Tobber életblogja

Szerintetek mennyi idő kell egy fiatal judósnak, mire felfedezi a szaltózás/dobások lehetőségét a nappaliban kiterített 3 nm-s matracban?

Ja, a szüleim elhalasztották a mátrai kirándulást, gyorsan visszapasszoltuk a Zeneakadémia bérletüket.

Nekem leszakad a hátam a sok üléstől, meg Mendelssohn ugye nem az én műfajom. Szépen fogalmazva. :)

Hazaérve be is ájultunk, alig zárás előtt rohantunk át a matracért, szüleimtől szülinapi ajándékomért.

Kiterítettük a nappaliban, hogy visszanyerje az alakját.

Naná, hogy azonnal összegabalyodtunk rajta.

Ami fiatalos.

Felkelni onnan?

Nem igazán.

Este hiába vártuk a nagynevű lakberáruház házhozszállítását, kifizetett cucc, megy is az elégedetlen levél nekik, ma elhozzuk szépen magunk. Fél nap elbszva, nem is hívnak és nem is hívhatóak, központ szerint várjunk plusz három órát, hátha, de nem értek oda. Anyut rendeltük vissza, mi csak két órát voltunk otthon.

Igen, az az áruház, amelyiket látom az ablakomból.

A koncertek fergetegesek voltak, még antiritmusérzék/antitánc Judós3 is végigtombolta, übercuki volt.

Cimbik is jó passzban, hát igazán ránkfért egy színvonalas bulizás.

A szabadtéri helyszín csodás, még a kis eső és hideg sem szegte kedvünket.

Jó volt. Csak irtó álmos vagyok.

Hétvégén szeretek lezseren öltözködni. No nem kapucnis meg edzőcipő, de világos blúz, kiskabát, blézer farmerrel, kényelmes vászoncipővel, vagy max. 4-5 cm sarkú félcipővel.

De.

A fehér magasszárú conversem már besárgult tizenév alatt.

A fehér alacsonyszárú conversem irtó kényelmetlen egy óra után.

A fehér alacsonyszárú conversenek látszó tamarisomban 7-8 órát álltam-járkáltam vasárnap, azóta leszakad a lábam bármiben.

A fehér alapon ezüstös-aranyos tamaris papucscipőm csak vasárnap óta nyom.

Tehát vagy meghízott a lábam, vagy hisztis vagyok.

Úgyhogy kénytelen leszek egy csinosabb utcai sportcipőt venni. Van nekem egy imádott adidasom, azzal megjártam már sokszáz kilométert, kategóriájához mérve csini, fekete, most körülnézek adidaséknál fehérügyben.

Húsz évesen még könnyekig tűrtem, ha fájt a cipőtől a lábam, simán néptáncoltam 6-7 cm-es sarkakon, de már nem érdekel, a vadidegen a metrón, vagy egyébként bárki mit gondol.

Ilyenekben járok hétvégén, este, a képeket az instáról szedtem: streetstyle_blog , best_outfits, the:newyork_style, street_style_paris, world_fashion_styles

Amikor az igazgatóm megkér, hogy rajzoljak egy térképet a labirintus emeletünkről, melyik asztaloknál nem dolgoznak.

Alaprajz előkutat, műszaki jelölések elhalványít, majd egy white board jelölővel, vonalzóval meghúztam vastagabbra az irodafalakat és a pink tűfilcemmel, amivel a spanyolfüzetemet írom (don’t ask!) beszínezgetem a kívánt asztalokat, majd visszaszkenneltem.

Igen. Csak Paint van a gépemen.

:D

Ezenkívül ma megszereltem a tűzőgépét (igen, van automata érzékelős a nyomtatón, mindegy).

Végignéztem az új kocsijához járó pen drive-ot, hogy van-e rajta lényeges információ, vagy csak reklámanyag.

Néha túlfizetett diákmunkásnak érzem magamat. :D :D

Mindjárt elutaltatok az embereknek pármillió forintot, csak hogy egyensúlyban érezzem a feladataimat.

Tegnap munka után/spanyol előtt csörög Judós3, hogy akkor ő hétre elmegy a cimbikkel dumálni. Okés, csak én nyolckor vele akartam végre kettesben izélni romantikázni.

És a közelemben találkoznak. Szóval tartsak velük. Szép cikk-cakkos elázott frizurával, magassarkú drapp cipőcskében jártam velük a várost, belógtunk cimbijükhöz a színháza művészbejáróján, majd ittunk. Szokás szerint hármasban maradtunk a kis kedvenc haverjával, még kajáltunk egyet, aztán a taxisofőrrel hűtöttük le Judós3-t, hogy nem volt ám olyan csoda a nyolcvanas években élni, étkezni, öltözni, hihetetlen naivak, mi (nem) volt a mi fiatalkorunkban…

Haza már nem hoztuk a kedvenc havert. ;)

Ma ismét kialvatlan vagyok ÉS este tízkor kezdődik Budán egy koncert, amire hetek óta megvan a jegyünk.

Holnap munka. Utána meg a sráccal étterem, utána Zeneakadémia.

Annyit kértem, hogy a hétvégét alvással-bújással-simogatással töltsük, legyen ez a szülinapi ajándékom.

Reggel elbicajozik mellettem a spanyolos Zé.

Aztán majdnem elüt a zebrán szintén biciklivel Gé, mire beérünk, meg is beszéljük a csütörtök estét.

Beesem az irodába, egy hét éves kislány színez az íróasztalomnál, kollégám édes kislánya, születésétől ismerem.

Úgyhogy vele játszom az asztal alatt, meg a magassarkúmban lófrál, kergetőzünk a labirintus folyosóinkon, rajzolunk és Nagyfőnök sem mer szólni, hogy dolgoznom kéne.

Közben hívogat Judós3, hogyan kell felmondania, a folyosón kergetőzve-futkosva magyarázok a mobilba, hisz meg akarnak támadni egy pompommal. :D

Aztán a srác fotókat küld át a szennyesről. Betenne egy fehér mosást, de pár dologról nem tudja eldönteni, hogy beleteheti-e.

Tegnap a kommunikáció jött át, hogy hogyan kell kezelni a legújabb botrányunk miatt a sajtót. Megvan a szitu? És az abszurditás benne?

Valahogy elröppen bent az idő, na.

Este munka, suli után szoliztunk, éttermeztünk Judós3-mal, sétáltunk a naplementében, már csak az alvás hiányzik. Mondtam már?

A facebook egyik leglátogatottabb focioldalán egyik kis tavalyi fiúkám volt a sztár, nagyon profi.

Írta is pénteken, hogy élete egyik fontos meccse lesz, hát sikerült.

Munka után annyira fáradt voltam, hogy mikor Judós3 elémjött a metróhoz, elpityeredtem. Nyúzott mindenfélével, én meg csak aludni akartam.

Babusgatott hazáig, annyira édes falat!

És otthon meglepett, kaptam tőle egy szív medálos swarovski nyakláncot. Annyira meghatott, ahogy a nyakamba akasztotta! Rég nem volt ilyen romantikus élményem.

Nem mintha nem hallanám non-stop, hogy mennyire szeret és ragaszkodik hozzám és élvezi, és tetszik neki, hogy ráhagyok felelős döntéseket, de nógatom, ha nem hozná meg.

Szombaton a közös takarítás után a srác elugrott egy állásinterjúra, mert egy fagyizóban szívesen dolgozna. Beugrósnak fel is vennék. Bevásároltam, lekoptattam egy irtó helyes harmincas faszit, aki pont abban a cba-ban nyomult rám, mint CBA anno, akivel kezdődött ez a fiatal fiúk nyomulnak időszakom évekkel ezelőtt.

Háromra átjöttek a cimbik, társasoztunk késő estig, aztán hajnalig én még soha nem-et játszottunk egy üveg whiskyvel Judós3-mal. Én még soha nem… Ha a másik igen, akkor innia kellett. Képzelhetitek.

Sokat ittam.

Állítólag eddigi legmélyebb beszélgetésünk volt.

Hajnali ¾ 1-kor hívott Judós3 kedvenc haverja, hogy akkor már csak másfél óra és jön hozzánk kártyázni, kicsit lehűtöttem, hogy inkább hazamenjen, ha ennyire részeg. :D

Vasárnap mostunk, finom reggelit kaptam, aztán előkutattam a nyári ruhás zsákomat, egy hatalmas fekete nejlonzsák tele van velük. Hogy a fenébe van ennyi ruhám, miután a 80%-át kiszanáltam tavaly? :O

Nacit kerestem, de beugrott, hogy Gén előző nap milyen jó kis csíkos trikóruha volt, olyan nekem is van, hát előszedtem. Fekete-fehér keresztbecsíkos, testhezsimuló, 2/3-os ujjú, hosszú jersey ruha. Irtó kényelmes viselet. Felpróbáltam, rámjön-e, Judós3 meglátott benne és elalélt. Hogy ennyire jól semmi nem áll nekem és annyira tetszett neki, hogy fél percen belül a hálóba rángatott. A hétvégén az ötödik menetre, szóval tényleg tetszhetett neki. :D

Könyörgött, hogy abba menjek a barátaival találkozni, hát legyen.

Nagyon könyörgött és végülis megvan a jogsija, így engedtem kicsit vezetni a kertek alatt a metróig, meg haza. Hát teljes extázisban volt. :D És megdicsért, hogy én nem sikoltozom mellette (csendben féltem), nagyon jó tanár vagyok. Csak az idegeim vannak rongyokban, féltem az autót. :D

Átmentünk I-hez, aki megvásárolta a szomszéd lakást, Judós3 meg erős, ezért segített neki leszerelni, szétszedni ezt-azt. I odaadta a lakás alaprajzát, hogy találjak ki valami kreatívat, mit hogyan rendezzen át.

Addig hoztam enni nekik, majd TCsV is beesett, elmentünk darcozni a cimbijeimmel és csatlakozott a fiú pár haverja is. Vannak új nyilaim, most avattam fel azokat.

Kicsi a világ, hogy TCsV párja együtt nőtt fel Judós3 haverjainak felével, úgyhogy hamar megvolt a téma, ki melyik bulin találkozott a másikkal anno. :)

Négy órát dárcoztunk, közben Judós3 kiugrott a régi munkahelyére, épp beugróst keresnek, ez is egy lehetőség, hogy ne kelljen 4:55-kor kelnünk és felmondhasson végre a mostani helyén.

Aztán a kedvenc kézműves hamburgeresemtől hazavittünk vacsit, izgultunk, hogy megkapja a közelemben lévő állást, amin próbanapon volt pénteken, aztán megint sikerült vagy 5 órát aludnunk.

Ma hívták, megkapta. Egyébként meg úgy fájt a gyomra az extracsípős hambitól hogy haza is ment délelőtt a régi cégtől. Már mindegy, nem számít, ha holnap felmond. :)