Tudom, hogy lelki bajaim nagyrészének apám az oka. De:
Eddigi viszonylagos nyugalmamat sikerült felborítani! Pedig már előtte is remegtem az idegességtől.
Ha valamit utálok az az, ha szórakoznak az időmmel.
Tegnap este El elémjött, pár óra kori után hazavitt, meghívott egy pizzára (aznap sem vittem túlzásba az evést sokóra sport dacára), majd éjfélig kifejtette, hogy miért is akar ő velem újra járni. (Már nem járunk egy jó ideje. Nem is fogunk.) Aztán megbeszéltük, hogy ma kori után elvisz ebédelni. Jó.
Ma déltől négy órát koriztam, 4-kor El sehol. Telefont nem vesz fel. Ki ismeri fel a történetet??? Igen, megcsinálta ezredszer. De azt nem tudja, hogy ő már régen csak Bé terv, Öt felé Jat és egyik háremhölgye már ott is voltak a pályánál, és elmentünk egy Fradi hokimeccsre!! :) Gondolom Jat halálra élvezte, hogy két nő rajongja körül, hihihihi... :))))))
Aztán estére megígértem Apámnak, hogy megtanítom használni a fényképezőgépét, be sem tudja kapcsolni. Jó, jöjjenek elém meccs után.
A második harmad után ottvoltak, el is hoztak.
Aztán már félúton szólnak, hogy Apu náthás, le akar feküdni aludni, úgyhogy ők most jófejek és hazavisznek, de ma nem fogom tanítani.
Bassza meg!!! A meccsről el kell jöjjek előbb, hogy segítsek, majd kiderül, hogy kurvára maradhadtam volna, most meg ülhetek itthon egyedül!!!!! :((((
Timur és csapata, a francba! Nehéz volt átvezetni a nénit a zebrán. Miért? Mert nem akart átmenni.
Ők most jófejnek érzik magukat, hogy hazahoztak. Én meg itthon ülök, és a LEGKEVÉSBÉ SEM akarok egyedül itthon lenni, mert megőrülök!!!! :((((((((((
Nem akarok itt lenni!!!!!! :(
