Én nem tudom, a mozgásszegényebb életmód-e az oka, de tegnapelőtt hajnali 2:30-ig a mosdóban ültem és nem bírtam elaludni a hasgörcsöktől, ma "csak" fél kettőig, nehezen viselem.
Szédülök, ver a víz, fájok kb. mindenhol, nincs vér a lábaimban. Mondanám, hogy új, meg korral jár, de ugyanilyen volt a menzesz tiniként, hányósan vagy épp ájulósan.
A fiúvécé volt közel a gimiben, lányként én jártam rohangáltam oda a legtöbbet.
---
Na, mégsem nyitunk annyira vehemensen, egyelőre nem elvárás a bejárás. Központilag.
A főnököm meg nem szólt, hogy kellenék, ráírtam, mit is akar, majdcsak értesít.
Van, akiket kértek, hogy csak sos esetben menjenek be, van, akinek be is osztották, melyik napokon kell napi 8 órában ott tartózkodni. (Teszem hozzá, olyan cégnél, ahol negyed évig flottul letoltunk mindent online, most is kötelező skype-on megbeszélni és működik a cég.)
---
Én gyűjtöm be a cégnél az extra prémiumos kollégák listáját, akik valami plusz vállalásért pénzjutalmat kapnak. Most például az a lány is rajta van a listán a példás feladatbevállalásokért, aki mellesleg lepasszolt idén két fontos feladatot, ami rám testálódott foreverre. Mert azokat nem bírta. Jah, így könnyű. Jólesett, mit ne mondjak.
Nem, én nem szoktam ezekért plusz pénzt kapni, láttam már hasonlót máskor is.
---
Ellenben arra büszke vagyok annak örülök, hogy én kapom, mert azt jelenti, hogy 1. megbíznak bennem, hogy nem vagyok hótbéna megoldom tökéletesen, 2. terveznek velem. Mert ez ugye manapság kérdés mindenkiben.
---
És Bé is remek ajándékot talált ki nekem.
---
Összesítek: fáj, meg nehéz, de okés.
