Csak annyit mondanék az allergiagyógyszeremről, hogy fél nap a természetben, poros környéken és állatok között* járkáltunk. Most tüsszentettem el magamat először ma, lencsével is elviselhető a szempirosság és csak kicsi torokfájás.
Gyógyszerajánlónkban az Avamys, Opanatol, Xyzal kombó reklámot olvashatták egy harmincpár éve nagyonallergiástól. (Külön nem működnek és nem szabad kihagyni egy napot sem, és három nap után kezd hatni.)
*És milyen jó kis nap volt!
...a nyugis augusztust megszervezni, tegnap vidéken fesztivál, ma albérlő, holnap 21évessel 20éves látogatása vidéken, vasárnaptól ugyanabban az irányban pihi, színház és relax, aztán baráti vacsi, aztán tanfolyam, gyógytorna, kertiparti, szombaton munka, és vége a következő hétnek is, aztán jönnek a múzeumok, színházak, táncos estek, koncertek, újabb tanfolyamok, fesztivál, még nem tartunk szeptember közepénél, és akkor a magánélet, házimunka, hobbi, pihenés, olvasás, mozgás hol marad?
Jaj.
...rovatunkban ma bemutatom kollégámat, aki pont mellettünk állt meg a pirosnál és az alattam lakó fiút, akivel tegnap álmodtam és tudtommal külföldön dolgozik, na őt a belváros közepén egy villamosmegállóban láttuk kocsiból.
*Lásd még: Túl sok embert ismerek rovat.
---
A világoskék-fehér blúzomat is felveszem a sikerlistára, tegnap reggel a zöldségesnél hívott el egy pasi kávézni, aztán a pékfiú mondta, hogy egyre bombázóbb leszek. (A bomba kerekded alakú?)
Tegnap eléggé rosszul vette Illető, hogy korábban lelépek a (nem az övé) bababuliról, régóta nem beszélgettünk és nagyon várta. Úgyhogy ma bepótoltuk a cukibabás helyen, cukibaba gyönyörű még mindig...
Mondanám, hogy nem zavar a korom, mert tényleg nem, inkább az, hogy a maga idejében (amikor én voltam 20 éves, 50 kg és elég szép) fel sem tűntek ezek a szép kölykök. Na nem mintha a legtöbb nem mutatna érdeklődést így is (cukibaba nem, tudtommal), nodeazért.
...és akkor próbálj Békával nem vinnyogva röhögni, ahogy előbb egy csuromvizes uszkár, majd egy csuromvizes táskás fiatalember feje bukkan fel melletted a békalencse közepéből a kies Városligeti tóban! :DDD
A német turisták pontozták is, volt aki megtapsolta.
(Tobber szimplán bunkó, mert bár látta, hogy Béká nagyon unja fáradt, mégis el kellett mesélnie szerelmi életének kusza szövődményeit.)
A távolság/idő/sebesség-mértékegységével az a gondom, hogy nem egységes rendszert képeznek, a perc és a másodperc például érthetőbben viszonyul egymáshoz mint Avicii meg a brazil, de ez az én elmém egyszerűségét mutatja.
---
Azért szerecsenmosdatás végett jelezném, hogy annyira szemét nem vagyok, csak a virágtelepítés/locsolás feleslegességét próbálom szüleimbe idomítani, mert például a csekkjeikért átmegyek és befizetem a postán. Na, annyira nem vagyok szörnyű gyerek.
Tulajdonképpen most is olyan mint mindig. Próbálom nem elrontani a kedvem az erőszakossága ellenére.
Felhívom most Anyut, hogy van, apám elkéri tőle a telefont. Már tudom, hogy itt parancs jön.
Hogy menjek át legkésőbb(!) holnap locsolni, mert ők vidéken vannak!
Mondom, nem tudom megoldani, nem fogok ráérni.
Dehát ő nem azt mondta, hogy most! Legkésőbb holnap, addig ráér!
Már megint a nagyvonalú neszesemmi.
Mondom, nem tudok, tropa a térdem, ezért megyek holnap munka előtt a kórházba a gyógytornászomhoz, ezért nem megyek már le ma a tetőtérből, holnap hajnalban indulok bkv-val, torna, munka, utána babaünneplés kollégáéknál, később este Sajtossüti, lehet, hogy éjfél előtt nem érek haza sem.
Dehát ő nem mondta, hogy éjfélkor menjek át! Mehetek bármikor!
Kérlek, figyelj egy kicsit, nem tudok átmenni, és nem is mondok le más programot azért, mert nem vittétek le a virágokat, de a szomszéd sem locsolhatja, aki egyébként bámulja, merthogy csak ő látja.
De nem mondta, hogy mondjak le programot!
Akkor hogyan mennék át?
Oldjam meg, ráér holnap!!
Nem fogok éjfélkor még átmenni.
De nem kell éjfélkor!!
Na jól van, nem megyek át.
Nem hiszem el, hogy nem locsolsz, na, oldjad meg!
Hogyan?
Oldd meg, na.
Nem, nem tudok átmenni, nem érek rá, na megyek, szia! :)
Cuki, asszertív és mosolygós hangon, ha ő önmagát ismétli és nem figyel rám, akkor én is önmagamat ismétlem, tényleg nem megyek át, nem teszek át programot ezért, ma meg nem bírok lemászni, állandóan összecsuklik a térdem így is. Nem érdekelnek a virágai, máskor ne ültessen, ha hónapokra leköltöznek vidékre. (Tíz éve minden nyáron, nem új ötletük.)
Ilyenek után jön a nagycsalád előtt a milyen szörnyű gyerek vagyok és a miattam halnak ki az erkélyen a növények baxtatások hosszan, mert nem értek hozzá, hogy locsolni kell a növényeket. Nem, nem azért, mert ők otthagyják két hónapra, és a nyugger szomszédoknak nem adnak kulcsot, de el sem viszik magukkal a növényeket, egyébként hetente feljárnak, tegnap(!) is voltak itt.
Nem hagyom felhúzni magamat.
Szeretem a Szigetet, kint lenni, vagy csak örülni, hogy ennyi turistát vonz, meg szerintem jó szórakozás fiatalnak, öregebbnek.
De tegnap már olyan mocsok hangos volt, és ezt a 9-10 km-re lévő erkélyemről hallottam, hogy már túlzás. És akkor még a tüzijáték. :S
(Jó, másnapos voltam. :D)
