Annyira rámfért ez az egy hét, esélyesen nem is bírtam volna idegekkel még egy céges hónapot.
Nyugi volt, csend, láttam a napsütést, amit balgán degradál, aki természetes fényben tud dolgozni, az az egész napos sötétség és neonfény az elhasznált levegővel és a millió zajjal robotot csinál az emberből még stressz nélkül is. És metróval járok oda-vissza. Föld alatt, tömegben lökdösődve.
Levegőt akarok és napfényt és csendet és legalább egy meglenne a háromból, ha már idegbeteg egy cég vagyunk...
Néhányszor utolértek azért a kollégák, 1-2-szer segítettem is.
Főztem, sütöttem a kedvenceimet, semmi diétásat, energiára volt szükségem. Sok húsra. És facsart narancsra.
Horgoltam, rajzoltam, megnéztem a sorozataimat.
Nyelvet gyakoroltam, voltam órákon. Parázom, hogy nem tudok mindent. Kialakult, a két lány vagyunk a stréberek. Meg is kért, hogy üljek mellé, inkább velem párbeszédezne órán, de ciki lett volna a többieket megbántani. Pedig én is hülyét kapok a nem figyelőktől, nehéz felfogásúaktól. Jó érzékű tanárunk van, nekünk adja a nehéz feladatokat.
Erre a hétre 130 kifejezés volt feladva, az ehetit még nem írtam át a szép füzetbe. Ismét ketten az én jegyzeteimet fotózták le maguknak.
Voltam kedvenc nagynéniéknél, apámat "véletlenül otthonhagytuk", nem mondtuk meg, hová megyünk, nyugodtabb így. Kutyáztam, meghallgattam nagybácsi történeteit, például hogy egyik unokatesómnak milyen nemi szervi gondjai voltak gyerekkorában. Nem, nem kérdezték, érdekel-e! Sztoriztak a régi oktatási rendszerről, ahol mindenki MTA tag volt/lett, családi történeteket is, de sohasem az izgalmasakat persze.
Nem fogom megérteni, hogy 74/84 éves emberek miért spórolnak a saját kényelmükön, szüleim is ilyenek, de Anyu egyik nővére nagyon durván! Lenne miből jobban élni.
Sokat olvastam, vásároltam, tanultam, táncoltam többször. Már nem fáj úgy a hátam. Két hétig kimaradt a tánc és a gyógytornám, ennyitől be is tud állni, bakker. (A szemölcs-hegek miatt nem szabadott megizzadni két hétig. És ezért volt kontyban a hajam, mert beleragadt a ragtapaszok szélébe, tudom, hogy ciki. :P)
TCsV-t felköszöntöttem és imádta az estét velem. Lemondtam egy bulit Génél, az új hobbit, és egy táncot.
Gondolkoztam, mégsem költök a teraszra, lakásra. Extraszép ez most is. Inkább félreteszek, tényleg nem tudom, hogyan alakulnak a következő hónapok-évek.
Remélem, nyugis hét jön, pasikamentes napok lesznek, Húsvétra csak két gyerek kap ajándékot, egyiknek beszabadulok a Minion-boltba, onnan egy kavicsnak is örülne a Keresztfiam, a tesójának névnapja lesz, de 12 éves hölgyként a H&M utalványtól jön extázisba, úgyhogy miért is kapna mást. :D
Jogászhallgató hezitált, hogy jönne velem nyaralni, a becsajozott Műegyetemista irogat, olyan, mintha puhatolózna megint, szegény Létra lemaradt a holnapomról, Kommandóskölyköt meg én tartom távol. Újszerzeménynek diplomamunka, ezért Berlint lehet, hogy halasztjuk őszre. Fél éve nem látott Csillagszeműt elküldtem melegebb égtájra, sokat képzel magáról. Kicsit felhalmozódtak az érdeklődők, nyitott vagyok az újdonságra.
Lehet, hogy intenzív nyelvtanulós hétre/két hétre megyek nyáron a célországba, még meglátom.
A tavaszt továbbra is gyűlölöm, már most befulladok az allergiától, pedig még el sem kezdődött igazán.
Bárcsak lenne pár békésebb hét!
