2021 unalmasan telt, de lényeg, a közvetlen környezetem egészséges!!
Két idős családtag meghalt, Bezzeget azóta sem fogom fel, Csinikolléga öngyilkos lett.
Fél évet kb. végigfeküdtem, fekve dolgoztam és kreatívkodtam, csak így bírta a hátam. Ha tornázni kezdtem, megint beállt, nagyon kecses így zoknit húzni (nem ment).
Elképesztő, hogy 2020. március 13-án vonultunk home officeba és február 18-án már bennem volt, tök átlagos közép-európai, nem kockázati betegségű/korosztályú irodistában a kifejlesztett vakcina. Két Zeneca oltás (mázlimra megmaradt egy felbontott a ho-nál és én vettem fel elsőnek a privát számos hívását), októberben egy egész adagos Moderna booster. Szüleimben is három, ha jön a negyedik és kell, mehet az is.
Kócos oltásellenes anyukával maga sem akart oltatni, szóval megmondtam, hogy velem sem kötelező találkoznia. Oltatott.
Nyáron végre utaztunk: Barcelona Bével. Már jártam ott, ez a környék végleg szerelem. A tömeg a tizede a réginek, isteni ételek (jesszus, de durván), gyönyörű épületek, parkok, természet, tengerpart, hegyi monostor, Dalí-múzeum, kétszáz fölött hasító vonat.
Hozzátett az élményhez, hogy értettem a körülöttem beszélőket, ők is cukik voltak, hogy úgy csináltak, mint akik értik, mit beszélek spanyolul.
A hétköznapjaim két év alatt gyökeresen megváltoztak, a pandémia miatt kb. semmi programom nincsen esténként, az online spanyolt, kvízt is abbahagytam nyár végére. Táncolni talán kétszer voltunk, kéthavonta társasoztunk.
Sok időm volt agyalni, szorongani, hát ez nem tett jót.
De. Régóta agyalgatok én tökfelesleges dolgokon, mint pl arcszimmetria, arcesztétika*, mert csúnya vagyok, meg elszórakozom, hogy fotókon a segédvonalakkal pontosítom a saját szemöldökömet, úgyhogy mi mást tehettem: átszerződtem a szép-kártyával az otp-hez, mert ott sokkal több fodrász/szépségszalon/szoli/szőrtelenítés/szájtetkó igénybevehető. (*Soha nem fogom megérteni, hogy vízszintesnél lejjebb lógó orrcsúccsal minek töltetnek szájat, gonosz mostoha öregasszonyarcot csinál húszévesekből, vagy durván lelógó szemhéjnál az alsó szemkontúrt fél centis satírral sötétítik ki, vááááá!)
Ha már idén elmaradt az orr mellfelvarrás (nem fogytam le hozzá ebben a szorongós zűrzavarban) és a látásjavító műtét (két év alatt még egyet romlott a szemem, amíg nem áll be, nem műtik), 2022-ben a szép-kártyát csak a külsőmre szeretném költeni.
Lecseréltem az autót a 18 évesről egy 14 évesre, mert 44 év után t.k.m telelett a hugyszagú bkv-val napi két órában, a pótló tömegével, Deákon átszállásokkal csúcsidőben, izzadva hazacipelt laptop/gyümölcs/mosóporokkal, szóval autóval jártam be a heti 2-3 napokat. Messzi találtam parkolót, pont jólesik a reggeli-délutáni negyedóra séta.
Évek óta olvasok/hallgatok mindenféle lelki tanácsadógurut, de a sebsimogatás, meg az ezo baromságok nem az én világom. Ugyanígy évek óta érdekel, hogy az általam ismert kapcsolatok 80%-a miért játssza meg, hogy boldog, amikor nyilvánvalóan nem az. Aztán rájöttem, hogy magunknak is hazudunk. Ezt én is mindig elrontottam.
Találtam a neten egy irtó ellenszenves pasit, aki még antifeminista is, és a világ legegyszerűbb stílusában pont arról beszélt, amit magam is hiszek hosszú évek óta. Hogy mi nők hajlamosak vagyunk túlagyalni a pasik szerelmesnek tűnő gesztusait, becopjuk, hogy szépek vagyunk és istennők, hogy imádnak minket és megígérnek fűt-fát, miközben távolról rátekintve a tetteik alapján xarba sem vesznek. Szükségem van megerősítésekre, meg reméltem, hogy ha az vezérfonal azonos, hozzá tud tenni a gondolataimhoz, hát elmentem az alap előadására.
Ültem ott és egyrészt irtó jól szórakoztam, mert élőben vicces, másrészt a 80%-át magam is így látom. Ha már jobb dolgom sem volt tavaly, elmentem a másik tanfolyamára is. A társkeresős/rosszkapcsolatos témái nem érintettek, mert magamnak is hazudom, hogy tökéletes Kócossal Kócossal soha egy feszültség, szorongás, rossz érzésem nincsen, sosem veszekedünk, ő egy tündérbogár és belőlem a legeslegjobb énemet hozza elő, szerencsére a guru is önhitegetésnek tartja az ezo-spiri nőklubokat, meghát nem kötelez semmire, azt csinálok az életemmel, amit akarok, nem is iránymutatásért mentem, hanem megerősítésért. Megerősített. És közben jókat nevettem.
Még önmagamnak is feltűnt, hogy három éve milyen szelíd, kedves de überhatározott lettem (érzelmi érvénytelenített gyerek nem az), erősen meghúztam a határaimat, nincs késés, tiszteletlenség, figyelmetlenség, be nem tartott ígéretek. Már nem is utálom, hogy fix kapcsolatban kell lennem, ami igazán nagy szó. :D
Kétszer is kivettünk egy panziót a kreatív csajokkal, elvonultunk napokra. A helyszín Anyu gyerekkori kalandjainak közelében fekszik. A 75. szülinapján leugrott, elkocsikáztunk megkeresni az ükszüleim sírját (nem is tudtam, hogy ott vannak), aztán felkirándultunk a susnya mélyén felkeresni a vadásznagybácsi házát. Még ki van írva a fia neve, ugatnak a kutyák, de nem nyitottak ajtót (persze miért is).
Átvittem szépséges tájra, étterem gyönyörű kilátással, majd sütiztünk, felraktam a buszra és állítólag a legjobb szülinapja ever. <3
Vettem részt online tanfolyamokon, jártunk több szervezett sétán és megtudtuk Budapest kokainos életét, láttuk belülről is a Gellért-szállót meg a Vakok iskoláját, játszóztunk Papírkutyussal, jártam coachgyakornoknál, segítettünk angolul tanítani kezdő havernőnek gyakorolni, ismét koronáig lecsikorgattam egy fogamat, meglepiszülinapoztuk Keresztfiamat, aki átölelt örömében, hogy lát végre, bemutattam unokatesóimnak+gyerekeknek Kócost, irtó cukin fogadták, Kócos áthozta a kutyáját bemutatni, iszogattam unokatesóm elvált feleségével, hogy az ő verzióját is halljam, háromszor szabadtéri előadáson jártunk, ettünk országtortáját, meg az Ízek utcájában, visszaküldtem 4 év után Judós3 cuccait, mert untam kerülgetni, ő meg csak ígérgetett, hát taxibatettem, kifizettem, rendberaktuk a tárolómat, végre van hely, festettem tanfolyamon, szerveztem nagy és tökéletes rendezvényt, kétszer csapatépítettünk, jártunk autósmoziban, romantikáztunk Dunaparton, ettünk finom éttermekben, átfordultam pater nosterrel, ötvenedik házassági évfordulóztunk szülőkkel, főzősuliztunk kolléganőkkel, 15. évet jubiláltam a cégnél, de a vírus elsodorta az ünnepi vacsorát, felkértek üzemitanácstagjelöltnek, de épp helyettesítettem valakit hónapokig, betanítottam és projekteztem a munkám mellett, előszilvesztereztünk és romantikus szilvesztereztünk, találtam olcsó házhozjövő fodrászt, irtó sokat kreatívkodtam egész jópofákat, és főleg a macska imádja, hogy állandóan otthon talál, ha igénye van a szolgálataimra én meg imádom őt, mert nagyon szórakoztató és jólelkű kisállat.
Összefoglalva: ha valaki a 15 éves énemnek elmeséli ezt az évemet, kérdés nélkül bevállalja jó évnek.
