Amikor azt vallja egy ismerős nő, hogy évek óta nem volt józanul orgazmusa. És ugye nem illik azt mondani, hogy hagyja ott a pasit, talál figyelmesebbet, tehetségesebbet, jobbat.
Oké, elismerem, ritka a tehetséges, de van, vagy alakítható legalább...
Amikor azért válik egy ismerős nő kisgyerekekkel, mert semmi újítást nem fogad be a férje, ő meg nem akar béna testiséggel élni tovább, akkor jön a késői hidegzuhany, talán figyelni kellett volna a kívánságaira.
Amikor elváló kolléganő hárpiából tündéri nőci lesz, évek alatt kivirágzott már nem né-ként.
Valami nem stimmel a férfiak, és eséllyel a nők szexualitása körül, és úgy tűnik, nem merjük bátran megfogalmazni a vágyainkat. Egyetlen ember sem köteles bennmaradni egy kapcsolatban, ha xar neki a keksz minősége, mennyisége. Már amelyik még csinálja... Meggyőződésem, hogy boldogabb lenne a világ, ha mindenkinek stimmelnének a dolgai az ágyban fürdőben, öltözőben, gruppenpartin.
És mindez a szivárványos zászlót meggyalázó lúzerekről ugrott be. Meg a kócosos hétvégéről.
Főztünk, koktéloztunk, sütöttünk két tortát az ünnepelteknek, játszottunk a cimbikkel, tökigáztunk, a mai strand meg elmaradt a hideg miatt, ágyban sorozatoztunk két izélés közt, segített pakolni, hozott egy ventillátort (a Maugli-macska legnagyobb döbbenetére), mert pénteken leszedték a kültéri klímaegységet, DE a burkolók mégsem jönnek hétfőn, csak 24-én, a pixába. Undorító, ahogyan az építőmunkások sz.patják az embereket, mi meg kiszolgáltatva kínmosolygunk.
A héten elbúcsúztunk a tanfolyamtól. Voltam másik terhelésesen. Kihisztiztem, hogy álljon mindenfélét a magánbiztosításom. 20 (húsz!!) forintot kellett nekem fizetnem. Gálánsak. Beugrottam egy gyors gyökértömésre a fogorvosomhoz. Átugrottam ex-beteg kolleginához. Vitatkoztunk a kertészeinkkel és szomszédainkkal, a legnagyobb bajunk az életben néhány boróka meg berkenye legyen!
Próbálgatom az olaplexeket, nem vagyok elájulva, háromhetente hajfestésre kéne valami értékesebb vegyület, lehet, én vártam túl nagy csodát, vagy idő kell a regenerációhoz...
Tesztelgetem a bőrömön az új krémjeimet, kettőre totál pattanásos lesz a fejem, a többitől meg szebb. Apám a kilencvenes években is a nettó hatóanyagokat hozta haza biokémikusként a tini bőrömre, azóta is kóklereknek tartom a kozmetikusokat, a növényi alapanyagú parasztvakítás krémeket, szappanokat, a szagosított-széttartósított xarokat. Az esetek nagyrészében inkább nem is használtam krémet, szebb maradtam, mintha a kb. mindenre érzékeny pocsék bőröm begyulladt volna. Annyit tudtam, hogy belülről kell táplálni, meg hogy a radírozástól csak sérül a hám és mélyen bekerülnek a baktériumok, gombák, főleg nem higiénikus környezetben, hozzáérve, kutyanyalogatva, ritka párnacserekor, ááá. A szappant dettó nem bírtam szerencsére, milyen jó pocsék bőrrel élni!
(A bőrgyógyász számláimat inkább hagyjuk.)
Most van ceradmidos lemosóm, tejsavas hámlasztóm, aminósavaim, hialuronsav, koffein, nyomelemek, vitaminok (amiknek most retinolnak, niacinamidnak hívnak, a vitamin szó már nem divat??), csak a szükséges alapok. Még Bé hívta fel a figyelmemet tavaly egy eső miatti áruházbamenekülés közben Koppenhágában, hogy már nem csak a gyógyszergyárból lehet a szimpla alapanyagokhoz hozzájutni, hanem árulják. Azóta látom okosszépség okításait: mintha tudós apámat hallanám vissza, nekem ettől hiteles.
Jövő héten irány az endós minden lelettel, amit eltökítettek a laborban és a call center elérhetetlen (= percekig tartó gdpr duma után szétkapcsol egyszerűen), de megtalálták, kihisztiztem, hogy újraküldjék, én nem bírom újracsinálni hányás nélkül a terheléseseket! Nincs meglepetés, a terheléses prolaktin a maximum tízszerese, inzulin dettó sok, harsogják a cikkek, hogy ilyen értékekkel esélytelen nem hízni, az enerváltság garantált. Gyógyszereket meg nem szívesen örökre, na majd meglátjuk a szerdát.
Amikorra Kócos elhívott fancy barátai fancy bárjába valami trendi vacsoraestre. Én tolhatom az aminósavakat a fejemre, de Kócos 18-nak néz ki, a nagymamájának fogok látszani! Ő hívott, legyen az ő baja. (Nincs egy rongyom, bár hétfőn jön egy ruha a netről.)
Remélem, végre lesz jövő héten strand, meg festményfestés, meg ezerrel pakolunk a teraszról, bár nincsen hová.
Utána héten burkolók, én meg utazom a csajokkal, addig minimum négy művet kéne összedobnom, de semmi kedvem alkotni. Új technikákat tanulnék, ami vagy angolul van leírva/yt-n magyarázva, vagy rosszabb esetben olaszul, mondjuk a számokat úgyis megértem, meg látom is nagyjából, mit babrálnak. Így esett, hogy nem akartam háttérnek angolra angol vagy spanyol sorozatot nézni, vagy olyan filmet, ami kevésbé dumás és a képi világ számít, mert ugye nem igazán figyelek oda. A filmeket utálom, a magyarokat méginkább, szóval éreztem, ennél jobb alkalmam nem adódik felzárkózni a magyar filmekből, Rókatündér, Kölcsönlakás, Pappa pia. Megtanultam a technikákat közben, de hogy ezek mennyire bugyuta, semmitmondó pénzszórások, azon jobban meglepődtem, mint vártam. Ismét jöhet pár évtized, amikor nem akarok filmet látni. :D (Jó, esetleg valami nagyoneurópai művészfilmet.)
A Netflixet/HBO Go-t a legjobb találmányok közt gondolom, ha nagyon tudok figyelni, a Vis a vis-t mazsolázgatom spanyolul, ha nem, akkor Black mirrort, Better things-t és Love, death and robots-t angolul, egyébként meg talán újranézem a magyar Terápiát, ott igazán nem kell a képernyőre nézni közben és hangulatos.
Jut eszembe. Nem tudom, mi és hogyan lesz a blog.hu-val, én hiszek a folytatásában, de a freeblogban is hittem, aztán mennyire szívtunk. Addig is aki szeretné, írja fel a tob nlc-s jahús emailcímemet, ha úgy alakul, ott elérhettek, hol folytatom.
