Tobber életblogja

U20 hoki div. 1-es VB van a fővárosban.

Egy közeli hotelban szállásolták el a 18-20 éves hokisokat.

Elszabadult a Tinderem.

Egyébként letudtam az ajándékokat tegnap.

Kivéve a szüleimét, ők nem kérnek semmit, én nem akarok semmit, úgyhogy patthelyzet.

És erre a cipőre vágyom (H&M), de 1. nem használnám ki, mert van pár hasonló tűsarkúm és abban sem loholok egész nap a havas kertvárosomban, csak a cégnél és gálaalkalmakkor ( ;) ) 2. 15 000 Ft-ot csak Tamarisra költenék, azokban a tűsarkúkban rohangálok stabilan, 3. 17 000 Ft-ra leárazva megvettem ma egy 32 000 Ft-os bakancsot náluk, bélelt és recés talpú, mert a kertvárosban battyogok minden reggel-este, lásd első pont.

Hetek óta év végi fejetlenség a cégnél. Kiborító.

Kapkodás, hirtelen huszan utasítgatnak, hogy haladéktalanul az ő parancsaikkal foglalkozzak.

Erős vagyok a sok dologra koncentrálásban, de idegölő. Pisilni nincs időm, mire t.mpont cserélek, már 3 új feladat vár, 10 sorbanáll!

A bkv egy hete az én vonalaimon ÉS menekülő útjaimon omlik össze. -5-ben embertpróbáló!

Végre volt egy szabad estém ajándékokat vadászni, mert a szerda esti egzotikus fiú kondi után órákkal ért volna rá megint, én meg hulla voltam, tegnapra tettem át.

De közben megjött. :'(

Így munka után elmentem a postára a lencsémért, de nem bírtam kivárni a tömeget. A patikában nincs a gyomornyugtató herbateámból.

Átmentem a régi kedvenc fehérnemű boltomba, sokszázezret hagytam már ott.

Neten láttam, hogy van az imádott bébidollom, kell!

A régi lányok kedvesen elmondták, hogy rosszul látszik, de nincs már, csak egy kicsike, nem is gyártják már.

Épp kérni akartam, hogy mutassanak más izgit, amikor addig nem ismert idős eladónő odajött és elkezdett kioktatni, miért vagyok béna, amiért nem szűrtem le a méretet, és hogyan kell egy webshopot használni (tényleg nem működött a méretválasztó, és nem vagyok hülye), majd kétszer megpróbáltam leállítani, hogy most itt vagyok és nyitott bármire, de a csaj annyira nem hagyta abba a mantrázását, miért voltam béna szerinte, és megszakította a célratörő párbeszédet, hogy a másik két lánynak megköszöntem és kiviharzottam.

Ritka mód utálom, ha egy harmincezres melltartókat áruló boltban ott akarok ismét hagyni ötjegyű összegeket, és idiótának kezelnek, közbeszólnak, lehurrognak!

Nem nagyon van más ilyen bolt, de majd megoldom ebay-ről.

Átszálltam a 4-6-ra.

Tömeg, bűz.

Majd egy méterre tőlem egy undorító hajléktalan maga alá vizelt a villamoson!!!!!!!

Baazmeg!

Alig várta a tömeg, hogy kinyíljon az ajtó, mielőtt a cipőnkig csurog!

Hazaértem este, beálltam a zuhany alá és csak bőgtem a kimerültségtől.

Ma is kezdődik.

Végre eljutottam fodrászhoz.

-15-16 cm, most lapockáig ér. És rózsaarany tincseim vannak.

Ilyesmi.

Szép.

Hetek óta túlórázom (most is még bőven), tréninget tartok, búcsúztatok, mikulásozom és csokikat osztogatok, régi ismerősökkel újra akarunk bandázni, millió feladat este, kilenc után esem haza, sőt, fázom, a bélrendszerem egy roncshalmaz, és iszonyúan fáj.

Még 1,5 hét és elmegyek két hét szabadságra, de most hajtás van, éjjelig.

Magamra, a mozgásra, a tanulásra és a pasikákra nincsen időm hosszú hetek óta. Ez eléggé lelomboz, de túl kell élni.

Közben az a gondolat foglalkoztat, hogy tizensok embert alig bírok lerázni, mert találkozni/beszélgetni/randizni/kreatívkodásttanulni akar azonnal, miközen engem szerintem senki nem titulál a "barátjának/barátnőjének".

Ritka szar érzés.