Tobber életblogja

Gyakorlatilag most vagyok a legvédettebb, úgyhogy home officeból lemerészkedtünk hétvégén az ikea növényrészlegéig (gyógyíthatatlan gyűjtőszenvedély, de ha virágcsokorárban, 3 990 forintért 90 cm-es kalatea rufibarbát kapni!), néztük a honlapon a vásárlószámlálót, amint lement, indultunk.

És voltam kétszer szoliban. Nekem nagyon rosszul áll a szürkés-fehér téli színem, a nap meg csak nem akar úgy sütni, hogy a teraszon barnuljak. Évi öt szolizást engedek magamnak, mert kollagén, melanóma, stbstb, ebből tavaly nulla volt, ugye, idén sem lövöm túl.

De a szoligépek! Emlékszem, huszonöt éve milyen gagyik voltak, meg 25 percekre kellett menni, a maiak meg köszönnek, jó napozást kívánnak és elbúcsúznak, érintőképernyőn (lefertőtlenítettem) kiválasztható az erősség, a testpermet illata, ventillátorok, zenecsatornák, plusz ilyen-olyan fény, írnám, hogy csak meg nem szólal, de megszólal.

Akkor már betévedtem a töküres pláza töküres reserved-jébe új játszós felsőkért, mert itthon csak ez fogy. Fura boltban nézelődni, tavaly március óta kétszer voltam spar-ban, meg néhányszor belestünk valahová, de nem éreztem magam biztonságban. Mintha egy másik valóságban élnék a gödörnél söröző fiatalokkal!

(Nem, semmi bajom a fiatalokkal. :D Itt nem tudom, hogy neveztem srác akarta épp tegnap az újrakezdést. Aki slam poetryről meg számomra ismeretlen zenékről mesélt, mutogatott, szórakoztató fiú.)

A héten volt konfliktusos tréning, meg változatos munkák és zárások, kvízeztünk és ellógtam a spanyolt, ma jön Kócos, megyek anyáknapjázni meg társasozunk vasárnap a cimbikkel, találtam izgalmas tornavideókat, majd behisztiztem, hogy nem tudom csinálni, mert vagy szemüvegben vagyok, ami lerepül, vagy anélkül és SEMMIT nem látok. Lencsét meg kiveti a szemem, éljen a tavaszi allergia! Meg a kómásító frontos vérnyomás.

Megrohamoztam mindenkit a látásjavító műtéti tapasztalataiért, beléptem minden témához kapcsolódó csoportba, ősszel belevágok, mert durván elegem van a nem látásból.

Félreértés ne essék. Kócost az egyik legkorrektebb férfinak tartom egész eddigi életemben.

(És nem csalom meg, pedig minden hétre akad egy ex, aki bejelentkezne.)

A Föld Napján kiégett egy izzóm.

---

Kicsi a világok: apám ezeréves cimbije fia ismerősöm a facebookon. Először a saját cimboráim közül jelent meg kettő a képein, tegnap „Meg”, akit húsz éve ismertem, hosszú évekig volt szeretőm (nekem Pasi mellett/után, neki egy válófél meg egy új feleség körül. Vad évek voltak, na). Felkavart, hiányzik, bírtam. (Kicsi a világ: ott dolgozik, ahol Kócos is.)

---

Hétvégén tesztelték Kócost, pszichésen érett*-e a munkára (amit két éve dolgozik): a pszichológus haverja az edzőjének.

*érett rá. Ember nincs kiegyensúlyozottabb, kedvesebb, figyelmesebb nála.

---

Előtte felkészültünk a tesztre, milyen rizikós kérdés várható. Egyberuha-magassarkúban vártam, az asztalhoz ültettem és lehetetlen kérdéseket tettem fel neki. Hát így játszunk mi...

És most látott először szoknyában.

És feltették a kérdést, van-e párkapcsolata és azt válaszolta, van barátnője három éve. Ez lennék én. Nekem már az is fura volt, amikor előttem törölte magát a tinderről (nem, nem én kértem, eszembe sem jutott). Onnan ismerem, nekem sincs fent az app, de nem töröltem magamat, mindenesetre jólesett mindkettő.

---

Nem értem a fiatalok nevelését (bocs az általánosításért és nem ítélkezni szeretnék, csak nem értem). Pedig szeretem a fiatalokat, szeretném megfejteni őket, a nevelésük ritka szokatlan nekem.

Az, hogy nem ismeri a zöldre van a rácsos kapu vagy a még azt mondják nem illik a tánc a magyarnak dalokat (és népdalokat, műdalokat sem), hogy értelmes „magyarságoktatás” nincs az iskolákban és otthon, ellenben az elferdített tényekkel teli magyarkodásról hallanak (olyanoktól, akik maguk sem ismernének fel egy hímzést, népviseletet vagy tájegység zenéjét, történelmi emléket), még esetleg, de hogy társadalmi felelősséget nem igazán éreznek, az nagyon durva.

Az ismeretségi körben a srácoknak eszükbe sem jut, hogy nem mindenki gazdag családba született egészséges fehér férfi. Sem oltatni nem akar több fiatal ismerősöm, eljárnak sportolni, hisz nekik nem olyan veszélyes a covid, sem jótékonykodás, vagy tömegközlekedés mint opció... Ahogy Bé rávilágított: mit is várok, hisz magukról sem gondoskodnak, de tényleg, egy lefolyótisztítót nem tudnak hívni, szvsz Kócos mosóport sem választott még magától. De tüdőszűrésre sem megy soha, kezet akkor fertőtlenít a kertészet, benzinkút után, ha csesztetem. Lakás tervben sincs, sem spórolás, sem hitel szinten, majd a szülők megoldják.

És Kócos egy figyelmes, környezetét jól lereagáló, átlagnál jóval normálisabb fiatal, maga a jelenség döbbent meg. Amikor 15 éve azt mondták, hamar váltsak pályát, mert jönnek a fiatalok, kitartóbbak, szorgalmasak és kitúrnak, akkor kicsit megijedtem. A cégünk hasonló poziba azóta csak 35-40 felettieket vesz fel, megjegyzem...

Talpraesettek az önérdekérvényesítésben (én végtelenül béna vagyok benne!), lásd még Judós3-t, aki csak eléri mindig, hogy a környezete ugráljon neki! Addig kerülgettem három évig a cuccait, meg irogattam, hogy jöjjön értük, hogy végül ráírtam, beteszem egy taxiba és átküldöm saját pénzen. Cukin (abban nagyon profi) megválaszolta, hogy köszöni szépen, a cím a régi, küldhetem. Mintha ez az én dolgom/pénzem volna.

Nem állítom, hogy az én poroszos nevelésem normális volt, de ez a helikopterszülőség a környezetemben, az élhetetlen mamahotelos huszonöt-harmincasok ismerősi körben totál érhetetlenek nekem.

De lehet, hogy ők csinálják jól. Végülis megoldódnak a dolgaik így is...