Aztán pénteken a totális benti káosz után jött a hét fénypontja: babáztunk a Papírkutyákkal, igazi világbéke érzés.
Receptre kéne felírni.
Aztán átrohantam a városon, beestem a rendkívüli lakógyűlésre, ahová nem jött el a két korrupt öreg nem bizonyítottan korrupt xarkeverő.
Szóval jó hangulatban csacsogva, új és lelkes képviselővel bevállaltunk mindenféle feladatot, örömmel, szívesen. Feltártunk pár előző visszaélést, meghallgattuk, milyen gusztustalanul viselkedik az előző képviselő, jó nagy kakit hagyva maga után, kiderült, hogy a fontoskodó és mindent elrontó/eltörő néha nagy károkat okozó nárcisztikus bácsi fizetést akar a senki nem kérte fontoskodásaiért (mondjuk szerette elhitetni magáról pl. hogy csak ő kotorja el a havat, pedig azt én is, más is csinálta), amit az új közös képviselő azonnal megvétózott, hogy ezek az ő dolgai csak azért, mert az előző tojt rá, a hó/ereszcsatorna takarítással meg meg kell bíznunk valakit, minek fizessünk erre évi bő százezret. Az ereszhez fel sem tudna mászni a bácsi, hmmm.
Soha még közös képviselő nem kérdezte meg tőlünk, hogy milyen hiányosságokat szeretnénk pótolni a házban. Ott álltunk meglepetten, gyorsan brainstormingolva. Eddig a két szociopata susmorgott csak az előző csaló nővel. Kellene rendes teremgarázs világítás, tűzoltókészülék, apróságok...
A teraszunk (a szomszéd lánnyal közös) megsüllyedt kicsit a sarokban (nem, nem ugráltunk rajta egy aerobic-csapattal és sosem áll meg a víz sehol, hogy látnánk), ott javítják házköltségen, a vízvetőket szintén, a burkolatjavítást kell nekünk magunknak. Ha nem zavar az eltérő járólap, akkor csak a sarokban, ha igen, akkor simán felülburkolják, elfér, becsületes áron belefér. Hatvanezer volt a tavaszi, gyanús körülmények közt és SOS elfogadott "ismerőstől csak nekünk" árajánlat négyzetmétere(!) (plusz a burkolatktg), ahol köteleztek is minket teljes felülburkolásra, sőt esetlegesen az állványozásra, kb. ötöde is sok lenne, pláne a saját pénzemen, nem a házén, szal várjuk az ajánlatokat.
Engem nem zavar az eltérő burkolat sem, majd oda teszem a virágokat, vagy a szőnyeget, kanapét...
Na ÍGY néz ki egy korrekt társasházi eljárás. Mind meg akarjuk oldani a gondokat, bevállalunk közepes költségeket fugajavításra pl, de hogy rajtunk gazdagodjon meg a haver vállalkozó, hogy a profitból visszaszivárogtasson, hogy akár mi állványoztassunk a harmadikig, álljunk minden szerkezeti-homlokzati hibát sokmillióért öten, az abszurd volt.
Ja, még mindig nem láttunk bizonyítékot, hogy ázna bárki, egyik kotnyeles cukibácsi bekéredzkedett az ominózus lakásba most, hogy állandóan ömlik a monszuneső, de nem volt semmi nyoma vizesedésnek.
Áááá, legközelebb családi házat veszek.
Aztán szombaton felköszöntöttem a macskát, aki egy éve költözött hozzám, és az egyik legszórakoztatóbb dolog évek óta az életemben. Egy évet adtam neki, hogy belejöjjek a macskázásba, és hogy unja-e magát egyedül, mert akkor jöhetne a cimbi (az anyjára gondoltam), de nem unja magát.
Aztán bruncholtunk Bével, meg elintézte az ikeát, meg felvásároltuk a kertészeteket, aztán hazadobtam, aztán jött Kócos.
Aki irtó cuki, meg hoz málnát a kertjükből, meg a macska bele van pistulva, mégis... valahogyan nem az igazi a dolog. Pedig imádom, aranyos kispasika és isteni reggeliket süt mindig, és lop nekem meggyet az utcára lógó fáról és a számba adagolja... Na jó, mégsincs bajom vele. :D
Nem ecsetelném a harminc fokra melegedett lakás és a macskapisiszag összefüggését, igen, SOS vennem kellett új almot. Meg akkor már beszabadultam a kik-be, pepcoba, kellett a virágoknak ez-az, sparból mindenféle az útra, mert négy napig csak a félpanzió biztosított, valamit enni kell közben is (sós és édes kekszeket vettem, más nem marad meg a melegben, másra nincs is étvágyunk), szóval olyan 25 kg-mal cipekedtem felfelé. :D
Szerdán jön a klímás, ha minden igaz. Helyettesítek, úgyhogy Anyu megy felügyelni, meg aztán a cicát is négy napig.
Aztán megyek medencézni kreatívkodni a csajokkal négy napot, lemaradok egy nagycsaládi közös kajálásról, aztán jön a júliusi pihenős időszak. Asszem.
