Tobber életblogja

Az a helyzet, hogy a jó trendeket érdemes meglovagolni. Nekem nyilván nem a szálas-púderes vastag szemöldöktetkót, mert az van saját kiszeltündés. (Bebebe.)

Mostanában divat állatot örökbefogadni: totál megérte, egyik legjobb döntés volt az életemben. Sosem gondoltam, hogy ennyit lehet röhögni egy magabiztosan kajla macskán. Meg hogy mennyi emberhez lehet kapcsolódni vele, a héten a tréningen átsétált néhány a képernyő előtt, beszélgetést indítva. És valóban terápiás állat, jobb a kedvem csak ha ránézek is. Vagy 23 óra világbéke szunyókálás, vagy egy óra elmebeteg rohangálás, fogócska és váratlan helyekről kirongyolás, felugrás, szekrénytető-kád-kanapé-exatlon, harcos játék egy gumiegérrel, de leginkább velem. Elmagyarázza, mit akar, nagyjából már megértem. Ha nem, akkor jobban artikulálva kiabálja és látszik rajta, mit gondol a szolgájáról. Ez egy négy kilós ragadozótól irtó cuki, megemelem, kipakolom a mosdókagylóból, fertőtlenítek és megyek tovább.

Aztán trend a minimalista-kacatmentes élet: mondjuk ebben erős nem vagyok, de látványosan fejlődtem az elmúlt két évben. Oké, még van mit, főleg a hobbim terén, sokféle felesleges, de gyönyörű alapanyagom van, szerencsére maroknyiak, a teljes készletem elfér egyetlen fiókban. Mázli, hogy nem szekrényeket gyűjtök.

Gyerekkorom után újra divat a szobanövény és balkonládák. Hát erről a végtelenségig lehet beszélgetni, meg új növényeket vadászni. Mondjuk kicsikoromtól mindig vannak növényeim, szeretem a hagyományos chlorophytum-vitorlavirág-pálma-karácsonyi kaktusz könnyen tarthatókat, de most beszereztem pár kihívásosabb fajtát, aztán lassan jön a terasz is.

Organikus ételek: itt a környéken egy salátázó nagyon finoman főz is. Nem biztos, hogy diétás, de az egészséges étel illúziója megmarad. A pénz a SzÉP-kártyámon garantáltan nem.

Két hete átigazolt a projektigazgatóm a felvásárolt céghez. Felhív, hogy nagyon szeretné megköszönni a támogatásomat, az együttműködő hozzáállásomat, nagyon nagy segítség voltam neki az elmúlt másfél évben és hálás érte. Amint vége a pandémiának, ebédeljünk együtt. Felajánlottam, hogy ha az anyacégtől szükséges bármi, azonnal szóljon és intézem továbbra is.

---

Az utódával eddig is együtt dolgoztam, videokonferencián mutogatom, hogy melyik rendszerünkben mit hol talál. A végén kifakad: nagyon örül, hogy a projektigazgató nem vitt engem magával, iszonyú sokat segítek neki.

Ami szuper, meg örülök, meg jófej nő. De izé, volt szó róla, hogy vinne? Szerintem ez senkinek nem jutott eszébe, alapból egy másik igazgató embere vagyok.

 ---

…akinek elkészítettem a prezentációját az Éves Nagy Fontos Eseményre, bekértem az embereitől minden adatot és rittyentettem egy elég színes-szagos prezit. Átküldtem a főnökömnek: változtatás nélkül jóváhagyta.

---

A Nagy Esemény is lezajlott tegnap, sokat dolgoztunk rá, most utánkövetem a szavazásokat, minden flottul megy, hatalmas megkönnyebbülést jelent! Megérte a túlórázást.

---

Közben ma már négyalkalmas tréningen ülök, személyiségtípusok, blabla, én nettó gondolkodó (=tények alapján döntő, de maximalista és túlkontrolláló) típusnak hiszem magamat, meg ez jött ki a korábban kitöltött önbevallós tesztem alapján is, de a kollégáim szerint lázadó a személyiségem, ami konkrétan megdöbbent. Oké, a humorral oldani a feszkót, meg életélvezet, meg a könnyű másokra kapcsolódás valóban igaz, úgy látszik, bent ebből mutatok többet…

---

Ismét örültem az ingyen parkolásnak, múlt héten, most is szinte a iroda mellett leraktam a kocsit. Utálok két kocsi közé járdával párhuzamosan jobbra betolatni, főleg, hogy a nyakamban várt egy SUV, de két mozdulattal beraktam a kocsit, hiába, végre nem sedanom van.

---

Ha megkérdezi a főnököm, hogy várjuk-e már a visszatérést, mit lehet válaszolni véleménytől függetlenül? Mondjuk én várom, a közlekedést nem, meg az ajtócsapkodást, a horoszkópos kolleginákat és a nem itthoni tamponcserét. Meg visszaveszek a minden este menni kell programokból, itt nem szabad elengedni a gyeplőt.