Szedek multivitamint, C-vitamint, külön vasat folsavval, imádom a húst és a gyümölcsöket (a zöldségeket is, de attól nagyon fáj az emésztőrendszerem), napi 2,5-3 liter vizet megiszom, jó levegőjű (mármint a fővároshoz képest) külvárosban élek, amennyit alszom, azt jóizűen.
Na, valaki?
Bármit kérhet tőlem az, aki megoldást talál az állandó fáradtságomra.
Nem sokat segít, hogy nem egyedül vagyok a szombat délutáni beájulásokkal. De egy kicsit.
Fél este vártuk, hogy gyerekkori barátnőm exférje visszahozza a kocsimat (előző nap jogászhallgatóval vártuk ugyanőt, hogy elvigye), késett. Ha már belecsúsztunk az éjszakába, nálam aludt a műegyetemista.
Az exférj megtalált Tinderen, ha jól értem.
Mocsok sokat elkér a szervize egy kis semmiségért.
Feleségével összefutva a héten ott folytattuk a csacsogást, ahol 3 éve abbahagytuk.
Mozgalmas napok után végre jön egy kis pörgés.
---
Csak feküdt az ágyamon a redőny fénycsíkjaival az arcán, egyszerűen gyönyörű.
És édes és csacsogós és zseni. Mármint tényleg zseni, azt hiszem, ilyennel nem találkoztam, pedig elég sok okos ember vesz körül.
Fotografikus memóriával, egyetem mellett többet keresve legtöbbünknél, és optimista, laza, és irtó cuki kismacska, ahogy felébred.
És kirakja a Rubik-kockám*, miközben velem cseveg. (Igen, a pasik csendben rakják a Rubik-kockát.)
*Én is ki tudom rakni, előtte kevertük össze.
