A zeneakadémia közönsége külön kaszt. Társadalmi élet, új retikül és férj mutogatása, sznob és pucc alsó-középpolgári szinten. Érdekes végighallgatni a szünetben néhány beszélgetést, ki mivel dicsekszik éppen.
A viselkedésükből gondolom, hogy sokan nem a zenéért jönnek.
Egy tüdőszanatóriumban kevesebb köhögést hallani, természetesen minél halkabb egy zene, annál többen köhögnek. Miért pont ott jön ki? Ha asztmás és poros helyre megy, miért nem veszi be a gyógyszerét?
Cukorkát bontogatnak.
Drága zenehallgatók! Igazán nehéz lenne előre kicsomagolni a zörgőscukorkákat?
Cipőt csoszogtatnak. Lehet, hogy ők félsüketek és nem hallják, de mást zavar a fülelésben.
És suttogva beszélgetnek. Ne!!!
Tegnap a karmester szépen leengedte a pálcáját lehajtotta a fejét és állt mozdulatlanul talán két percig is, nem kezdve el a következő tételt, amíg sutyorgást hallott.
Ha sok pénzem lesz, kibérlek egy igazán jó akusztikájú termet, és csak nekem fognak játszani...
Ez lesz az én luxusom.
Ha sok pénzem lesz.
