De most komolyan!
Komoly célokkal bíró férfit csak oltári lúzereket, vagy hatalmas sumákokat vonzok be.
Laza kapcsolatra vágyó férfiakból meg a legeslegédesebb arcokat.
Úgyhogy egyhangú Őszhalántékos évek után most beújítok mellé, kb. felezem a korát és a múltkor a sarki közértben leszólító húszkörülivel fogok randizni, ha már annyira akarta.
A kölyök vacsorát fog főzni nekem, csak úgy megjegyzem, már kikérdezett az ízlésemről, a borokról. (Hát, azzal mellétrafál, országunk minőségi borvidékén most négy nap alatt egyetlen kortyot sikerült csak belekóstolnom a helyi erő borába.)
Csak a harmincas generáció ilyen selejt, a fiatalabbak már tudnak udvarolni?
Tényleg, Srác volt ilyen, Őszhalánték előtti hosszútávú szeretőm, nálam kb. 8 évvel fiatalabb, és mindig hozott enni-inni, és miután külföldre költözött és hazajárt is hozott finomságokat...
19éves és 21 éves úgy udvarol, hogy ha nem ismerném őket hülyekamasz koruk óta, már meggyőztek volna, 19éves közel is járt hozzá.
Egyszer hosszú könyvet fogok írni arról, milyen bugyután szúrja el a korosztályom az udvarolgatást. Nagyon hosszút. :) Arról, hogy utólag tudom meg, mennyire tetszettem neki, arról, hogy egy hete levelezünk, én már minden válaszánál várom a randiajánlatot, majd úgy búcsúzik, hogy sajnálja, hogy nem randiztunk, én meg tépem a hajamat... :)
---
Ja, bár már sem féltékenység, sem irigység nincs bennem, azért remek volt exPasit, öt évig együttélős exemet látni, ő mindig istenítette a saját csodaizmos testét (joggal), most a belvárosban egy rozzant bicajon kerekezett szééépen kerekedő pocakkal. Én a szakítás óta kb. 15-16 kg-mal vagyok kevesebb.
Szinte kár, hogy messze volt és nem látott. :)
Jól van, megnyugodtam. :)
