Tobber életblogja

Tegnap a vesztes hokicsapat kántáló szurkolótáborának vokálozása mellett megbeszéltük Bével, hogy egyikünk sem vágyik már húsra, viszont a bacon bármikor jöhet. Itt áll többféle sonka a hűtőben, és egyiket sem kívánom. Csak a libatöpörtyűt mellette.

Pedig a céges orvosin minden eredményem remek, csak kevesebb vöröshúst és alkoholt kéne fogyasztanom. Az alkoholt ennél nehéz kevesebbre csökkenteni, mivel mindig én vagyok a sofőr, szinte sosem iszom (kivéve szerdán Szominál, de őt csak így lehet végighallgatni :D)

A libatöpörtyű viszont nem vöröshús...

Boldog húsvétot, kinek sonkásat, kinek baconöset! :)

Bár antibölcsész vagyok és Nádasdy sem szívem csücske, vitaindítóul küldeném Békának ezt a cikket.
:)))

A túl sok embert ismerek a városban állításomra bizonyíték, hogy míg kb. 15 perc alatt egy kietlen úton TáncosTéékig értem, láttam egy néptáncos ismerőst, egy exem baráti párját, rádudáltam a fogorvosomra...

De itt a cégnél ma folyamatosan legalább ketten beszéltek 3 méteres távolságon belül, kis tekintettel sem Kolleginára, rám. Képtelen vagyok figyelni, telefonálni, számolni, könyvelni, semmit.

Egy ideig szépen kértem őket, de semmi hatás.

Vannak kolléganők, akik hosszas illemkódexet lógattak ki, hogy miért kéne csendben hagyni a másikat dolgozni. Nekem ez túl durva, de valami lépésre el kell szánni magunkat.

Tegnap jártam meccsen, ahol nekem is szurkoltak, az nagyon jó volt!