéletemen sokat lendítenének Béká telefonálástervei, a jósnőset szeretném kérni! De hadd hallgassak bele.

Legalább neki menjen a zezotéria, nekem akadozik: tegnap TCsV-vel nagyon közel álltunk, mert a zenekar közelében akadt sutyorognivalónk és bele akartam az aurájába zavarni néhány varázslómozdulattal, de felröhögött, hogy nem zavarja, ha benne vagyok az övében.
Rákérdeztem, hogy vajon akkor érzem, hogy valaki az aurámba mászott, amikor a vesémből szedek ki a metrón egy retikült. Bakker, kinevet.

Illusztráció: aurapornó