Őszhalánték régóta használja a közösségi oldalakat, ha beosztottat felvételiztet.
Most a főnököm nem tudta, ki is egyik kolléganőnk, átküldtem neki a fb profilképét.
Leegyszerűsíti a dolgom, épp eleget magyarázgattam már neki, hogy tudod, a nagyon nagy fenekű a hr-ről, az x mellett ülő a negyediken...
Így egyszerűbb.
TáncosTé mindig kapható a mókára, ma táncoltunk körbeálló tömegben countryt, majd külön egy párost, ami a térdemnek még túl sodró lett volna a körben...
Azt gondoltam, a siklósi pihenés az év legkellemesebb eseménye, de szorosan mellézárkózott a baráti tánccsoport látogatása, édesek, kedvesek, lószart van ellenségeskedés a népeink között, ragaszkodtak hozzánk, csapódtak, imádták a várost, a kulturális életet, a társaságunkat. Holnap este még hosszú út vár rájuk, 800 km.
Elmagyaráztuk nekik a táncház fogalmát, szívták magukba az élményt, hogy létezik olyan hely, ahol szól a zene, lenézik a lépést és önfeledten táncolnak, elvárások nélkül. Végig vegyültek mindenféle népség táncaira, két srác mindig mellettem lógott.
Feléjük nem sok respektje van a népzenének, panaszkodnak is, hogy nincs néző.
Itt meg kaptak három fellépést, egy táncházat, meg egy folkfesztivált, amin láthatóan megdöbbentek, sokszáz ember érdeklődik, tapsol, örül nekik. Átadták magukat az élménynek.
Fesztiváli fellépés után már mennénk, amikor egy csángó zenekar belekezd. Hát nem indultunk. Felkapták a fejüket, visszaszálltak a buszról, hogy mi is ez. Mi harmincan, meg még ott lézengő magyar néptáncosok nekiálltunk az úttesten táncolni.
Még sosem láttam ennyire önfeledtnek táncosokat!! A lépéseket azonnal értették, lelkesen követték, ez hiányzik nekik otthon.
Nem tudom, jönnek-e még felénk, mi már kétszer jártunk náluk.
Ez örök élmény marad, szerintem nekik is.
Csörög a telefon, hogy itt vannak már a turistanegyedben, menjek az ablakhoz.
Kihajolok, először csak TCsV integet, majd melléér TáncosE, majd még tizenpár fiatal, és elkezdenek mind felintegetni nekem az ablakba nagy vigyorogva.
A turisták meg érdeklődve néznek, ki lehetek, hogy ennyien örülnek nekem.
Megérkezett a tánccsoport, amely tavaly vendégüllátott minket külföldön, most viszonozzuk. Munka után csatlakozom, este fellépés, tanítás, bulizás, egész hétvégén.
Megérkezett a várólistás könyvem végre! Ezer éve nem adták ki. Valaha kezembe került az első kötete, évek óta vadászom a többit. Most megvan!!
Végre egy kis szépirodalom.
Azért hogy ne maradjatok könnyed HIMYM nélkül, itt az utolsó évad. Szigony már elkezdte a feliratot.
Nyugodt estét terveztem. Nincs is békebelibb Pirx kalandjainál*.
Vicces.
*Nálam fiatalabbaknak: hetvenes évekbeli magyar sci-fi, eredetileg Lem, de a gagyi blueboxszal, meg a háztartási gépek makettbe állításával röhejes.
Ha már gagyi, felvettem új Hacktion részeket, én voltam ama tíz néző egyike, akit szórakoztatott reggel készülődés közben végignézni. Az új részekben a hiperokos programozók azt merik mondani, hogy nem lehet az előzetesben lévő a tettes, mert közben frissült a netes blogja**. Röhejes.
**Nálam idősebbeknek: azt lehet időzíteni is.
Szellemi punnyadásban élek, mi tagadás. És varrni meg kötni kéne, az sem megy.
De legalább a mozgás megvan.
