Tobber életblogja

-És mondtam apának, hogy veled fogok randizni.
-És apa tudja, hány éves vok?
-Aha.
-És apa hány éves?
-Egy évvel fiatalabb nálad.

:O

Ismertek, nem vagyok egy érzelgős fajta.

De az valahol a szívem mélyén mindig fáj egy picit, hogy nekem már sosem lesz olyan nagyon romantikus, csöpögős meglepetés lánykérésem.

Tudom, hogy hangosan röhögtök, nem is tudnék ilyen helyzettel mit kezdeni, és mivel párkapcsolatot már nem szeretnék, ezért esélytelen, de akkor is.

Ez olyan jó lett volna.

Közben mennek az unalmas hétköznapok, pakolunk az irodában, helyettesítek, határidőim vannak, tanulok sokat, kollégák hoznak nekem isteni kézműves kajákat, miközben Bével kávézgatok, itt van egyik kollegina gyereke, vele haverkodok pakolás közben, szervezem az éves kollégás+családtagjais elvonulást a Balcsihoz, dícsérek ruhákat és kitalálok kiegészítőt másiknak, diétás recepteken agyalok túró-sajt-sonka-tojás-kevés zab témakörben.

A srácok sorbanállnak, senkivel nem randizom a héten-jövő héten.

És tizenkilencre lapot húzok: Egy e-bookot vettem a héten, mert olyan emberek ajánlották, hogy azonnal el akarom olvasni.

Tényleg nem tudom, mikor.

Hétvégén a két kondin kívül kizárólag kekszeln tanulni fogok.

Heti 12 órára emeltük a nyelvórákat, ami egy agyrém munka, helyettesítés és irodaszelektálás mellett. Négy munkanap három óra meló után.

Hétfőről szerdára még csak-csak tudok tanulni, leckét és fogalmazásokat írni, de szerda este 21 h után esem haza először reggel 7:45 után, akkor kezdhetek neki a tanulásnak, másnap kapkodva kelés, munka, megint három óra suli, majd bkv-n cipelem minden cuccomat, majd éjjel leckeírás, ugyanígy csütörtökről péntekre.

Hát téboly!

Már morogtam eddig is (egyik lány elutazik, ezért fel kellett gyorsulnunk a heti hatról), de amikor minden második órát kérik, hogy legyen később 1-1,5 órával, ergó 22 h után esnék haza, kelek reggel 6:30-kor és addig fogatmosni nincs időm, nemhogy zuhany, hajmosás, mosás, főzés, ágyhúzás, alapvető szükségletek, nemhogy elmenni futni, olvasni, csak ülni fél órát a fotelben vagy szeretkezni, na ebből elegem lett.

Ez egy iskola fix órarenddel, állandóan oda-vissza pakolgatjuk az órákat, mert tánca van, mert elintéznivalója van.

Nem, nem kényszeres szabálykövető vagyok, hanem halálosan fárasztó este tízkor kimerülten battyogni haza a kihalt kertvárosban cipekedve és utána még órákat a könyvek fölött görnyedni.

Bent meg a szokásos határidők…

Hát beduzzogtam, tovább már ne módosítsunk!

Kivettem végül KETTŐ hét szabit, életemben nem csináltam még ilyet.

Ki kellett vasalni az idegeimet, ezért nem mentem el a meleg fiúkkal a tengerpartra (csesztettek is érte!), mert ők aztán a játszmázás világbajnokai, amikor éppen nem kellemetlen kérdésekkel piszkálnak, nem hiányzott. :/

Ki akartam kapcsolni, ezért semmi érdemlegeset nem csináltam.

Apunak műtétje volt, őt szállítottam a kb. 10 percre lévő kórházba.

Főztem minden nap valami kreatívat és szénhidrátcsökkentettet.

Heti négyszer 1,5 órára lementem a konditerembe, utána szaunáztam.

Megfáradt a dolog Műegyetemistával, szerintem hisztis, Rosszfiú kielemezte, szerinte belémzúgott és féltékeny. Nem tudom, mindenesetre megírtam neki, hogy a múlt heti hangnemet ne vegye fel velem többé. Azóta nem ír, feladat megoldva. :D Megünnepeltük első évfordulónkat, vagy mit Jogászhallgatóval. Rosszfiú fél napot nálam lógott, nagyon szórakoztat, kicsit olyan, mint én voltam valaha (mármint nem rossz, hanem nyitott, de céltudat nélküli). Létra végül annyira elmerült a lelki válságában, hogy hazaköltözik messzi vidékre, hát, a szívem szakad meg. Amennyire könyörgött és én nem is akartam vele találkozni közel egy éve, annyira megkedveltem. Kismacska aludt nálam, nem tudjuk hova tenni egymást, nagyon kis érzékeny lelkű. Elszoktam a hajnalig simogatásoktól, bújásoktól, gyengédségtől. Itt aludt Építészhallgató is (egy másik éjszaka), akit szokásommal ellentétben én hívtam át egyik este, mert elmaradt egy programom, ő meg napok óta kuncsorgott. Ő tart istennőnek, meg álomszépnek, annyira kedves és szép fiú. Volt nálam a szépséges testű élsportoló, ma egy okos vagány. A mexikói írt, hogy őt annyira elvarázsoltam a csodás testemmel és a szép arcommal (nincsen), hogy ősszel vissza akar jönni Pestre két napra (az EU-ban él) és csak velem lenni a lakásomon, lenne-e kedvem hozzá. Hát persze. Hatalmas a különbség a magyar és a latin pasik között, annyira szívmelengetően, nem mácsósan-tenyérbemászóan, hanem tényleg csodásan bókolnak, imádom!

Iszogattunk a cimbikkel Pé-éknél egyik este. Jártunk egy vidéki fesztiválon, találkoztunk rég nem látott ismerősökkel. Fél napot sétáltunk a Mesterségek ünnepén és a napsütötte, lezárt budai utcákon.

Én így kapcsolódom ki.

Érzem, hogy most komoly útkereső szakaszba érkeztem az életemben a munka területén, jó-jó így, de szeretnék még jobbat kihozni belőle.

Gondolkoztam, a blogom már évek óta nagyrészt a napjaim leírásáról szól és nem sokat agyalok, dilemmázok, vagy fejtegetek témákat. Bizonyára unalmas lehet, nem tudom, igényem nincsen rá, vagy így alakul az életem, hogy nem tépelődöm sokat.

És megveszek egy kis behűtött dinnyéért, hogy a tücsökzajos erkélyemen majszoljam könyékig csurgó lével, de tilos este a szénhidrát. Hát mikor egyen az ember dinnyét, ha nem a csillagos nyári éjszakában?

Vagyok, csak mindig lefoglalom magamat.

A munkahelyem (és a bkv-zás) egyre jobban lenyom, ráterpeszkedik az életemre, a gondolataimra, az idegeimre.

Meguntam, hogy ezt kompenzálgatom (túl) a szabadidőmben.

Kezembe akarom venni az irányítást.

Ezért kezdtem nyelvet tanulni.

Most az egészségemet akarom helyrepofozni, ami a lelkemre is hat, hát nyilván.

Hetek óta min. heti négyszer mozgok, most szabi alatt ötször is belefér. Kialszom magamat. Van időm spanyolt olvasni. Bemenni a Libribe, spanyol füzeteket venni a szintemen, beülni velük a Freibe és kávé közben kiolvasni a felét. Sok-sok gyümölcsöt eszem, nem célom a fogyás. Pakolok otthon, új növényeket ültettem, igen, most.

Próbálok nem gondolni a cégre, bár egy témában helyzet van, ezért naponta ránézek a céges levelekre. Szerdán megint meghazudtolt az egyik görény, hánytam az idegességtől. Szabin.

Kekszelek nagyon-nagyon sokat, ráérek végre kiélvezni. Ma randiztam a város legszebb testű pasijával. Pedig hittem, hogy Létra az. Jaj, hát csodaszép volt, élsportoló. Létra visszatér a lelki izék után, Joghallgatóval ünnepeltük az első évfordulónkat, Vörös ismételt, Rosszfiú volt fél nap nálam, ő mindig nagy élmény, nagy egyéniség. Nagyonlétra akart ma, meg a Pincérfiú, egy gimis osztálytársam írt, hogy látott tinderen, igyunk meg valamit, de nem bonyolódnék bele.

Remélem, hétvégén lehet napozni, ezeket akartam szabi alatt mindössze.

Nyugalmat.

…és aztán eltöltöttem az idei év egyik legkellemesebb estéjét vele.

Okos, egzotikus, vonzó, higgadt, szórakoztató, udvarias, finom, és hát… Le a kalappal.

A magyar pasik miért nem ilyen figyelmesek? :( Pedig én aztán már egy kósza bóktól el tudok ájulni, nemhogy egy ilyen szeretőtől.

(Ejj, de szomorú ez a magyarokra nézve, igen, a tapasztalat beszél belőlem. Lenyomják az igényszintünket. Pedig semmiből nem állna megtanulniuk, hogy mi kell egy nőnek.)

Kértem, hogy spanyolul beszéljen hozzám, és néha meg is értettem, csodaszép a kiejtése.

És fekete a szeme. Meg a haja. Fekete. Nem barna.

Beszélt a hazájáról, a szülővárosáról, milyen csoda világ!

Írt utána, hogy elragadó voltam. És hogy szeretne még találkozni. Ahhoz képest, hogy egy Európában tanuló, itt csak turistáskodó egyetemista, cuki.

Készült tegnap pár csoportkép napközben, erre kattanunk. Múlt héten panaszkodott egy kollégánk, hogy jubilál a cégnél, én gimibe jártam, ő már itt dolgozott, a cég meg egy kanyi plakettet nem ad neki ezért.

Kezembevettem a dolgot, körbeírtam, kitaláltuk, hogyan lepjük meg egy nagy tortával, gyertyával, leszerveztük, megleptük, meghatódott. Mi, kisemberek tartsunk össze.

Vigyorgó csoportkép készült.

Kaptunk cserébe négy doboz jégkrémet tőle, a vaníliással iszom most a tejeskávémat. Nyami!

Aztán munka után limonádéztunk és nyelvet gyakoroltunk a csoporttal. Tudtam, hogy az előző kurzuson csoporttársunk ismét az országban van, ezért beszerveztem, jöjjön oda meglepetésnek. Nagy sikongatások, ölelkezések, sikerült a meglepetés.

Újabb csoportkép készült.

Múlt héten, amikor a tanárunk szülinapját szerveztem le, akkor is cuki kép készült.

Én imádok fotókon szerepelni.

Azt annyira nem, hogy egy kézműves tanfolyam az én alkotó képemmel reklámozza magát a megkérdezésem nélkül, de inkább az a bajom, hogy nem nézek ki jól azon a fotón…

És aztán ugye jött a mexikói és megkoronázta a napot.

Most már kezdhetnének az ismerőseim leszokni róla, hogy pasikat ajánlanak be nekem.

Cukik, meg jót akarnak a cimborájuknak (vagy pont nem??), de tényleg úgy tűnök, mint aki nem tud magának szerezni épp amilyet szeretne? :)

Jobban is szeretem a tindert, kényelmes, biztonságos, bőséges a választék, csak azzal levelezek, akivel közös a szimpátia, vagy ezt minek nevezzem. :D

A hétvége nagyját hasgörccsel fetrengtem végig lehúzott redőnyök mögött, így sikerült tízre leszorítani a jelentkezők számát.

A mexikóival régóta levelezek, ma a csoportommal cukrászdában gyakorlás után vele spanyolozom éjjel tovább.

…ja, meg egy kolléganőm exét az új nőjével csókolózni… :)

Hétvégén 24(!!!) ember akart velem csetelni. Ha mindenkire csak öt percet szánok, az két óra. És nem annyit igényelnének.

Elnézegetve a mobilomon a fotókat, szívesen ott lettem volna tegnap Békával az ő fontos napján.

Aztán volt az is pár napja, hogy a Papírkutyákkal kávéztunk, ők jelmezben voltak, sztyuárdesznek és bőrszoknyás fesztiválozó lánynak öltöztek be.

(Igen. Nekem is pornófilm-forgatás ugrott be elsőre.)

Aztán csoporttársamhoz bemehettünk Bével a világ legjobb munkahelyére és ott borítottuk ki a dolgozókat lógtunk pár órát.

Meg kimásztunk a tetőre. Hát nem állítom, hogy nem rettegtünk abban a magasságban egyensúlyozva, de a kilátás olyan pompás volt, ahogyan én még sosem láttam szeretett fővárosunkat. Csak húúúúztunk percekig, ott akarunk ebédelni minden nap!

Pénteken munka+tanulás után átjött éjjel Kismacska, aki elég nagy drámakirálynő, de vicces ez egy ilyen cingár sráctól!

Szombaton kimentünk Tével pár órát uszodázni, végre van némi színem. Tanultam a napon, aztán a fél óra esőt átvészeltük a büfében, majd olyan csodás nyarunk lett, hétágra sütött a nap és maradtak az uszodában vagy negyvenen, sosem volt még ilyen nyugalom ott! Kétszer szaunáztunk is. (Ott nem tanultam. Ám irtó szép a dekoltázsom félhomályban, csorgó izzadtságcseppekkel. Legalább ott, úgy, spéci, Angliából rendelt tankiniben.)

Té elemében volt, imádom, amikor csacsogós, vidám, vicces. Néhány képpel megvicceltük TCsV-t is, aki kezdett zavaró fotókat feltenni facebookra, ezért utánozni kezdtük.

Azóta vagy azt hiszik rólam, hogy külföldön vagyok, vagy hogy bepasiztam. (Nem, nem.)

Hazatérve megpróbáltam a drámai káosz egy részét felszámolni, mosni, takarítani, felsikálni az esőtől odaragadt pink muskátliszirmok százait a világos kőről, majd tanultam.

Majd tanultam vasárnap, facebook-csetelt a fél csoportunk egymással, hogy ki mit hogyan értelmez, hogyan kell ragozni, mi a szórend, kezd bedurvulni.

Aztán délután, épp mire totál kiszívta az agyamat a tanulás, kaptam egy superlike-ot egy irtó cuki fiútól, aki pár percre lakik tőlem. Jeleztem neki, hogy nincs időm csetelgetni de ha elfáradok estére és végre pihennék, pihenhetne velem… Nagyon rendes volt, például 28 évesnek nézett, nagyon jó nőnek és mosolyogva simogatott tovább, amikor szóltam neki, hogy ha elaludnék, hogyan tud kimenni a kapun. A romantika bajnoka vagyok.

Ma csak kétszer 45 percet tömegközlekedtem ebben a kétmillió lakosú városban, akikhez hozzácsapódott többezernyi ötvenes, nagydarab, piros baseball sapkát viselő, metrón délelőtt tízkor söröző Forma-1 rajongó német turista, úgyhogy csak két kollégával futottam össze, egy táncossal, egy gimnáziumi osztálytárssal és a patikus pasi köszönt rám.

Egyszercsak rádöbbentem, hogy a régóta követett blogger, meg a facebookon régóta követett sportoló ugyanaz a személy.

 ---

Műegyetemistát még nem kéne unnom, mégis kedden unatkoztam, reggel is olyan távolinak tűnt. De jövő héten bakancslistázunk.

 ---

A nyelvórák a fáradtságtól vidám poénkodásokba mennek át. Nagyon jó döntés volt elkezdeni. Hasznos is, meg végtelenül szórakoztató. Azzal trenírozzuk magunkat, hogy próbálunk spanyolul levelezni, beszélgetni, ami általában oltári hülyeséggé alakul, de próbálkozunk. Igaz, tegnap annyira elege lett a tanárunknak a bénázásunkból, meg hogy elkomolytalankodjuk, csak hogy kifejezzük magunkat, hogy röhögve hazaküldött minket a második óra végén, majd bepótoljuk a többit.

Volt neki szülinapja, megleptük, jól sikerült.

 ---

Egyébként tanulok, dolgozom, felcseszem magamat háztartásbeli és nyugdíjas rokonokon, hogy hétközben napközben szervezik a programokat, mint például a saját anyám szülinapját, amire én főzök, ugye. A tanár ismerősök rinyálnak, hogy kevés a nyári szünet, meg hogy milyen fáradtak. Annyira végtelenül tapintatlanok, én idén két nap szabin voltam és nem leányálom basáskodó, idegbeteg és szemétkedő felnőttekkel sem egy stresszes nagymultinál az ablaktalan, levegőtlen, zajos zugban sem. Én is szívesen kelnék fel csak nyolckor és mennék ki a napra néha dinnyét enni, lenne időm gerinctornára, barátokra, családra, mittudomén. De nekik csak az ő munkájuk munka.

Baromira fárasztó, hogy melyik házimunkát és házifeladatot zsuppoljam abba a napi 2-3 órába, amit otthon töltök ébren, és hetek óta nem olvastam, főztem, kötöttem, sorozatoztam, gazoltam a növénykéimet, csak kapkodva rendbehozom magamat, válaszolok a felgyűlt csetekre, aztán alvás.

Jelenleg 17 feladatot futtatok párhuzamosan, plusz a napi újak, plusz a tíz perc alatt elvégezhetőek közül tucatnyi naponta, plusz helyettesítek. Tűzoltás folyik és egyszerre telefonálás/email-irogatás. Igen, megy.

Főnököm tegnap reggel 6:30-kor már sms-t írt nekem.

Ma amíg lefőztem a konyhában egy kávét, kaptam helyben négy feladatot. Útközben a helyemre elkértem a recepciós tollát, hogy felfirkantsam gyorsan, mire visszatértem, ketten akartak nálam beszélgetni, azt sem tudom, hová kapjak.

Közben tegnap előttem veszett össze, de undorítóan, két kollegina, aztán még hallgathattam őket külön (igen, közben dolgozom, igen, egyikre ráférne az, de nagyon), el kellett látnom egy sebet, mert az is az én dolgom a cégnél.

Tíz éve kötelező kiírnom minden napra ebédszünetet, amit rendszerint a monitor előtt töltök félkézzel gépelve. Ezt megunva szerdán kiugrottam 2,5 órára, úgyis túlórázom állandóan.

És még mindig beázik a kéményem, úgyhogy ma is hideg vízben zuhanyoztam.

A héten ettem végre rendes főtt ételt sok hét után, totál rosszul voltam tőle, vert a víz fél este, a céges menzára ha még egyszer bemegyek, verjetek fejbe, az is kevésbé fáj.

Hétvégére nyugit akarok, ma nálam alszik a múlt heti Kismacska, holnap Tével uszodázunk végre, idén először (aki akar, jöjjön velünk!), és SEMMI más programot nem terveztem. Semmit. Futni akarok, takarítani, gazolni kell, mosás, epilálás, sok-sok-sok tanulás, app feltöltése, kivételes ragozású igék, több tucat, befejezném az egy hónapja félkészen váró ékszert. Ha ezen a hétvégén sem sikerül napoznom, kardomba dőlök, szinte fehér a bőröm idén.

Kicsit rákerestem a csoporttársaimra.

Egyről tudtam, hogy a szolíd okos lány külső mögött egy tökös, kemény csaj rejtőzik, olyan, mint Béká, aki puszta tenyérrel üti be a szögeket, de a selyemblúza meg sem gyűrődik.

Egynek fura szakmája van, abból phd-zik.

Egyik egy híresség párja.

Egyik híres rendező.

Egyik irtó profi fotós.

Nem állítom, hogy széles körűek az ismereteim, hogy ezekhez guglizni kellett.

Úgy éreztem, lenyugodott annyira a bélgyuszi, hogy nem fog bárhol rámjönni a dolog váratlanul és kíméletlenül.

Lemerészkedtem futni, azért csak a házam 1 km-es hatókörén belül.

Gyönyörű holdfény, repkedő denevérek, irtó szép a kertváros.

De a spuri fogalmát a végén kicsit újradefiniáltam.

…és csak aludt ott békésen az ágyamban, a hajnali hűs szél befújt a ritkára hagyott redőny rései között, a kelő nap megvilágította a fehér ágyneműből kitakarózott meztelen, napbarnított testét…

A fiatalság csodaszép.

<3

Van itt még valaki?

Lehet, hogy kicsit el vagyok havazva, lehet, hogy nem bírok a bélgyulladásommal, amire pénteken bekaptam egy vírust pluszban, még két kolléga ugyanezzel küzd. És mivel az egyik a Kollegina, aki kijelentette, hogy az ágyból sem kel ki és ketten nem hiányozhatunk, így én szívok idebent. Ver a víz és már kevéssé megy a hasam, a hányás tompult reggel óta, de még mindig szédülök és fáj a fejem és képesek azzal baxtatni, hogy akkor miért nem megyek haza, amikor nem mehetek.

Amikor még volt erőm, pasizgattam, de hétvégén a Pincért, meg a Rosszfiút is lemondtam sajna. És holnap egy új kismacska, azt még meglátom. Műegyetemista és Jogászhallgató pedig lelkesen vár rám, olyan kis jólneveltek.

Merthogy Jogászhallgató is dobta a pár hetes kapcsolatát, már közben is találkozni akart velem, látszott, hogy nem gondolja komolyan a lánnyal.

A strandot is lemondtam TCsV-vel, az még rosszabb! :(

Egy vidéki, harmincsok fős kertipartira elmentem, de csak azért, mert három cimbi sofőrje voltam és őket nem hagyhattam Pesten. Jó buli volt, de szédültem végig. Ott összefutottam gyerekkori ismerősömmel, apu jóbarátjának fiával. Nosztalgiáztunk, közös ismerős öregeket emlegettünk, meghívott a következő vacsoraestjére, ahová A Sztárt is meghívja, hogy beszélgethessek vele.

Jeleztem neki, hogy én nagyon zavarban leszek, de csak nevetett. Azt azért remélem, hogy az ő legjobb barátja nem lesz ott, mert ő Meg, hosszú évekig szeretőm jelenlegi felesége és tudom, kicsi a világ, de ez kicsit kínos lenne.

Ja, kicsi a világ:

Múlt előtti csütörtökön este szórakoztatott a nagyon magas fiú megint, akinek kéne már nevet találni. Létránál 10 cm-rel magasabb, pedig Létránál magasabb pasit sem sokat láttam, legyen Nagyonlétra?

Naszóval másnap munkából hazafelé vele csetelgetek a mozgólépcsőn, épp azt írja, hogy meg kell ismételnünk. Mire válaszolnék, beáll a metró. Amin ő ült.

(Nyilván nehéz lett volna nem észrevenni ezzel a magassággal.)

Válaszoltam neki, hogy nézzen fel a telefonjából.

Ejj, de szép fiú.

Aztán azért is kicsi a világ, mert aznap Kommandóssal találkoztam. És ők ketten ugyanabban a buliban voltak előző éjjel, akkor még nem ismerve egymást.

Nagyonlétrát kikérdeztem a buliról, este Kommandós nem értette, honnan tudok minden részletet.

Hát, ilyenekkel szórakozom így öregkoromra...

Kommandóst ne Van Damménak képzeljük, ő egy érzékeny lélek, most csak öt órát volt nálam, ezalatt megmutatta a kedvenc slam poetry költőit, filozófiai nézeteiről mesélt, rajongott a hajamért, a lakásomért, és ő dicsekszik velem a barátainak. (Igen, fura.)

Ja igen, jártam még fodrásznál, mert már túl sok szőke melírtincsem volt, kértem némi barnát bele. Persze én vagyok a fax, hogy megbízom egy fodrász szépérzékében, a csoki- és világosbarna, néhol mézszőke hajamba szerintem egyértelműen meleg aranybarnát (565), vagy az alap csokibarnámat kellett volna húzzon, hogy harmonizáljon.

Hát ő belehúzott néhány szürkésfeketét. Uh.

A neonfényben a boltban nem is figyeltem, ahogy összefésülte a szőke tincsekkel, de napfényben ledöbbentem.

Hát irtó közönséges volt! Valami ilyesmi színű, bár kevesebb feketével:

Végiggondoltam. Ilyen prosztó hajjal nem járhatok. Le nem nő évekig. Egyforma sötétbarnára nem akarom átfestetni ezért. Tőle nem kérek javítást, ha ennyire nem ért szegény hozzá.

Én meg egy DIY lány vagyok, amit tudok, szeretek megbuherálni.

Úgyhogy hazafelé vettem egy doboz szőkítőport, tükör előtt apránként szétválogattam a ronda sötét hajszálakat (igen türelmes fajta vagyok, ha babrálásról van szó).

És ahogyan a fodrásztól láttam, végigkentem mindet.

Eltartott egy darabig magamnak, hátul is sikerült elérni.

Gyönyörű borostyánszőke lett az aznap sötétre festett rész, a Syoss lightener profi.

Egy apró gond van. Hogy most még szőkébb vagyok, mint az elején.

Ilyen akartam lenni:

Most ilyen:

De szép.

Egyébként továbbra is dolgozom, és mostantól heti kilenc nyelvórám van. Illetve azokra tanulok, leckét írok és fogalmazásokat és még mindig sportolnak a városban (Jóbarátok, Monica újságfelolvasása a kómás pasinak).

Azért persze akad egészen jó hír is.

Nyilván egy maximalista úgysem fog felhőtlenül örülni, de sikerült az első kis vizsgám. 7% híján lett tökéletes.

Persze azonnal a hibákat néztem, mit szúrhattam el. Kettővel nem értek egyet, a többit most sem írnám másképpen, szóval nem rossz.

De a csoportban lett egy jobb nálam, 94.

És ez bosszant.

Pedig az ötből két mutatóm lett max. pontos, a legrosszabb is 84% lett.

Σ 93%.

Kicsit többet kéne gyakorolnom.