„te csak akkor lennél ingerszegény helyen, ha egy hétre lakatlan szigetre dobnának le :)”
:D Lehet, hogy Békának igaza van.
Múlt szerdán kitáncoltam magamat, csütörtöktől szabin voltam.
Esküvői tanúként megjelentem a hivatalban, csak mi négyen, vidám, kellemes, kávézással ünneplős, farmeros, ahogy hozzájuk illik. Rövid beszéd, aláírások, csók, vihogás, kijöttünk. Aztán bevásárolgattunk a lagzihoz, majd elrohantam orvosi kontrollra, majd csomagolni. Péntek reggeli randinkról szerencsémre Őszhalánték elaludt, sosem történt ilyen, így visszadőltem kicsit, aztán irány a fodrász, most már magam sem ismerem fel a hajamat, ha előrefújja a szél, olyan világos, imádom!
Hazarohantam kihúzni, irány a Balaton, ahol kollégákkal, családtagjaikkal, ex-Kisfőnökkel hétvégéztünk.
Korán értem, kiültem rigófüttyöt hallgatni egy kávéval az erkélyre, kifújtam magamat, majd kisütöttem három rúd rétest, mert beígértem Csinikollégának, tartoztam neki. Ennyi köszönömöt rég halottam, Kisfőnököt meg sosem láttam ennyi ch-t enni!
Leértek a többiek, egy már nagyfőnökké vált kollégánk sütiket készített, a párja külön nekem spéci diétásan sütött halat, de akkor már ötöt(!), hajnalig beszélgettünk.
Csinikolléga nagyon egy apartmanban akart aludni velem, nem volt jól, így hamar bealudt. Kínos beszélgetéstől mentett meg, anno kavartunk és nekem nem volt jó, nem akartam folytatást. Reggel meg a sütivel haza is rohant, baj volt. Jobb így.
Bandáztunk, csacsogtunk, ex-Kisfőnökömet megleptem egy aprósággal, rég vágytak rá, kihúztam a hajam, bevágtam a bográcskaját és rohantam az esküvőre másik városba, bicikliversenyt kerülgetve, sztrádán már 160-165-tel. Ott vagy 40 családtag, réglátott, örömködős, a pár ugyanennyi haverja, jónéhányat ismerek, közéjük ültettek, kellemes buli volt hajnalig.
Már pirkadt, de unokatesómmal és a kis nyoszolyós lánnyal még pizsamapartiztunk.
A reggelinél a sláger az én előregondolkozó ötletem volt, kértem egy óriási kancsó csapvizet, nem is értem, esküvő után a reggelihez hőségben miért nem evidens. Én 3 kávé, 2 liter víz után indultam el apámért, akit ledobtam a kocsihoz, majd TCsV és tesókkal irány a strand. Napozás, jégkrém, nagy úszások, életelemzések és világmegváltások, majd kedvenc kisvendéglőnk teraszán gyors kajálás, ami még két óra kávézgatásba csapott át. Nem volt kedvünk befejezni ezt a fantasztikus hétvégét.
A mérlegen ez két kilót jelentett, csokibarna bőrt, végre kipihenést, élményekkel töltekezést, kapcsolatok ápolását és építését, összességében nagyon pozitív a mérleg.
Aztán meló, kötelező orvosi vizsgálat, ami alapján semmi bajom, de felajánlották munkapszichológus igénybevételét, mert a teszt alapján durván stresszes környezetben dolgozom és hogyan bírom ezt ki egyáltalán.
A dokinő szemébemosolyogva mondtam: a tánc és a fizetésem sokat segít.
Mindkettő nagy mennyiségben csökkenti az okozott problémákat.*
Aztán ragadtunk bent vihar miatt az irodában órákra és így is testrecuppanós ruhában, cipőben, vizes bugyiban értem haza, voltam OBI-ban (ott száraz bugyiban), mert mindig találok valamit, tegnap végigtáncoltam mindent, mert nem kéne tovább hízzak, de azért ma néhány kiválasztott kolleginával külön ebédeltünk, megbeszéltünk egy stratégiát a főnökeink felé, kicsit befolyásolnánk őket.
Az étteremben ránézek a kiszolgálóra, te nem X vagy? De. Én meg Tobber. Tobber? Az unokatesóm, Tobbeeer? Huszonéve nem látott unokatestvéremmel találkoztam össze így. Nem is fizettem az ételért. (Kicsi a világ sztoriból annyi volt az elmúlt héten, hogy sorolni sem tudom!)
És ma kéne már takarítani és átpakolni a még nincs helye, mert megszüntettem sok polcot cuccokat, de egy kolléganőm mesélte el a férje kálváriáját, ezért még az irodában ragadtam, pénteken festeni megyek (festményt, nem lakást kivételesen), szombaton egy boltot akarok levadászni, majd színház este TCsVexkolleginával, vasárnap strand, mert az kell, aztán hétfőn tánc lesz, kedden szabadulós játék, szerdán tánc, csütörtökön színház, pénteken kultúrest sok fellépővel, szombaton egy másik fellépést nézünk meg, jövő vasárnap kerti parti, utána hétfőn színház, amire ezer éve várólistásak voltunk, aztán terheléses vizsgálatok sorban négy, Jóképűújkolléga szülinapja, Őszhalánték névnapja, valamikor apu szülinapját és Keresztanyámét is ünnepelni kéne, utána két tábor is kezdődik, mozgásos és képzőművészes, egy monstre szülinap az egyikben és már július második hetét kezdeném sorolni.
*És Isoldénak rohadtul igaza van (mármint f.ngom nincs a szakmájáról, de tapasztaltam!), menni kell mozogni. Engem minden mélypontról kirángat, ha 2-3x egy héten ugrálok 2-3 órát. Meg úgy az egész posztja beletrafált nálam ismét (és a válasza utána), ki kell kerülni a szar szituációból, akármennyire is az álmunknak hittük, ha nem jó benne, ha nem jó vele, kuka. (Nem, tényleg nem célzok itt egyetlen olvasómnak sem, nekem ez jött be és fontos posztnak tartom. Oda is írnám, de most nem lehet kommentálni.)
http://isolde.blog.hu/2015/06/02/a_pszichiatriai_gyogyszerekrol
