Tobber életblogja

Anyuék szomszédja eladja a társasházi lakását. 70 nm+garázs, kertváros (a közelemben), 41 millió forintért. Elképesztő árak vannak, pedig ez Pest, külváros, az ő környéküknek elég pocsék a közlekedése...

Nem apád okozta a telek közelében a balesetet a sztrádán.

Hat éve egy moldvai táncházban roppantottam meg annyira a térdemet, hogy végül három műtét lett belőle. Meg a félreterhelés-gyógytornák miatt kizáródott a gerincsérvem, bénítva a lábat, naszóval akkor kezdődött több hosszú évnyi fájdalom, orvosvadászat, gyógyszerhegyek.

Már jobb, meg megszoktam, a visszamaradt görcsöket nehezebben viselem.

Hat év, de kihagytam volna az életemből! :/

Hasgörcsölgetve kucorgok a kanapé sarkában hasamon meleg párnával.

Judós3 a konyha felől érkezik lesápadva, kezében egy fehér dobozzal.

- Mi ez az Enterol? Ez a terhes vitamin, ugye? De ugye nem...?

Az az Elevit. Meg épp görcsölök, kicsit sűrűbben is, mint kéne. :D

Tényleg semmi bajom, csak valahogyan nem jó.

PMS tuti, de hogy a múltkori 17 napra 8 nap mensi után mikor jön meg, az meglepi.

Össze-vissza kajáltunk hétvégén, eltunyít és bosszant is. Mentem volna kondizni, de Judós3 kérte, hogy legyek vele este. Aztán nem mesélte, mi a baja, én sem meséltem még a céges dolgokról. Valahogy nem akarjuk rontani a hangulatot. Aztán kibukott belőle, hogy kiszedte a főnökéből: nincsen bejelentve. Mint ott senki sem. Nincsen TB-je. És hogy nem igazán akarnák, mert így is épp csak kitermeli a fizetését. Itt csípőből levezettem egy számítást neki, hogy amiket megfőz, mennyi haszonnal járnak, bőven kitermelik rezsistül, adóstul, fizukkal, bérleti díjjal, magyarul kell a tulaj bmw-jére... Úgyhogy megbeszéltük, itt nem marad. Sportol, bicajozik, másokat edz és ott is sérülhet, már fájt a foga egyik nap, nomeg egyébként sem korrekt, hogy nincs egyáltalán bejelentve a nagy magyar valóságban, ahol küzdenek, hogy alkalmazottat találjanak, mégsem becsülik, fizetik meg, vagy jelentik be. Fasza.

Ráhasaltunk az álláshirdetésekre megint. A t.köm kian.

És elhatároztam, hogy egészségesebbeket eszem, ezért a mai ebédem (még nagyon fáj a hasam főtt kajákhoz) sajt, szőlő, diákcsemege, és még pár hozzáadott mag. Örök hála Békának, tőle csórtam az ötletet, laktat, könnyű, finom, nem túl rostos.

Erre Nagyfőnök beállít két hatalmas, öklömnyi cukorszármazékkal dekorált fánkkal, hogy ezt nekünk hozta. :D

Mindegy, ma együtt kondizunk Judós3-mal, lemozgom. Egy részét. Ejj, de nincs kedvem az ő terméhez!

Ma van a teljesítményértékelésem, meg a kompetenciáimat is átgondoljuk, talán az utolsó a Nagyfőnökkel. Izgulok.

Naszóval. 11 éve egy nagymultinál dolgozom.

Az egyik igazgató asszisztenseként vettek fel, diplomás, angolul jól beszélő, gyakorlattal rendelkező embert kerestek. Én meg akkor jöttem a finnektől hasonló munkából. Már az elején sem csak asszisztensi feladatokat láttam el, nem is asszisztensi fizetésért, aztán az évek során sok-sok felelőségteljes feladat zuhant a nyakamba. Mellette naponta 20-30 perc elég volt a naptár kezeléséhez, néha 1-1 repjegyrendeléshez, ahhoz van is profi programunk, direktben tudom foglalni.

De a pozícióm megnevezése ugyanaz maradt.

A Nagyfőnök 11 éve a közvetlen főnököm. Ő vett fel. Mellette voltak néha párhuzamosan igazgatók a fejem fölött, de ő fixen.

Nos.

Ő elmegy a pozíciójából, átmegy a cégcsoportunk másik vállalatát vezetni november közepétől.

Most már publikus, beszélhetek róla. Tudom, ki lesz az utód. Az nem publikus. Senki nem beszél róla, mi lesz velem.

1. Nagyfőnök visz magával - nem sok esélyét látom, illetve ott van embere az elődjének, csak vidéken. De lehet, hogy ő is oda vidékre fog bejárni?

2. Maradok - látásból ismerem az újat, de nem tudom, Pestre költözik-e. Ha igen, akkor vajon asszisztens leszek, vagy maradhat a mostani feladatkör? Ha nem, akkor én nem kellek itt, hacsak ki nem találnak egy új pozit, ami felénk elég ritka.

3. Rotáción jártam egy igazgatóságon anno, oda átmennék, ott imádnak - ott van Nagyfőnök kedvence, vinné magával az új helyre, az új Nagyfőnök meg átvenné a vidéki egyedül maradtat. - Nekem jó, mert az anyacégnél 2 héttel több szabi van(!), meg egy csomó kedvezmény.

4. Megyek magamtól - ennek nem sok esélye van, max. lásd kettes pont, akkor viszont a kollektív szerint 4 havi bér jár nekem és abból húzhatok Spanyolországba.

Hogy mikor dől el? Én nem akarom sürgetni, a fentiek bármelyike megfelelő alternatíva. Új emberekhez tudok alkalmazkodni, új helyhez is, Judós3 az első, aki egy mediterrán városba velem tartana. Csak a bizonytalanaságot tűröm nehezen.

Pénteken kipihentük az előző estét. A lakás romokban, szép lassan rendet raktunk, mosogattunk.

Szombaton ő dolgozott négy órát, én műkörmöztem, majd bementem érte a belvárosba kocsival. A kerületemben keresgéltünk éttermet, sikertenül, de legalább kocsikáztunk. Rácsörgök Anyura, ajánljon egyet: öt perc múlva kész a csirke, menjünk át, együnk vele! Oké, ebéd pipa.

Utána cukrászdáztunk nyugiban, amíg be nem jött egy kisgyerekes pár, a gyerek végig visította, hogy nem akar cukrászdában lenni, amit sosem hallottam még gyerek szájából, pedig én sem szerettem a cukrászdákat.

Gyerekordításra nagyon nem vágytunk, húzás haza pihenni.

Vasárnap Judós3 kitakarította a lakást, beüzemelte az új robotporszívót. Ráültette a plüssmackómat és utaztatta rajta. :D Levideózta, úgy néz ki, mintha a maci vezetné. :D

Ágyat húzattam vele több hét balhé után, betakargatta az összes plüsst gondosan.

Addig én a jól megérdemelt villásreggelimet fogyasztottam el Bével egy fenszi helyen, amit a neten találtunk és Bé tőszomszédságában van. Kiszámoltam, bkv-val 45 perc a belváros plusz kocsival nem lehet bent parkolni, így viszont Bének sem kell utazgatnia és húsz perc autóútra lakik tőlem a vasárnap reggeli alacsony forgalomban.

Buggyantott tojás, saját készítésű sós muffin, bébispenót, bacon, paradicsom, frissen facsart narancs és specialty kávé. Én még ráhúztam egy amerikai palacsintát fagyival, mert Judós3 családjához készültünk ebédre és őőő nehezen eszem meg azokat az ételeket, amiket nem én választok ki magamnak, fel akartam tankolni. Minden morzsa nagyon finomra sikerült, megyünk máskor is.

Nagyban csacsogunk, épp befejezem a mondatot, hogy végső esetben irány Malaga, amikor elmegy a pincér mellettünk és felkapja a fejét, Malaga jó hely! Majd hogy ő nem akar zavarni (nem zavart), de ott élt évekig és elmesélte, hogyan került oda, hogyan talált munkát, hogyan érezte magát, nyaggattam gyakorlati kérdésekkel, majd kiderült, hogy ő a hely egyik tulaja. :D Tippekkel, infókkal teli jöttünk el. Nnicsenek véletlenek?
Adtunk bőven visszajelzést a kávézóról, bárcsak sok ilyen hely lenne a városban!

Ha Pesten kerestek villásreggeliző helyeket, hadd ajánljam a www.breakslow.hu oldalt, ahol kerületre lebontva kereshettek a sok-sok lehetőség közül!

Beugrottunk a város legjobb cukrászdájába, de vagy 60-70-en voltak, nem volt idegem a tömeghez a finom pogácsájuk ellenére, hármas metró áldozat vagyok...

Hazaértem, felkaptam Judós3-t, mentünk a családi ebédjükre, amire már cukin engem is hívnak, meg elfogadnak, meg a nővére 2 év múlvai esküvője kapcsán engem kérdezett a menüről, bár én ugye finnyás evő vagyok és két év múlva hol leszek már... :D Maradtunk három órát, játszottunk a kutyákkal, cicával, sztoriztunk, majd eldobtam a terembe a fiút, hogy edzést tartson Műegyetemistának, aki csak miatta feljár 70 km-ről vonattal. Mennyire elszánt már!

Aztán Judós3-ért mentem, sütöttem egy kicsit, pihentünk...

A hétvégén sokat kajáltunk ingyen és sokat vezethettem, pipa.

Még mindig azt érzem, hogy nem vagyok fontos ebben a kapcsolatban, pedig semmi konkrétat nem tudok kiemelni, simogatós, bújós, csacsogós fiú sok-sok kedvességgel. És gyönyörű. De valahogy mégsem vagyok teljesen elégedett. És felszedtem mind a tíz leadott kilót és stresszeszem és nem akarok zsír-fehérliszt nélkül élni és kerülöm az edzőmet és az edzéseket, mert így is folyamat görcsöl a jobb lábam, és tegnap a fél nap fejfájás végére a torkom is megfájdult, de mára elmúlt, csoda, hogy a fiú két hét köhögős taknyosságát meg tudtam úszni, mindegy, biztosan csak pms.

Meg a munkahelyi változások.