Tobber életblogja

És akkor mostantól tíz napig nem fér be több program a naptáromba.

Start!

...meg a Julisnak a szomszédba.

Antal Nimród rendezte a klip, ha valakinek ez fontos.

Néha másként sikerülnek a nagy tervek, mint ahogy elképzeltük.

Néha sokkal jobban sikerülnek a nagy tervek, mint ahogy elképzeltük.

Van nekem egy kicsi bakancslistám. Nem hosszú, a legtöbb vágyamat már megéltem, kiutaztam, vaaagy fiatalon, forrófejűen átestem rajta. De még azért akad tétel. Főleg falmászás ejtőernyőzés anonim alkoholisták lélekemelős élmények.

Az egyiket tegnap akartam megvalósítani. Nem akartam egyedül, ezért rég keresek partnert hozzá, Fülbevalóotthagyósnak szintén listás, hát megegyeztünk, együtt bátrak leszünk.

Szabit vettem ki. Készültem. Utánaolvastam. Aztán már csak rápihentem, a leengedett redőny mögött olvasgattam a könyvemet (mennyire, de mennyire fárasztó egy akár 300 oldalas könyvet tartani, hozzászoktam a Kindlihez, meg annak a mobil appjához…).

Fülbevalóotthagyós ugye nem a gerincesség mintaképe az államnak dolgozó közgazdász, ezért végig izgultam, hogy mikor mondja le. Átbeszéltük a részleteket. Néha ráírtam valami motiválót, de jól reagált, szinte el is hittem, hogy végre sikerül.

Fél órával a kezdés előtt már megnyugodva elmentem zuhanyozni, mindjárt jön értem, indulunk! Teljesül egy régi álmom!! :)

És mire visszaértem a fürdőből, 19 perccel az érkezése előtt lemondta. Robbanni tudtam volna!

És beugrott, hogy öt évig hányszor volt ekkora gerinctelen rohadék az exélettársam, exPasi is, és hogy mennyire rühellem, hogy tudja, mennyire várom, készülök, legalább délután szólna. Vagy mondjuk nem ígérné meg, nem mondaná le.

Úgy éreztem, az egész hét így telik, ezért gondoltam, megírom a véleményemet, addigra letiltott. Hát, én nem vagyok hozzászokva az ilyen sunyi emberekhez, kiakadok.

Gondolkoztam öt percet, mi legyen. Végülis ott várnak, én akarok menni…

Bedobtam egy két ösztönző pálinkát, felhívtam őket, csak egy emberre számítsanak, taxit hívtam, közel van hozzám úgyis.

És irtó szimpatikus segítőket kaptam és sokkal jobb volt, mint képzeltem!

Ott megismertem egy tök jóképű, sportos (nyilván) pasit is, bár ez ugye nem volt tervben, Fülbevalóotthagyós mellett vele nem haverkodom össze.

És a hazafuvarom is megvolt. (Nem, nem jött fel hozzám, számot cseréltünk.)

Összességében tökéletes volt így, elégedett vagyok.

Jöhet a következő tétel a bakancslistán.

Ma front van?

Néhány emberrel tele lett a tököm, egy xarkeverőt emailben állítottam le (jaj, én nem akarok feszkót, miközben hülyeséggel vádolt meg, én meg egy screenshottal válaszoltam, nem én voltam), egyet emelt hangon hívtam fel, hogy kire rágott be, amiért engem büntet. Bingo, nem rám.

Béke, béke.

Miért hiszik emberek, hogy szórakozhatnak velem, csak mert cukin mosolyogva kommunikálok?

Épp ma dicsértek meg kolleginák, milyen profin rakom helyre a velem szórakozókat, akik azóta kezesbárányok. Velem. Velük nem.

Nem lehet mindenkinek minden faxságát lenyelni. Sokezres nagymulti vagyunk.

Holnap szabin és tudatosan offline, ma tucat kolléga jött beszélgetni, három monstre körlevélben veszek részt, három viberes, három whatsappos, hat facebookos, két sms és hét tinder csetben voltam benne, és rohadt sok a munka, mert az igazgatóm visszatért, és közben egy másik igazgatói posztot IS kapott. Üdv új kihívások!

Egyetlen jó hír, hogy évekre eltűnt exkolléganőm újra az országban van, imádom a műveltségét, elképesztő humorát, kár, hogy olyan messzi él.

Nem hiányzik egy nap net nélkül, készülni akarok valamire. Magamra kell koncentrálnom 24 órát.

Kicsit luxusnak érzem.