HTML

Tobber életblogja

Friss topikok

Címkék

Morzsák

2022.01.19. 16:30 :: Tobber

Két napja átállítottam a yaziomat, hátha segít fogyni, sok fehérje, kevés ch. A kevés ch oké, de képtelen vagyok ennyi fehérjét megenni. Egyébként is napi 2-3 tojás az adagom, a túrót utálom, a csirkét imádom, de húsokból képtelenség annyit enni. Lakatos Pétert követek, szóval azt már tudom, hogy mi nem jó. Tippek?

Meg Partizánt hallgatok, rákerestem régi dolgaira is, lendületet ad a megunt, de megakaromcsinálni kézimunkámhoz.

Amihez lemegyek még alapanyagért, meg akkor már veszek egy kanapét, útbaesik és végre van raktáron. Felajánlom a régit egy ismerősnek, éppen házat vett. Szépséges L alakút akartam, de akárhogyan mértük, nem fér el. Vagy a növények, a cicatorony és a fotel nem fér el. Sokat úgysem tudok ülni, elnyújtózni meg hosszúkás is elég, hát ez lesz. Sokat fáj a hasam éjjel, Kócost nem akarom zavarni, így kijövök a nappaliba, de szívesen elszundítanék tíz perceket két hasgörcs között...

Cimbikkel politizáltunk hétvégén, jólesett. Nem vagyok optimista. És nem hiszem, hogy jó ötlet egy OV-MZP vita, OV simán lemossa. Bár, lehet, hogy senki meg sem nézné, már érzelemből szavazunk...

Múlt héten háromszor bent dolgoztam, mázlimra nagyjából elkerültem a covidosainkat, de dolgozom olyannal, aki találkozott velük, meg maszk-kézfertőtlenítek-szellőztetek megállás nélkül, de ha lehet, a héten elég volt egy nap is ott. Teszteltem, negatív.

Meg is ünnepeltem Freijel: lehet kapni rövid mangós nicaraguai dohánykávét. Elképesztően finom, pedig sem a cukros kávét, sem az összetett ízvilágot nem szeretem.

Ha akad jó hangoskönyvforrásotok, megírnátok? Szépirodalom érdekel, végső esetben szépirodalmi filmfeldolgozás, ha nem ad hozzá kihagyhatatlanul a képi világ, mert csak hallgatnám. Köszi! (tobnlc és jahús)

komment

Adalék

2022.01.19. 15:56 :: Tobber

Klasszikus macska. Éjjel rongyolgat néha sikongatva, vagy épp a nagydolga után. Pillanatok alatt otthagy mindenkit egy falon tükröződő mobilért és szereti csak úgy bámulni a fal egy üres pontját. Kifacsarva, félig lelógva alszik a szekrény tetején. Tudja a nevét, általában oda is jön. Vagy nem. Neki nem lehet parancsolgatni. Nedvestápot csak jutalomból kap (pedikűr, kefélgetés után), persze csak a szaftot nyalogatja le. Minden is érdekli a világból, leginkább a fiókok mélyén lévő tárgyak, néha kihúzza, kipakolja. Táska nem maradhat belelesés nélkül. 3,5 éve lakunk együtt, a lakás nem nagy, de van macskahálós kifutója, onnan mekegi a madarakat. Igen, ivartalanított, chipes, mindenféle oltott, csak benti, el sem tudnám képzelni kinti-bentiként.

komment

Elsőmacskás életem

2022.01.17. 14:15 :: Tobber

Az örökbefogadáskor megijedtem. Müzli írta, napi kétszer tíz percet mindig rá kell szánni a cicajátékra, különben depressziós lesz. Hiszen én kutyás típus vagyok, azért akarok macskát, mert ha elfoglalt lennék (ekkor még az voltam), elvan magában (fun fact: nemhogy elvan, irtó jól elszórakoztatja magát).

Megfordult a helyzet: tíz percet játszom a macskával meg egy virágkötözőszalaggal és minden rosszkedvem elmúlik.

Ő egy tanya körüli kolóniában nőtt fel, ott egy lány naplót vezetett róluk, néha etette, nagy fagyokban beengedte, csirkékkel haverkodott. Félős volt, ezért maradt életben. Egy évesen alapítványnak adta, így akadtunk rá és elhoztuk 125 km-ről.

Mázlimra nagyon szeret, már két emelettel lejjebb hallom a lépcsőházban, ahogyan ujjongva nyávog. Az ajtófélfára támaszkodik, nyolcasozik, amíg vetkőzöm-kézfertőtlenítek-kipakolok, majd rohan a kanapéhoz boldogan kiabálva, hogy kezdődik a simogatás. Ezt egy három perces szemétlevitel után is eljátssza, egésznapos távollét után húsz percig ül a kanapékarfán, becsukott szemmel szuszogva-dagasztva élvezi, hogy vakargatom, amíg végigolvasom a híreket. Hozzámdugdossa a fejét, az orrát, irtó elégedett képet vág, majd a lábamra telepszik.

Abban a szobában van, ahová mi megyünk, fürdőbe is, mintha elvesznénk, ha nem őriz, ha elkapja a tekintetünket, mindig ránkhunyorog szerelmesen.

Reggel az ágy mellé támaszkodik és lesi, hogy ébredezem-e, keksznél lazán felugrik az ajtó peremére, onnan jól látja.

Iszonyat sokat beszél (cukiiiii), jön utánam, elmesél minden érdekeset, jó havernak tart. Van harci kiabálása, ha letámad egy legyet, vagy amikor izgul, észre ne vegyem, mert ő most jól elbújt, akkor izgalmában hümmög. :D

Az ajtó mögé bújva hív fogócskázni, csak meg kell ijeszteni és boldogan átfut másik búvóhelyre. Majd onnan is kiabál, hogy jöhetek és ismét átspurizik valahová. Nem, én nem futok, soha nem érném utol.

Bújócskában nem túl tehetséges, ha már bent van az orra a párna alatt, úgy hiszi, nem látom. Csak a maradék öt kiló cicát, de nem rontom el a játékát.

Tornázni képtelenség mellette, ha a földön dolgoznék, mellémkucorodik, ha gumiszalaggal, örömmel kapkod utána. Végig.

Sokszor csak arra nézek fel, ő már lapulásban várja, hogy játsszak, vagy csak két fülecske kandikál leskelődés közben.

Irtó magabiztosan járőrözik a birtokán, kapkod a küszöb alatt a lépcsőtakarító felmosómopja után. A földredobott szennyes ágyneműbe azonnal beleköltözik (igen, nagyon kimosom!) és elégedetten kuckózik.

A csírátlan lakást elengedtem, felmegy fotelba és kanapéra, a kád széléről iszik, csapból. Meg a folyó vizet bámulja hipnotizálva. Több domestos fogy, na. Asztalra és ágyra tilos ugrani, nekem ott a határ.

Szerencsére az emberi ételek nem érdeklik, übertrendi és minőségi tápokat kap. Egy éves koráig a lány etette a szabadon kószáló kolóniát maradékokkal, most megbecsüli a tápjait meg a biztonságot. Mindenkinek felnőtt macskát javasolnék, kialakult a személyiségük, könnyen látható, ki szelíd, békés. A cirmosom kis kajla is hozzá, ritka nagy szívvel, még játékból sem karmolna meg. Fújni nem is tud.

Fotelkarfát sajna koptatja, pedig kéthetente pedikűr, dobozokat megkapja, boldogan szunyókál bennük, majd konfettivé rágja, hogy jobban kilásson. Különösen takarítás után…

Eleinte nem engedte a hasát gyömöszölni, mára a talpát is lehet masszírozni, finom, puha érzés.

Meglepően okos. Ha abbahagyom a lézerezést, megpaskolja a kezemet. Érti, ha azt mondom, menjen be a kisszobába (mármint be is megy…). Ha nyomom a kapubeengedőt, berohan a hálóba, tudja, hogy rácsukom az ajtót, ne szökjön ki. De. Ha nyitom a kaput és mondom, hogy Kócos bácsi érkezik, akkor kirohan izgatottan.

Már egészen jól megy a hol a jutalomfalat kérdésre idomítása, odamegy, megdörgöli a dobozát és vár elégedetten.

Nem, nem tartom a gyerekemnek, nem vagyok bele szerelmes (azt sem tudom, azt hogyan kell), meg nem kényeztetem, egyszerűen feldobja a hétköznapi pillanatainkat a bájos lénye, nehéz lenne nem szeretettel mesélni róla.

Legközelebb a szobanövényeimről mesélek, vagy harminc benti, pár áttelelős.

(Nem fogok ám. Egyébként szépek.)

komment

süti beállítások módosítása