Tobber életblogja

A szokásos augusztusi kérdésünk: hogyan futott el a nyár ilyen gyorsan?

- Szombatra lefoglaltam a kedvenc tókörnyéki éttermünkben a kilátásos asztalt a teraszon (vagy 50-60 hívás után elértem őket). Utána irány a strand Kócossal! Már nálam tartja a fürdőnadrágját.

- Aztán Bét hiába győzködtem, hogy ő az új Rembrandt, szóval elhívtam festeni a cicám megmentője lányt. Festettem már csoportosan előrerajzolt valamit, nem nagy kihívás és jópofa, meg festettem már a lánnyal is, csak akvarellt, biztos szórakoztató lesz.

- Aztán jövő héten társasozunk nálam a cimbikkel, Kócos nagyobb, macskám kisebb örömére. Legalább extra kitakarítok végre előtte, utána is.

- Nyúznak valami tánccal, de azt nem látom biztonságosnak.

- Aztán valamikor jönnek a burkolók felverni a teljes teraszt, meg szigetelni, kövezni, macska hálója le lesz szerelve, macska szerintem para lesz az egésztől. Meg a légkondit is szétszedik, attól para lesz a hőség, ajaj!

- Aztán elmegyünk a kreatív csajokkal a lefoglalt panzióba négy napra a medencében ökörk... őőő alkotni.

- Aztán lefoglaltam egy elegáns villában a deluxesuperplusextracsilivili szobát a Balaton egy csendes(ebb) csücskében, Kócossal kikapcsolódunk egy kicsit. Pár éve jártunk a környéken, de a szimpatikus hotel dupla annyiba került volna és tök fölöslegesen fizetnénk a wellness részéért, mert végig izélünk a vérnyomásom nem bírja a szaunákat, gőzt, medence meg itt is van.

- Ma Anyut elviszem az új cukrászdába ünnepelni, ami félúton van köztünk, legalább sétálok egy nagyot.

Ránkfér, tegnap nagy ijedtséget okozott Kedvenc Nagynéni, aki annyira rosszul volt egy ideje, hogy mentő vitte kórházba. Pont az ő szülinapján, fel sem tudtam hívni. Már jobban van, aggódunk érte.

Meg KELL tölteni a maradék nyarat élményekkel, kicsit félek az ősz-tél komorságától, meg a pandémiától, ugye...

Oké, imádom az ősz-telet, de nem otthon begubózva, legyünk már túl ezen a fránya víruson!!!

Gyakorlatilag mindenki a Balatonról irogat nekem.

Szüleim a baráti társaságukkal felpattantak a vonatra és leugrottak a Balatonra egy haverjuk vízparti telkére. Végre kimozdultak!

Küldözgetik a fotókat. Nem hazudtolták meg önmagukat, hosszú ujjú világos ingek, nőkön gyöngysor és csini blúzok.

Ahogyan a szüleim élvezik a Balatont.

(Én egy Birkenstock-utánzat Tamarisban és maxiruhában képzelem a hétvégi strandolást.)

Amikor a plázában van a terheléses labor és két órát kell várni két tábla csokinyi cukorral a véredben úgy, hogy alapból 2-3 üres kávéval vagy el tizenegyig, ezért totál hányingered van és kánikulában kávéval sincs vérnyomásod, a maszktól még mély levegőt sem lehet venni, na úgy elég idegesítő, ha a szomszéd bolt riasztója non-stop vijjog, a mini váróban két 3 év körüli ordítja megállíthatatlanul, hogy jólvannakjólvannakjólvannak. :D

Hétvége remek, és tegnap este végre befejeztem két ékszert, az egyik kapocsra várt, a másik meg egy szimpla összerakásra, csak mivel egyetlen fotóról próbáltam levenni a formát-mintát, ezért agyaltam napokig a technikán.

A rendelőben hasít a wifi, dolgozni is tudok.

Asszem, még sosem drámáztam akadtam ki Kócosnak, merthát nem is érdemelné meg, de most keksz közben leállítottam, többször sem azt csinálta, amit kértem, ellenben azt csinálta, amit kértem, hogy ne, ez meg nálam nagyon, de nagyon nem fér bele a kekszbe. Nem is értem, honnan jött ez neki két év konszenzusos szuperség után. 27 lesz a hónapban, lehet, tényleg a korral jár?

Egyénként idilli cukik voltunk, ne kezdjen el rossz irányba változni. Az egyetlen normális reakció a nő jogos felháborodására, hogy hosszan ölel és még jobban körbeugrál, megvolt. De ezt a hozzáállást csírájában elfojtom.

Jó lennék börtönőrnek? :D