Tobber életblogja

Jó kis hét volt, semmi izgalmas. Három gyógytorna, elvesztve kisműtétes Sz szórakoztató társaságát (nyaralós kapcsolattartás marad, a telkünk közelében a telkük), megnyerve frissműtött Z ragaszkodását, ő akkor akar járni amikor én.
Tornán ketten lányok nem vigyorgunk, hogy a skacok minden fájdalomérzésnél lelassulnak, ezért mindenkit beelőzök épp ott tartunk, hogy vastag szivacson rogyaszt, térd között kislabda, lép-lép, ugrik egy kicsit. Aú!

Volt még cigis kolléganőim hűzése, amikor TáncosTé elhagyta az irodaházat (anyunak is ő a favoritja, szerintem mindkét bátyja jobbképű, bár hasonló a humoruk (és anyáink egymás alteregói, amit sztem ők nem vettek észre bár csípik egymást)).

Volt olyan este, hogy hazaértem és filmszakadás. Én, aki azonnal kézmosok-vetkőzök, átizzadt póló-melltartó-bugyiban valszeg betaláltam az ágyig, reggel így ébredtem hétkor. Sem zuhany, sem fog-, arcmosás, gyógyszer, semmi.
Kicsit elfáradtam az idegeskedésben, újabbik főnököm nem egészen azt a hangnemet engedi meg a beosztottakkal ami elfogadható lenne. (Hozzám ért el legkésőbb, a többieket már hónapok óta osztja, most rajtam nem volt sapka. Egy ideig még kitaláltam a gondolatait, de most meg ellenkezőt vár el mint legutóbb kérte.)

Napoztam még TCsV-vel, kifilézve a szerelmi kapcsolatainkat (és véletlenül arrajáró kedvenc ötévesünk kijelentette, hogy ezentúl kettőnkkel fog élni és takarítani is fog ránk), horgoltam selyemszoknyában, láttam a nemzeti grúz táncosokat, akiknek ajánlanám az ortopéd orvosomat, nem sokáig fogják így bírni, lerázogattam Őszhalántékot, aki egy egész(!) estét akart velem tölteni, én meg nem ilyen szerepet szánok neki (viszont remekül használható bankkártya-visszaélés szakértőként), volt még romantikus randirahívás (nem Ő.h-tól) amilyet még sosem hallottam, kafa.

Tudom, már írtam, MEGYÜNK NYARALNI!!! :))) Mindjárt itt van!

Tényleg örülök, hogy más, önmagát értelmiséginek tartó is ki meri mondani, hogy utálja a Petőfi rádiót. És a medvehagymát.

Az elsőt erőszakoltam, kocsiban odahajtottam az egyes csatornát, hátha leragadok szörfözés közben, de nem. Az sem javít a képen, hogy a többi rádiónál sem ragadok le.

A másodikat kolléga hozta jófejségből és Kolleginánál hagyta, hogy osztogassa. Arra léptem be az irodába, hogy itt valami főzelék rohad. Másnap főnök felesége sütött belőle nekünk medvehagymás pogácsát, rohadó főzelék szaga volt.

És uborkafára kapaszkodott olvasóim bizonyára hátrahőkölnek sznobizmusukban: a borokat is utálom (bármilyet, nagyon drágát és puccosat is ittam már külföldön), sőt, a sajtok szagától is fordulok ki bárhonnan.

És ha már uborkafa: az uborka szagát sem bírom.

De imádom a spenótot vagy a zabkását*. Na.

*Erre mindig diétázó recepciósunk szoktatott rá**, nem kellett erőlködnie, tej top3 kajám, zabpehely fini gabona, gyümölcs bele kell. Jelenleg öt lány eszi már a zabkását a folyosón vidáman.
Ez a lány praktikus is, mindig utánajár, hol lehet diétásabb de ehető ételeket rendelni, van, hogy felezünk. Ja nem, nem diétázom, csak szeretem idegesíteni az embereket a glikémiás index-tudományommal. :D

** Azt nem kell tudnia, hogy a zabkása tökre hizlal és magas a GI-je. :DD

Csapataink harcban állnak. Az ellenfél: egy galambpár.

Már a látványtól is hányingerem van, az erkélyem tele néha 30-40 kupac galambxarral, domestos törlőkendő akcióban.

Eddig négy fészküket takarítottuk le, megint itt őgyelegnek! Ha kimegyek, meg sem riadnak, tapsolok, korlátot ütögetek, csak bámulnak (süketek és vakok?).

Nem félnek, nem tanulnak.

A ruhacsipesztartó kosárba már beköltöztek, kidobtam, a virágcserepekbe hurkapálcát szúrtam, azt már nem turkálják ki.

Végigböngésztem mindent, ultrahangos izé, életnagyságú bagoly/csóka/varjú állítólag vicces nekik, ragadós sprébe én is beleragadok, tüskét nem lehet egy egész teraszra kirakni ha én is ki akarok járni, hálót meg nem lehet felrakni ekkora helyre.

Marad az s.k. alufólia-hologramos csík-cd darabos-rongycsíkos lógó izé a végén talán csörgőkkel, ami mozog, zörög és csillog. Mindezt úgy, hogy ízléses maradjon és ne legyen útban.

Bármi megoldás érdekel, nem akarok mérgezni, lelőni, vagy bármi gyilkos eszközt. Help!

A tegnapi bejegyzésem nem látszik google readerben. Csekk direktben a blogon...