A héten több határidőm is volt, a cégünknél az egy borzalom, mert ha napokat szánsz rá, akkor sem kapod meg hozzá a szükséges infók 100%-át. És közben dolgoznod is kéne.
Megtanultunk vele együttélni, mert jön a fizetés a fizetésnapon, de amikor a személyközi kommunikáció hatékonyságáról fecsegnek többször, több órás oktatásokon át munka helyett, mert szerintük attól leszünk motiváltabbak, bár ha lekérünk egy feladatot, akkor hetek utántelefonálása, feleősséglepasszolása a reakció mindig és mindenben, majd a végén nagy kegyesen megcsinálják, de hibásan, jegyet lezárják és te kezdheted velük előről napi tíz folyamatban, akkor úgy az orruk alá dörgölném, hogy az ilyenek demotiválnak, de épp ezek erősítik köztünk a személyközi kommunikációt.
De befogom, kapok fizut, késve érkezem, ha úgyis késve megyek el és még ebédelni is kimegyek néha, ami a munkaidőnkben benne van, csak nem szeretik. (Törölt anyázás.)
Végre ebédeltem Bével, akit így 6 héttel később ideje volt felköszönteni szülinapján és kifizetnem a hokibérletet, merthogy megvan végre, egy kollégával, aki alantas ösztönnek nevezi a szexualitást és azon van, hogy átformálja értékes energiává, amin az a köcsög hang a tarkómban irtó hangosan röhögött, de mivel tisztelem mások nézeteit, ezért nem jeleztem, hogy én máshogy élek, sőt, kissé bántó alantasnak gondolni egy ösztönt, amit a testünk egészséges adottságai, hormonjai révén kapunk és enni, levegőt venni is kell, na mindegy, majd kifejtem később. Aztán a régi kollégákkal mentünk ki a hidegben bekajálni, ahogy évente szoktunk. Elintéztem nekik/nekünk egy jóléti kezdeményezést, mind örülünk, na az sem volt könnyű menet, jópár estét végigtelefonáltam miatta.
Büszke vagyok rá, hogy bírtam Békának hosszú levelekre válaszolni, szegény már tökre utálhat, hogy olyan tetűlassan válaszolok, mióta otthon nemigazán netezek, max. sorozat megy a laptopon. :(
Kedd este lemondtam egy új szépséget, mert akkor telefonált, hogy indul, amikor már ott kellett volna lennie a város másik felén és én erre még mindig érzékeny vagyok, kedvesen hazaküldtem, megértette.
Jártam nőgyógyásznál kontrollon, aki megnyugtatott.
Táncoltam pár órát a kedvenc helyemen.
Szerveztem a szokásos adventi bulinkat.
Járt nálam Műegyetemista, aki csak felugrott egy órára este hét előtt, aztán úgy éjfél körül, amikor még a kádamban jägerezgettünk, azért írt a haveroknak, hogy nem ér oda a koncertre. Rendeltünk pizzát, bámultam, hogy ha ennyi zsírosat eszik, hogy lehet szikár most mennyire bejönnek a szálkás kreol pasitestek, amik régen sosem, de ő félmeztelenül egy indigókék farmerban nyálcsorgató volt. Fura az ízlésünk, ő az arckrémezésemtől indul be. Retro magyar slágerektől kevésbé jött meg a kedvünk, beleröhögtünk, mindegy. Aztán összebújtunk reggelig, ő nagyon igényli, félálomban belesuttogta a nyakamba, hogy milyen jó most itt aludnia, tényleg kár lett volna koncertre mennie.
Mondjuk a csillogó szemű társalgást a metrón nélkülözhetné, de nem nekem ciki, hogy idősebb nővel van! Mondjuk szerinte az meg menő, ez legyen az ő baja. :D
Ma reggel munka előtt beugrott Létra, ez hülye, imádom. Szép arca van, a meleg barátaim oda vannak érte, mutatta, hogy mennyit fogyott fél év alatt, nem bírom elhinni, milyen jó pasi lett a helyeskéből. Aztán visszaaludtam, mert az egyensúlykeresés feltételeként szabtam meg, hogy hétvégén sok alvás és kevés program, akárki is csábít, ha már hétközben mindig történik valami, majd délben felhúztam a redőnyt és hatalmas pelyhekben ömlött a hó!! :)
Március óta vártam, remélem, sokat látom majd. Olyan megnyugtató... A hálóm egyik fala kb. üveg végig, feküdtem az ágyban a forró kávémmal, aztán telekajáltam magamat gyümölcssalátával és élveztem a nyugis nap minden pillanatát.
Kocsit nem volt kedvem letakarítani, nem mentem bevásárolni sem, hóvégén okosabb is a meglévőeket felhasználni itthon.
Holnap már nagy családi káosz ünneplés, jönnek a minden karácsony előtti xarkeverések, kezdődik. Holnap advent első vasárnapja.
Az én utcám is így néz ki hóesésben, amint kicsit hidegebb lesz:
