Tobber életblogja

Hello, Bezzeg, örülök, hogy olvasol. :D

---

Amikor öt(!) perce arról szól a skype (ami lefoglalja 30 ember idejét), hogy ki mikor legyen jegyzőkönyvvezető, milyen színnel jelöljük, ha helyettesítse aznap valaki, és hogy legyen-e december(!) 30-ára is kijelölve valaki.

Most hallgatjuk, ahogyan gépeli.

---

Anyukám volt A Pál Ferin és lelkendezve beszél róla. Én is voltam már A Pál Ferin, szeretem, annyira józan.

---

Hétfőn felmentem TCsV-hez csacsogni, végre itthon van, ránkér, ezer éve nem beszéltünk egy jóízűt.

---

Aztán találkoztunk a másik két pasival és remekül szórakoztunk és volt sikerélményünk, és még a mojito is féláron volt. Elfelejtettem szólni, hogy csak fele cukorsziruppal kérem, úgyhogy kicsit felfordultam a vércukrommal, de végigröhögtük az egészet, szórakoztató este volt.

---

Aztán tegnap elkezdődött a másik nyelvtanfolyam. Fáradt voltam munka után, és sosem jártam ebben a suliban, és vissza sem köszöntek az ottdolgozók, és megkérdezték a nevemet és az orrom alá dugtak egy papírt, hogy írjam alá. Megkérdeztem, hogy mit is, döbbenten néztek vissza. Hát a szerződés. Nem akarok kukacosnak tűnni, de én bizony átolvastam, és kértem egy példányt is magamnak. Mégis paranoid vagyok, de nem volt bizalomgerjesztő a hangnem.

Aztán otthagytak és úgy kérdeztem utánuk, hogy most hová is kell menjek, kelletlenül rámutattak egy ajtóra. Hát, irtó tahók nem ez lesz a kedvenc helyem. Megszoktam a fix sulim kedvességét, előzékenységét, profizmusát…

(Pedig becsszó barátságos ember vagyok.)

Aztán két kedves nő ült mellém és jókat beszélgettünk spanyolul és élveztem és a tanár mexikói, az egyetlen spanyolulbeszélő nép, akit értek.

A tanfolyam nem az én szintem, de legalább megerősíti az alapokat, főleg szituációs-beszélgetős feladatok lesznek.

Aztán nem bírtuk abbahagyni a csacsogást a két nővel és megvártuk, míg mind elintézzük a mosdót (mert 40 fölött kalandkereső nő sem indul el p.silés nélkül, ugye), és lesétáltunk a szépséges utcákon csivitelve. (Ja, könnyen barátkozom.)

És persze kicsi a világ, az egyik nő a beszállítónknál dolgozik és van ezer közös ismerősünk, és meghívtak egy pénteki programra és padlót fogtak, hogy melyik suliba járok egyébként, merthogy az irtó kemény hírű és nagy a lemorzsolódás (az).

Szóval ezért nem hiszek az első benyomásokban… :)

---

Ma különösen jó hangulatú volt a céges ebédelés, szeretem az ilyet. Nem hiányzik a fröcsögő hölgyemény...

Még lesz ma bent 10 perc jógázásunk, aztán cserébe segítek a spanyolleckében a lánynak munka után, és este végre szabad vagyok. Ergo hajmosás, géllakk (lenőtt már, de csillogva tart), mosógép be, ki, cica, akit sajna nem tudok lefilmezni, mennyit driftel nekifutásból a kőrisparkettán, de irtó vicces, saját leckék.

---

Egyik exvezetőnkkel tartom a kapcsolatot és célzott rá, hogy szívesen dolgozna velem a konkurenciánál.

Hát, az sok utazással járna (ergo a magánéletemből menne el a vezetéssel), szóval ő is tudja, hogy nem, de biztató, hogy jó munkásként gondolnak rám a túlparton.

---

(És szombaton lesz bicajos felvonulás, és gyalogosként egyébként sem bírjuk őket nagyon, mert a járdán rendszerint el kell ugrálni előlük, illetve nekikpiros lámpánál simán belehajtanak a zebrán áthaladókba, arról ne is beszéljünk, hogy a kreszt nem ismerik, főleg a kanyarodó jármű kontra gyalogososat, de a felvonulással most a bkv-zókkal és autósokkal IS kicsesznek, akinek arra lenne dolga. Remélem, a suliból még haza tudok jutni valahogyan. Annyi hülyeség van a belváros közepén, nem lehetne kitenni a felvonulásokat-versenyeket-vágtákat a külvárosokba?)

Btw: két hete épp jövök a nyelviskolából egy napos szombati délután, amikor keresztbebicajozik Gé előttem. Hát, nem kicsi a világ? :O

Ja, és akkor beállt háttal, hasonfekve nekiálltam továbbvarrni, amit készítenék, és kiderült, hogy a legelső sort elszámoltam, ezért az egészet fel kellett bontanom. Aztán nem jött ki hattal oszthatóan adott területre, és vagy tízszer összebogoztam a cérnát, amit legendásan imádok kicsomózni és a többiek is engem kérnek rá, de most csak dühített, és akkor egy óra szöszmötölés után ugyanott tartottam, ahol elkezdtem.

És már nem is tetszik, pedig a fejemben irtó ütős darab.

Na jó, munka után felugrom TCsV-hez, együtt megyünk át kvízre.

Itt a tavasz. Rühellem.

Már most totál kint van az allergiám, a szemembe mintha percenként homokot szórnának, szétvakarom, nem kapok levegőt, sminkelni sem tudtam. Kezdődik.

Ritka szép telünk volt, hiányozni fog.

Egyébként is szétestem kicsit és húzós, programokkal teli hét lesz.

Pénteken rendet raktam, tanultam, epiláltam. Szombat hajnalban felkeltem, smink, frizura, táska bepakol, palack vízzel megtölt, kabát, sál fel, majd úgy döntöttem, hogy leszakad a hátam és nem akarok mééég többet ülni, hát levetkőztem, úgyis jön Bé a szüleivel, lehet, hogy maradni sem tudnék végig.

Úgyhogy várakozás közben mivel Bé szülei a NÉBIH főellenőrei, agyonfertőtlenítettem a legkisebb zugot is, nagyon szépen csillog a lakás. :)

Anyu is felugrott, levitettem vele a szemetet.

Aztán végül közbejött valami Bééknél, de jött Kócos és valahogy nem tudok nagyon lelkes lenni. Fogalmam sincsen, miért. Pedig imádom, meg irtó cuki, meg olyan lábakat akarok, mint neki van. (Ezért mondjuk a hétvégén egyszer(!) kardióztam, hmmm.)

Aztán vasárnap délután találkoztunk volna a cimbikkel, de miután egyikőjük kijelentette, hogy négy napja fekszik a láztól, meg nem tud nyelni valami betegségtől, DE ne aggódjunk, ő így is odajön, hát én lemondtam. Tényleg nem fér bele a napirendembe, hogy kidőljek... Bánom, de jó döntés volt.

Aztán írt egyik barátnőnk, hogy megint elvetélt, és erre nem is tudok támogatót írni. :(

Nem volt a legjobb a hétvégém...

A héten elugrunk Nagyikához, meg lesz színház, társasozás, kvíz, elindul az új nyelvtanfolyam is, megy tovább a régi, plusz tanulni rá, talán egy tánc, plusz Kócos és pms-em van az allergiám mellé. Háááát, gatyát felköt.

(És akkor még a pandémiás helyzet miatt minden nap haza kéne cipelnünk a gépeinket. Hát, én nem fogom. Nem bírok cipekedni, táska nélkül járok, napi két órát tömegközlekedem és gyalogolok, három este nem is direktben megyek haza a cégtől, és ha megbetegszem, nem akarok dolgozni a karanténban.)